CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Új időszámítás a behajtási költségátalány életében
A hír több mint 30 napja nem frissült!

Megújult a behajtási költségátalány szabályozása, a szabályok kikerültek a Ptk. rendelkezései közül, és önálló törvény tartalmazza az átalakult szabályokat. Az új szabályozás legfontosabb újdonsága, hogy nem jár automatikusan a jogosultnak a behajtási költségátalány, ha a jogosult igényt tart rá, akkor ezen követelését érvényesítenie kell.

2016. június 12.

A behajtási költségátalány szabályai a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i 2011/7/EU irányelv alapján kerültek a magyar jogi szabályozásba. Az irányelv elsődleges célja, hogy a gazdasági életben a fizetési fegyelmet erősítse, mivel gyakori probléma, hogy a gazdasági szereplők egymás közötti, illetve a gazdasági szereplők és a velük szerződő hatóságok közötti kereskedelmi ügyletekben a fizetési kötelezettség teljesítésére gyakran jelentős késedelemmel kerül sor.


Az új szabályozásban a behajtási költségátalány alapvető tartalma nem változott, mivel változatlanul a vállalkozások között kötött, valamint a szerződő hatóságnak vállalkozással kötött szerződéséhez kapcsolódó fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén merül fel. A könnyebb alkalmazhatóság érdekében a törvény meghatározza a vállalkozás és a szerződő hatóság fogalmát.


Vállalkozásnak minősül a szerződő hatóságnak nem minősülő, önálló gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytató szervezet, még abban az esetben is, ha az adott tevékenységet egyetlen személy is végzi. Szerződő hatóságnak a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti ajánlatkérő minősül, még abban az esetben is, ha közbeszerzési eljárás lefolytatására nem köteles.

Ennek megfelelően, ha például egy vállalkozás magánszeméllyel áll szerződéses kapcsolatban, akkor a behajtási költségátalányra vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni. Viszont érdemes megjegyezni, hogy amennyiben a magánszemély egyéni vállalkozói minőségben áll szerződéses kapcsolatban a vállalkozással, akkor már alkalmazandóak a behajtási költségátalány szabályai.


Fontos kiemelni, hogy a behajtási költségátalány szabályait a jövőben szűkebb körben kell alkalmazni, mivel az új szabályozás szerint kizárólag a kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén illeti meg a behajtási költségátalány a jogosultat.


Az új szabályozás igazi reformértéke abban nyilvánul meg, hogy a behajtási költségátalányt nem a kötelezett, hanem a jogosult oldaláról közelíti meg. Míg a Ptk. a „köteles … megfizetni” szófordulatot tartalmazta, addig az új törvény úgy rendelkezik, hogy a jogosult „igényt tarthat” a behajtási költségátalányra.

Fontos, hogy az igényérvényesítéshez a jogosult részéről előzetes felszólítás nem szükséges, a behajtási költségátalányt a kötelezettnek önkéntesen kell teljesítenie. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a kötelezett ne legyen túl hosszú ideig bizonytalanságban afelől, hogy a jogosult ténylegesen igényli-e a behajtási költségátalány megfizetését, a törvény úgy rendelkezik, hogy a jogosult a behajtási költségátalányt a késedelem bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül követelheti.

Ha a jogosult ezen határidőn belül nem érvényesíti a behajtási költségátalány iránti igényét, akkor a kötelezett mentesül e kötelezettség alól. Ennek megfelelően a követelés esedékességének időpontja az önkéntes teljesítés időpontja. Ha önkéntes teljesítés hiányában a jogosult igényt tart a behajtási költségátalányra, azt érvényesítenie kell. A követelés esedékességének időpontja ebben az esetben a teljesítésre való első felszólítás időpontja.


Az új törvényi szabályozás – az irányelvvel összhangban – megtartja azt a már korábban megfogalmazott rendelkezést is, hogy a vállalkozás, illetve a szerződő hatóság a behajtási költségátalány megfizetésére nem köteles, ha az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti.


A behajtási költségátalány – szintén a korábbi szabályozással összhangban – abban az esetben is követelhető, ha a jogosultnak tételesen kimutatható behajtási költsége nem keletkezett. Ha azonban a jogosultnak a kötelezettel szemben fennálló pénzkövetelésének behajtása kapcsán kiadásai keletkeztek, és annak összege meghaladja a behajtási költségátalány összegét, akkor ezt a többletkiadást a jogosult kártérítés vagy perköltség címén követelheti. Vagyis a behajtási költségátalány megfizetésére irányuló kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít.


A jogosult a behajtási költségátalányra abban az esetben jogosult, ha a kötelezett fizetési késedelembe esett, további bizonyítási kötelezettsége nincs. Ha azonban a jogosult a behajtási költségátalányt meghaladó kiadásait kívánja érvényesíteni a kötelezettel szemben, akkor ezen összegek tényleges felmerülését már bizonyítania kell. A behajtási költségátalány a késedelmi kamat összegén felül érvényesíthető.


A szerződő felek a behajtási költségátalányt előzetesen a szerződésben nem zárhatják ki. Ha mégis tartalmaz ilyen irányú rendelkezést a felek közötti szerződés, akkor az erre vonatkozó kikötés semmis.
A behajtási költségátalány összege 40 euronak megfelelő forintösszeg, melyet a Magyar Nemzeti Banknak, a késedelem kezdőnapján érvényes, hivatalos deviza-középárfolyama alapján kell megállapítani.

 

MP

További hírek