//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Áprilistól indultak a 2016-os nyugdíj-megállapítások
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A Kormány a 65/2016. (III. 31.) Korm. rendeletével jogszabályba iktatta a 2016-os valorizációs szorzószámokat, mellyel elhárult minden akadály a 2016. évtől induló nyugellátások megállapítása előtt. A fenti jogszabály ugyanis módosította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 2. és 8. számú mellékleteit, melyek a 2016. január 1. és december 31. közötti időponttól megállapításra kerülő nyugellátások, valamint a 2016-ban megállapításra kerülő Tny. 22/A. §-a alapján járó nyugdíjnövelések számítására vonatkozó valorizációs szorzószámokat tartalmazzák. De melyek is azok a valorizációs szorzószámok, és miért is nélkülözhetetlenek a nyugellátás megállapításához.

2016. június 01.

A nyugdíjszámításra vonatkozó rendelkezések értelmében (Tny. 22. §) a nyugellátások összegét főszabály szerint az 1988. január 1-jétől a nyugdíjjogosultság megállapítását megelőző napig terjedő időben (ún. átlagkereset számítási időszak) elért nyugdíjjárulék alapot képező keresetek átlaga, valamint ezen átlagkeresetnek a megszerzett szolgálati idő hosszának megfelelő százalékos mérték alapján kell kiszámítani. Az átlagkereset számítási időszak tehát egy igen hosszú időtartamot ölel fel, mely időszak felében kell, hogy a nyugdíjigénylőnek beszámítható keresete legyen. Abban az esetben tehát, ha valaki – a példának okáért – most, 2016-ban kíván nyugdíjban vonulni, úgy az 1988. január 1-jétől számított 28 évből 14 év átlagkeresetbe beszámítható bérezett nappal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a nyugdíj összege megállapíthatóvá váljon. Ha a fenti átlagkereset számítási időszak legalább felében az igénylő beszámítható keresettel nem rendelkezik, úgy az 1988. január 1-jei időpontot megelőző idő kereseteit is figyelembe kell venni a szükséges tartam eléréséig. Ha a szükséges mértékű bérezett nap így sem áll rendelkezésre, úgy egyéb lehetőség híján a hiányzó napokra a minimálbért kell figyelembe venni. Visszatérve azonban a tényleges béradatokra nyilvánvaló, hogy az akár egy vagy két évtizeddel megelőzőleg, illetőleg adott esetben még régebbi időpontban kifizetett bérek nominális értéke nem feleltethető meg a nyugdíjazás időpontjában kifizetett bérek értékének, ezért az átlagkereset számításához szükséges a korábbi béreknek a nyugdíjazás időpontjára történő értékre hozása. A Tny. a valorizációra vonatkozóan (mely egyébiránt felértékelést jelent) az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: „a havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani”. Ugyanakkor mindaddig, amíg az adott évben nincsenek meg azok a szorzószámok, amelyekkel az egyes évekre vonatkozóan a keresetek értékre hozását el lehet végezni, az átlagkereset kiszámítására, így a nyugdíj összegének meghatározására sincs mód. A valorizációs szorzószámokat minden évben a KSH állapítja meg, mely ezt követően kerül a TnyR. rendelkezései közé beiktatásra. A fent jelzett probléma természetesen csak azon igények esetében merül fel, ahol a nyugellátás megállapításának kezdő időpontja 2016. évre esik vagy esett. Előfordulhat, hogy a jogosító feltételek már a korábbi év vonatkozásában is fennálltak, és a nyugdíjigénylő 2016. évben igényelte a nyugellátását, visszamenőlegesen a 2015. évi időpontra (melyre a Tny. szerint egyébiránt lehetősége van egészen visszamenőleg 6 hónapra). Ebben az esetben a probléma nem jelentkezik, hiszen 2016-os valorizációt a bérei tekintetében nem kell elvégezni, így a nyugellátása a 2015. évi valorizációs tábla alapján kiszámítható.

Mivel a valorizációs szorzószámok csak áprilisra kerültek megállapításra, a 2016. évtől induló nyugellátások megállapítása iránti valamennyi igényelbírálás ezen időpontig gyakorlatilag állt. Ezen ügyekben a nyugellátás érdemi elbírálásáig csupán nyugdíjelőleg volt adható, feltéve, hogy a nyugdíjelőleg megállapításának feltételei egyébiránt fennálltak.
De akkor mikor is kell a nyugdíjbiztosítási szerveknek érdemben dönteni az idei nyugdíjigényekről? E kérdés megválaszolásában különös jelentősége van a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény január 1-jei hatálybalépésének, mely számos újítást vezet be a közigazgatási eljárások és ennek következtében a nyugellátások iránti igények elbírálása, illetve a nyugellátásokhoz kapcsolódó egyéb eljárások terén is. Az egyik legfontosabb változás, hogy bevezetésre került az ún. függő hatályú döntés jogintézménye, mely azt jelenti, hogy a kérelemre indult eljárásban a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül a hatóságnak döntésben kell rendelkezni arról, hogy az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni abban az esetben, ha 60 napon belül az ügyében nem hoz érdemi döntést. Elviekben tehát valamennyi 2016-ban benyújtott nyugdíjigényben is függő hatályú döntés meghozatalára kellett volna, hogy sor kerüljön, és amennyiben az igénybenyújtástól számított 60 napon belül az ügyben érdemi döntés nem születik, úgy az igénylő részére a hatóság 10 000 Ft átalány kártérítést tartozik megfizetni. A két hónap számítása ráadásul objektív jellegű, vagyis az abból kieső napokat figyelembe venni nem lehet. A 2016-os igénybejelentésekkel kapcsolatban azonban függő hatályú döntés meghozatalára nem, vagy nem minden esetben került sor, ugyanis az igényelbírálás problematikája nem ennyire egyszerű. Mint ahogy arról már szó volt, a valorizációs szorzószámok megállapítása nem a nyugdíjbiztosítási szervek, hanem a KSH feladata és a korábbi évek tapasztalatait is figyelembe véve szinte soha nem volt olyan év, amikor a valorizációs szorzószámok márciust megelőzően megállapításra kerültek volna. Tehát valamennyi január, illetve február első felében benyújtott nyugdíjügyben anélkül telne le a 60 napos határidő, hogy az ügyben érdemi döntés meghozatalára egyáltalán lehetőség mutatkozna, mely a 10 000 Ft-os átalány kártérítést jogkövetkezményként automatikusan maga után vonná. Ezen visszás helyzetre tekintettel a jogalkotók a Tny.-ben speciális szabályokat állapítottak meg a valorizációs szorzószámok megjelenésével érintett ügyek elbírálásával kapcsolatosan. A Tny. 72. § (2) bekezdése kimondja, hogy az ügyintézési határidő tárgyév április 15-én járt le, ha
a) az öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be,
b) a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, és a hozzátartozói nyugellátás megállapításához a valorizációs szorzószámokat alkalmazni kell, vagy
c) a Tny. 22/A. § szerinti növelés iránti kérelmet a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hatálybalépését megelőzően nyújtották be, és a növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.

A jogszabályi rendelkezés értelmében tehát a valorizációs szorzószámok megjelenését megelőzően benyújtott igényeknél az ügyintézési határidő lejárta április 15-e. A Ket. 71/A. § (6) bekezdése értelmében azonban ezen igények esetében sem kell minden esetben függő hatályú döntést hozni, mivel ha az ügyintézési határidő több mint 60 nap vagy két hónap, úgy a függő hatályú döntés mellőzhető. Ebből kiindulva, az április 15-től, mint konkrét ügyintézési határidőtől visszafelé számított 60 napon túl benyújtott igények azok, amelyek február 15-e előtt érkeznek meg a nyugdíjbiztosítási szervhez, azaz ezen ügyekben az ügyintézési határidő több lesz, mint 60 nap. Ebből következőleg a február 15-e előtt benyújtott igényeknél függő hatályú döntést nem kell hozni, azaz az ügyintézési határidő túllépése esetén az ügyfélnek 10 000 Ft átalány kártérítés nem jár. Ezzel szemben a február 15-ét követően benyújtott igényeknél már az ügyintézési határidő 60 napon belül jár le, így ezen ügyekben a függő hatályú döntés meghozatalára sort kellett keríteni, és amennyiben az igénybejelentéstől számított 60 napon belül a kérelem nem kerül elbírálásra, úgy az ügyfelet a 10 000 Ft átalány kártérítés meg fogja illetni.

Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy az ismertetett eljárási szabályok nem csupán az öregségi nyugdíjakra, hanem a Tny. 22/A. §-a alapján benyújtott ún. 0,5%-os nyugdíjnövelés, valamint a hozzátartozói nyugellátások iránti igények (özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj) esetében is irányadóak. Tehát, ha valaki a 0,5%-os nyugdíjnövelés iránti igényét február 15-ét megelőzően nyújtotta be, és az a valorizációs szorzószámok hiánya miatt 60 napon belül nem kerül elbírálásra, úgy az átalány kártérítés nem fogja megilletni, míg a február 15-ét követően benyújtott igények esetében a határidő túllépés már kártérítési kötelezettséget fog maga után vonni. Megjegyzendő, hogy a február 15-ét megelőzően érkezett igények esetében sem marad szankció nélküli a késedelem, hiszen a nyugdíjelbíráló szervnek ebben az esetben is kell „kártérítést” fizetni, nem csak az ügyfél, hanem a központi költségvetés számára is, azaz ilyen értelemben a döntés mielőbbi meghozatalának kényszere itt is jelentkezik.

(dr. Szeles Balázs)

További hírek