//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Az elektronikus kereskedés különböző válfajai
A hír több mint 30 napja nem frissült!

Korunk jellemzője, hogy minden elé az „e-” előtag kerül, esetleg angolul nevezik meg a jelenséget. Ilyen lett az e-kereskedelem, vagy hosszabban az elektronikus kereskedés is. Cikkünkben ennek különböző típusait vesszük sorra.

2016. május 31.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy valamilyen elektronikus kommunikációs eszköz igénybevételével bonyolódik a kereskedés. Ez egy eléggé leegyszerűsítő meghatározás, elektronikus (jó, elektromechanikus) eszköz volt a telexgép, a fax is, és a táviratokat is azokon keresztül forgalmazták.
Természetesen amikor elektronikus eszközről beszélünk, korunk modern infokommunikációs eszközei gondolunk (személyi számítógép, táblagép, okostelefon). Lényegük, hogy képesek informatikai hálózatokhoz csatlakozni, azokon interaktív módon működni. Különböző szabványosított, vagy széles körben elfogadott gyakorlat mentén biztonságos és hitelesített módon kommunikálni. A modern infokommunikációs technológia lehetővé tette, hogy az eladó és a vevő egy közvetítő rendszer segítségével találkozzanak.
Ebben a gazdasági szegmensben mindent lehet értékesíteni és vásárolni. Sajnos olyan termékeket és szolgáltatásokat is, amelyek forgalmazása egyébként tiltott. Az ellenőrző hatóságok nehezen felügyelik ezt a területet. Természetesen ha az értékesítés tárgyakra, termékekre vonatkozik, azok fizikai mozgása esetleg könnyebben regisztrálható. A szolgáltatások megoszlanak szolgáltatásközvetítésre és tényleges szolgáltatásnyújtásra.


Az e-kereskedelmet két csoportra oszthatjuk: az elektronikus (infokommunikációs) eszköz a hagyományos kereskedést megkönnyítő út, a másik a valójában új lehetőség az infokommunikációs úton is értékesíthető termék, szolgáltatások kereskedelme.

A másik osztályozási szempont, hogy milyen felek közt zajlik a kereskedés. Angol rövidítéssel B2B (business to business), amikor a partnerek mindegyike vállalkozás. Ebben az esetben két professzionális gazdasági szereplő kerül kapcsolatba.  A B2C (business to consumer) pedig az, amikor vállalkozás ad el valamit egy fogyasztónak. Az egyik partner, az eladó professzionális gazdasági szereplő. És végül a C2C (consumer to consumer) a fogyasztók egymás közti kereskedelme. Ez elsősorban a használt vagy tévesen megvásárolt áruk másodlagos piacát jelenti. De a magán árverési felületeken keresztüli értékesítés is idetartozik.
Logikailag létező kereskedési forma a C2B (consumer to business), ez a felvásárlás, illetve a magánszemélytől vásárlás lenne. A C2C csoport alá tartozónak is tekinthetjük, hiszen az értékesítő számára a vevő jogállása érdektelen. Legfeljebb ha vállalkozás, a vevő a bizonylatolást jobban megköveteli. A továbbiakban ezzel nem foglalkozunk.


Az elején leszögezzük, hogy az adótörvényekben foglaltak alól az e-kereskedelem nem ad felmentést, minden esetben be kell tartani a szabályokat. Vannak kereskedelmi korlátozások is, amelyeket figyelembe kell venni. A továbbiakban nem foglalkozunk a jövedéki termékek értékesítésével, valamint az illegális árukkal kapcsolatos kereskedelemmel. További kereskedelmi korlátozás, hogy bizonyos termékeket csak üzlethelyiségben lehet értékesíteni. Így ezek kereskedelmével sem foglalkozunk.

A csak üzlethelyiségben értékesíthető termékek:

 


•    dohánytermékek
•    kémiai veszélyes anyagok és készítmények
•    egyes festékek, lakkok és járművek javító fényezésére szolgáló termékek
•    állatgyógyászati készítmények és hatóanyagaik
•    egyes pirotechnikai termékek
•    növényvédő szerek és hatóanyagaik
•    nem veszélyes hulladékok
•    "A" és "B" tűzveszélyességi osztályba sorolt anyagok.
A fenti korlátozásokat figyelembe véve, a két szempontnak megfelelően a továbbiakban részletesen vizsgáljuk a lehetőségeket.

Hagyományos kereskedelem elektronikus úton

A B2B és B2C megoldások sokban hasonlóak. Elektronikus úton megrendelik az árut és az egy klasszikus csomagtovábbító rendszeren keresztül megérkezik. Az áru átvétele történhet postai kézbesítéssel, futárszolgálat útján, illetve átadópontokon személyesen. Az árut a kézbesítési módtól függően ki lehet fizetni: postai utánvéttel, a futárnak illetve az átadóponton lévő személynek készpénzzel, esetleg bankkártyával. Bizonyos kereskedők számára előre át lehet (vagy kell) utalni a vételárat. Nemzetközi kereskedelemben (külföldről történő árurendelés) előfordulhat fizetési szolgáltató bekapcsolása (például PayPal) is.
Láthatjuk, hogy a logisztikai megoldások sokrétűek. A számlázás tekintetében azonban a szabályok elég egyértelműek. A vevőnek számlát kell kapnia. Most tekintsünk el az áfamentes értékesítésektől, amelyek esetében elegendő a számviteli bizonylat.  2016. január elsejétől ebbe a körbe tartoznak a nem belföldi repülőjegyek is.
A tárgyalt esetekben az értékesítő kereskedői minőségben értékesít, így áfaalanynak kell lennie. Természetesen az EU-n, illetve EGT-n kívüli kereskedő nehezebben érhető el, de nem elérhetetlen. Tekintettel arra, hogy az áru átadása és a kereskedő számára történő fizetés elválik egymástól, ebben a körben a nyugtaadás a számla elkészítése helyett értelmezhetetlen.
A továbbiakban feltételezzük, hogy legalább az egyik szereplő magyar.
 
B2B eset: a hagyományos vállalkozói kereskedés. Egyszerű belföldi értékesítés, ha mindketten belföldiek. Amennyiben az egyik fél nem magyar, de EU tagállami vállalkozó, uniós kereskedésről beszélünk. Ezekben az esetekben a közösségi adószám megléte szükséges lehet. EU-n kívüli relációból beszerzett termékek esetén vámoltatni szükséges az árut. A vámhatóság kiszabja a vámot és az ahhoz kapcsolódó áfát. Számlát az eladó illetőségének megfelelően kell kiállítania. Amennyiben EU-n kívülre magyar vállalkozás értékesít, az import szabályait kell alkalmazni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy 2016. január elsejétől megváltozik az EU Vámkódex, ezért célszerű a vámoltatásokat nem megszokásból végezni.

B2C eset: egy vállalkozástól megrendeli egy nem adóalany, praktikusan magánszemély az árut. Belföldi kereskedő és megrendelő esetében nem más, mint egy hagyományos csomagküldő kereskedés, amelyet elektronikus úton szerveztek. Ilyen a legtöbb webáruház. A fizetés módja lehet bármilyen, a felek által elfogadott kiegyenlítési mód. A számlázás itt is előírás, akár elektronikusan is megküldhető az elektronikus számla. A csomagban valamilyen áruazonosító és eredet igazoló okmánynak lennie kell. Erre a célra megfelel a számla vagy a szállítólevél. Felvetődhet az előlegszámla kiállításának szükségessége is, ha a fizetés beérkezése után expediálják az árut. A NAV próbavásárlása során a csomagkézbesítő futár kötelezhető a hatósági tanú szerepkörére.
A következő eset az EU-n belüli, nem magyar kereskedő és magyar magánszemély vevő. Ha a kereskedő éves magyarországi nettó forgalma meghalad egy értékhatárt (ez nettó 35.000 €, de az átváltást az EU csatlakozáskori árfolyamon kell számítani, így az értékhatár 8.826.650 Ft), akkor be kell jelentkezni a NAV-nál, és magyar adószám alkalmazásával magyar szabályok szerinti áfás számlát kell adni. Ez alatt az értékhatár alatt az EU-n belüli kereskedő jogosult a saját tagállami szabályainak megfelelő adómértékkel és szabályozással kiállítani a számlát.

Amennyiben a kereskedő magyar és a vevő EU-n belüli, hasonlóan kell eljárnia. Minden tagállam maga határozza meg az értékhatárt, amelyet Magyarország 35.000 €-ban szabott meg. Érdemes ezt az értékhatárt más tagállamok esetében megismerni. A közösségi szabályozás szerinti értékhatár alatti értékesítések esetén is lehetőség az adott tagállamban a bejelentkezés. Belföldi vállalkozásoknak érdemes ezt a lehetőségét átgondolni, mert bejelentkezés nélkül (értékhatár alatt) magyar áfakulccsal (27%) kötelesek értékesíteni, bejelentkezés után pedig helyi áfakulccsal. Mivel a hazai áfakulcs a maximális, a vállalkozás versenyképesebben értékesít, ha helyi, a 27%-nál kisebb adómértéket alkalmaz. Például Luxemburgban 15% az általános áfakulcs.
EU-n kívüli relációból beszerzett termékek esetén vámoltatni szükséges az árut. A vámhatóság kiszabja a vámot és az ahhoz kapcsolódó áfát. Számlát az eladó illetőségének megfelelően kell kiállítani. Amennyiben EU-n kívülre magyar vállalkozás értékesít, arra az import szabályait kell alkalmazni.


C2C eset: magánszemélyek egymás közti ügyleteiről van szó. A magánszemélyek egymásra találását segítő rendszerek épültek ki, internetes adásvételi portálok, melyek az ügylet lebonyolításában is szerepet vállalnak. Az ismeretlen magánszemélyek között nincs intézményesült bizalom. Ennek áthidalására alakultak ki a közvetítő portálok. Az internetes kereskedés iránti bizalom mélyítésére szolgálnak az olyan intézkedések, mint hogy bizonyos fizetési szolgáltatók (például PayPal) visszatartják a befolyt összegek egy részét nem teljesítési vagy garanciális problémák rendezésére. Ezt az összeget egy idő után (egy-két hónap) szabadítják fel.
A magánszemélyek egymás közti kereskedésében van néhány adózással kapcsolatos szabály, amit be kell tartani. Az első, C (consumer) státusz csak abban az esetben illeti meg a szereplőt, ha a tevékenységét nem rendszeresen és bevételszerzési céllal végzi.


Ha ingó értékesítés történik, akkor arról valamilyen bizonylatot kell kiállítani, amelyen a kiállító kellően azonosítja az ingót, az értékesítő személyét, és a polgári jog által megkövetelt egyéb adatokat. Ez egy nem magánszemély vevő estén a beszerzés bizonylata lesz. A későbbiekben az ügylet adókötelezettségét teljesíteni kell. Ha nem ingó kerül értékesítésre, hanem valami jog, vagy egyéb hasonló, akkor az ingó értékesítésre írtak szerint kell eljárni, de a bevételszerzés jogcíme más lesz. A bizonylatok kiállítására vonatkozóan nincsenek olyan szigorú előírások, mint a vállalkozások számára, de minimum a fentiekben felsorolt adatokat tartalmazniuk kell. A bizonylatok formájára nincs előírás, akár elektronikusan is előállíthatók, ha a magánszemély a megfelelő hitelesítésről tud gondoskodni.
Áfa és szja ügyben korábban voltak konfliktusok az értékesítők és az adóhatóság között, amelyek az ingó értékesítés üzletszerűségének illetve üzletszerűtlenségének határára vonatkoztak. Ezeket e helyütt sem elemezni, sem kommentálni nem kívánom. Jelzem, hogy ez egy létező probléma, és aki ilyesmit szeretne megvalósítani, annak célszerű adószakemberhez fordulnia a tevékenység megkezdése előtt. Konkrét tanácsot csak a konkrét ügy ismeretében lehet adni.

Nem hagyományos kereskedelem elektronikus úton

Először próbáljuk meg körülírni, mit is érthetünk nem hagyományos kereskedelem alatt. Az olyan árukkal való kereskedés a nem hagyományos kereskedés, amelyeket elektronikus úton is lehet továbbítani.
A hagyományos úton forgalmazható termékek elektronikus megfelelői (e-könyvek, letölthető zeneszámok stb.) tartoznak ide, de gondolhatunk például a színházjegyek, mozijegyek, repülőjegyek stb. elektronikus formáira is. Különös áfaszabályok vonatkoznak a telekommunikációs, rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatásokra, valamint az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra.

A telekommunikációs szolgáltatások közé sorolják az értelmező rendelkezések a jel, írás, kép, hang vagy más értelmezhető információ továbbítását, kibocsátását és vételét rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, ideértve az ezek továbbítására, kibocsátására és vételére szolgáló rendszerek használatára vonatkozó jogok időleges vagy végleges átengedését, valamint a globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását is. Ezeket távolról is nyújtható szolgáltatásoknak nevezik.


B2B eset: Semmilyen újdonságot nem tartalmaz a hagyományos termékek kereskedelméhez képest.
B2C eset: Ezek körében az előzőekben leírtak képest néhány sajátosságot érdemes megismerni. Ha a vevő magyar magánszemély, akkor számára az elektronikusan teljesített és egyidejűleg bankkártyával kifizetett szolgáltatásokról elegendő lehet elektronikus nyugtát kiállítani számla helyett.
További egyszerűsítési lehetőség, hogy a távolról is nyújtható szolgáltatások körében a különös áfaszabályozást alkalmazzák. Láttuk, hogy a hagyományos kereskedés esetében a teljesítés helye általában a fogyasztó (magánszemély vevő) illetékességétől függ. Bizonyos értékhatár alatt az EU-n belüli kereskedőknek lehetőségük van e helyett a saját tagállamuk adómértékével bonyolítani az ügyletet. Valószínűleg a jogalkotó adminisztrációs egyszerűsítési okból tette ezt lehetővé. Az áfa logikája, hogy az adóteher a végfelhasználóra (fogyasztó) hárul. Elektronikus szolgáltatások esetén az EU-n belül ezt megvalósították. Ebben a körben maradéktalanul érvényesül a hozzáadottérték-adó (áfa) logikája.


Az elektronikus szolgáltatásnyújtók rendelkeznek azzal a technikai felkészültséggel, hogy meg tudják határozni, melyik tagállamba, milyen mértékben nyújtottak szolgáltatást.  A távolról is nyújtható szolgáltatások adminisztratív egyszerűsítési lehetősége, hogy a honos tagállamán kívül a többi szolgáltatásnyújtással érintett tagállamba nem kell bejelentkeznie a szolgáltatónak. Ezután a saját tagállamában összesített bevallást kell benyújtani a többi tagállambeli fizetendő adójáról is. A honos adóhatósága a bevallásban szereplő adóhatóságok számára továbbítja a bevallás adatait és a beszedett összegeket. Ez a MOSS (mini egyablakos) rendszer. Azonban az ebben való részvételt jól át kell gondolni, mert ebben a rendszerben csak a fizetendő adót lehet egyszerűsítetten rendezni. A levonandó adót tagállamról tagállamra egyenként kell adóvisszatérítés keretében érvényesíteni.


Eu-n kívüli szolgáltatónak legalább egy tagállamban be kell jelentkeznie. Ezután azokban, ahol nincs bejelentkezve, a MOSS rendszeren keresztül intézheti adóbevallását. Ha az EU-n kívüli szolgáltató nem jelentkezik be sehol, a szolgáltatás letiltására kerülhet sor. Technikailag ez nem kivitelezhetetlen, de nem eléggé hatékony eszköz.
A hagyományos kereskedéshez képest a hatósági eljárás akadálya, hogy nincsenek vámúton érkező tárgyak. A vámrendszer ezekre működik.


C2C eset: gyakorlatilag az elektronikus termékek másodpiacát jelenti. Ezek kezelésében semmilyen változás nincs a hagyományos termékek körében leírtakhoz képest. Ebben az esetben is ügyelni kell arra, hogy a rendszeresen ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtás adóalanyiságot eredményez.

 

Kenyeres Sándor

További hírek