//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Nemzetközi nyugdíjügyek
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A nemzetközi nyugdíjügyek mára nagyon szerteágazóak lettek, míg korábban az ügyek szinte teljes egészét a kétoldalú szociálpolitikai egyezmények alapján lefolytatott eljárások jelentették, ez Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásával teljesen megváltozott. Megnyílt ugyanis a lehetőség azok számára is nyugdíjat igényelni, akik életpályájuk során Magyarországon kívül más tagállamban is végeztek munkát, és szereztek szolgálati időt. Manapság ezen ügyek teszik ki a nemzetközi nyugdíjügyek jelentős részét, szemben a kétoldalú szociálpolitikai, illetve a szociális biztonsági egyezmények alapján benyújtott nyugdíjigényekkel. Az európai uniós nyugdíjügyek száma a közeljövőben tovább fog emelkedni, hiszen egyre többen vállalnak munkát más tagállamban. A kétoldalú szociális biztonsági tárgyú egyezmények köre szintén folyamatosan bővül, lehetőséget teremtve az érintetteknek megszerzett jogosultságuk érvényesítésére.

2016. május 10.

Az Európai Uniót érintő nyugdíjügyekben az Európai Közösség szociális biztonságra vonatkozó rendelkezései alapján folyik az igények elbírálása, míg Magyarországnak a korábbi tagállamokkal és hazánkkal egyidejűleg szintén taggá váló országokkal kötött kétoldalú szociálpolitikai és szociális biztonsági egyezményeit a csatlakozástól a Közösség koordinációs rendeletei váltották fel. Ezek a szabályok alkalmazandóak a tagállamok mindegyikében, az EGT három országában (Izland, Liechtenstein és Norvégia) és Svájc esetében is.

A kétoldalú egyezmények egy része a volt szocialista országokkal az 1950-60-as években kötettett szociálpolitikai egyezmény, amelyek közül kettő van hatályban, a magyar-szovjet és a magyar-jugoszláv egyezmény. Magyarország 1998-tól számos új típusú szociális biztonsági egyezményt kötött, ezek a magyar-kanadai, a magyar-québeci, a magyar-koreai, a magyar-montenegrói, a magyar-bosnyák, a magyar-indiai, a magyar-ausztrál, a magyar-mongol, a magyar-japán, a magyar-moldovai és a magyar-szerb egyezmény.

Nemzetközi ügynek minősülnek a harmadik országban élő személyek (nem EU vagy EGT tagállamban, Svájcban vagy Magyarországgal szociálpolitikai, illetve szociális biztonsági egyezményt kötött országban) által előterjesztett kérelmek is, azonban esetükben kizárólag magyar jogszabályok alkalmazására kerül sor.

A fent említetteken kívül nemzetközi ügynek kell tekinteni az európai uniós tisztviselők nyugdíjügyeit is. 2012. szeptember 1. napjától új jogszabállyal bővült az alkalmazandó nemzetközi jogintézmények köre, ettől a naptól ugyanis speciális személyi kör (európai uniós tisztviselők és túlélő hozzátartozóik) esetén – a megszerzett jogosultságok megfelelő ellenértékének átadásának feltételével – lehetőség nyílt két nyugdíjrendszer átjárhatóságára, vagyis a nyugdíjbiztosítási átutalásra és visszautalásra. Ez az úgynevezett nyugdíjtranszfer.

Az Európai Unió nyugdíjügyei

Az Európai Unió tagállamaiban némileg különböző szabályozási elveken alapuló szociális biztonsági (társadalombiztosítási) rendszerek léteznek. A Közösség ezért az ebből adódó hátrányok kiküszöbölésére, illetve a szabályok összehangolása érdekében, valamint a munkaerő szabad mozgásának szabályozására a Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságáról szóló 1408/71/EGK rendeletet, valamint a végrehajtásáról szóló 574/72/EGK rendeletet adott ki. Ezen rendeletek alkalmazására hazánkban a csatlakozás időpontjától, vagyis 2004. május 1. napjától került sor. Ezeket a rendeleteket 2010. május 1. napjától a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK és a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendeletek váltották fel (a továbbiakban: koordinációs rendeletek). Az új rendeletek hatálybalépésével a szociális biztonsági rendszerek koordinációját évtizedek óta meghatározó, a migráns munkavállalók szociális biztonsági jogainak megszerzését és megtartását biztosító alapelvek mentén a XXI. század követelményeihez igazodó, tagállamok közötti fokozott együttműködést előíró szabályrendszer gyakorlati alkalmazása kezdődött meg. A koordináció nyugdíjügyekre vonatkozó alapvető szabályai azonban nem változtak.

A nyugdíjak területén az alapelvek szintén változatlanok, miszerint a nyugdíjbiztosítási jogosultságok megszerzése érdekében a tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett szolgálati idők a nyugdíj-megállapítás során összeszámítandóak. A tagállami illetékes intézmények az igénylő, vagy jogszerző által megszerzett összes szolgálati idő alapján és a nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint számított nyugdíjösszegnek (elméleti nyugdíjnak) az adott tagállamban szerzett szolgálati idő és az összes szolgálati idő arányában meghatározott részét kötelesek megállapítani és folyósítani (pro rata vagy arányos nyugdíj). Az Európai Unió tagállamaiban élő nyugdíjasok részére megállapított nyugdíjat, az erre vonatkozó kérelem esetén az ellátás fizetésére kötelezett tagállamtól eltérő lakóhely szerinti tagállamba kell folyósítani (közvetlen utalás). Az ellátásokra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából releváns, az EU, illetve EGT országok területén felmerült biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén, vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.

A koordinációs rendeleteket alkalmazni kell az Európai Unió tagállamainak állampolgáraira, akik egy vagy több tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartoztak, továbbá a tagállamok területén élő menekültekre és hontalanokra, akik egy vagy több tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartoztak, valamint az előzőekben említett személyek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira.

Az ellátás kiszámítása alapvetően úgy történik, hogy minden tagállam egyrészt a belső jogszabályai, másrészt a koordinációs rendeletek szabályai szerint jár el. Ha az érintett személy az adott tagállam belső szabályai szerint rendelkezik önálló nemzeti jogosultsággal, akkor úgynevezett kettős megállapítás alkalmazandó. Először a nemzeti szabályok szerint járó ellátás kiszámítását kell elvégezni az adott tagállamban szerzett szolgálati idő és átlagkereset alapján. Majd az arányos nyugdíjrészt kell meghatározni, úgy, hogy ki kell számítani az elméleti nyugdíj összegét, azaz, hogy mennyi lenne a nyugdíj, ha az igénylő a valamennyi tagállamban szerzett szolgálati idejét, mind az adott tagállamban szerezte volna meg, és ennek egy olyan arányú részét kell venni, ahogy az adott tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik, ez lesz az arányos nyugdíj. A két ellátás közül a kedvezőbb, azaz a magasabb összegű ellátás illeti meg az igénylőt. Természetesen, ha valaki nem rendelkezik önálló nemzeti ellátásra való jogosultsággal, csak az arányos nyugdíj kiszámításra van mód. Ahhoz, hogy egy tagállam nyugdíjat állapítson meg, az ellátásra való jogosultság feltételeinek nem kell minden tagállamban egyidejűleg teljesülniük.

A magyar nyugellátás megállapítása során kizárólag a Magyarországon elért keresetek, jövedelmek vehetők figyelembe. A szolgálai idő számítása során lehetőség van olyan országban szerzett szolgálati idő figyelembevételére, amellyel Magyarország kétoldalú szociális biztonsági tárgyú egyezményt kötött. A harmadik országban szerzett szolgálati idő kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához vehető figyelembe, vagyis a nyugellátás összegét nem befolyásolja. Amennyiben a Magyarországon megszerzett összes szolgálati idő nem éri el az egy naptári évet (365 napot) akkor az összeszámítási szabály nem alkalmazható és magyar nyugellátás megállapítására nincs lehetőség.

Nyugdíjügyek a kétoldalú egyezmények szerint

Az egyezmények általános alapelvei között megtalálható az egyenlő bánásmód elve, amely szerint az egyik ország jogszabályainak alkalmazásakor a másik ország állampolgáraira a saját állampolgáraival azonos módon tekint. A szolgálati vagy biztosítási idők összeszámításának elve alapján az igényelbírálás során mindkét országban szerzett szolgálati, biztosítási időket össze kell számítani. A felségterületek azonos jogállása azt jelenti, hogy az egyik ország jogszabályain alapuló pénzbeli ellátások nem csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók meg azért, mert a jogosult a másik országban lakik vagy tartózkodik). A tényállások azonos elismerése szerint, amennyiben az egyik ország jogszabályai szerinti tényállás kihat valamely pénzbeli ellátásra, illetve jogosultságra, a másik országban bekövetkező azonos tényállást az első ország úgy veszi figyelembe, mintha a saját területén történt volna.

Az egyezmények közül a magyar-szovjet egyezmény területi elven, a többi egyezmény időarányos teherviselésen alapul. A területi elv értelmében csak a lakóhely szerinti ország állapítja meg és folyósítja az ellátást, az összes szolgálati idő figyelembevételével.

Az ellátások időarányos teherviselésen alapuló egyezmény szerinti megállapítása általános szabály szerint úgy történik, hogy mindkét ország a saját területén szerzett szolgálati idő figyelembevételével és a belső jogszabályai szerint bírálja el a nyugdíjigényeket. Ha az ellátásra való nemzeti jogosultság fennáll, az ellátást kizárólag az adott országban érvényes jogszabályok alapján kell megállapítani (kivéve a magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény, amely a szolgálati idők összeszámítását kötelezően előírja). Amennyiben valamelyik országban az általános szabály szerint a nyugdíjjogosultság szolgálati idő hiánya miatt nem áll fenn, úgy ez az ország a mindkét ország területén szerzett szolgálati idők figyelembevételével bírálja el a kérelmet. Ha kizárólag a szolgálati idők összeszámítását követően áll fenn a jogosultság a magyar jogszabályok szerint, úgy az összeszámított biztosítási idők figyelembevételével kell az úgynevezett elméleti nyugdíj összegét kiszámítani. Az így kiszámított összegből a magyar szolgálati idő és az összes szolgálati idő arányának megfelelően kell a magyar felet terhelő nyugdíjrész összegét meghatározni, és ezen összeg kerül folyósításra magyar nyugellátásként.

Az egyezmények alkalmazása során szintén érvényes az a szabály, hogy a magyar nyugellátás megállapítása során kizárólag a Magyarországon elért keresetek, jövedelmek vehetők figyelembe. Számos egyezmény lehetővé teszi harmadik országban szerzett szolgálati idő figyelembevételét abban az esetben, ha a két egyezménnyel érintett országban szerzett szolgálati idő összeszámításával sem állapítható meg a nyugellátásra való jogosultság. A harmadik országban szerzett szolgálati idő kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához vehető figyelembe, vagyis a nyugellátás összegét nem befolyásolja. Ha a Magyarországon megszerzett összes szolgálati idő nem éri el az egy évet (365 napot) akkor az összeszámítási szabály nem alkalmazható és magyar nyugellátás megállapítására nincs lehetőség.

Harmadik országban élő személyek nyugdíjügyei

Nyugdíjbiztosítási szempontból az a személy minősül harmadik országban élőnek, aki külföldön, de nem EU vagy EGT tagállamban, Svájcban, illetve Magyarországgal szociálpolitikai, vagy szociális biztonsági egyezményt kötött ország területén él. A harmadik országban élő személyek esetén a nemzetközi jelleg kizárólag a külföldi lakóhelyből ered, mivel igényeik Magyarországon történő elbírálása során a magyar jogszabályokon kívül más nemzetközi jogintézmény alkalmazására nem kerül sor. A kérelem elbírálása, az ellátás megállapítása kizárólag a hatályos hazai társadalombiztosítási jogszabályok alapján, a Magyarországon szerzett szolgálati idő és kereset, jövedelem figyelembevételével történik.

Nyugdíjtranszfer

Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló – többször módosított – 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (Staff Regulations, azaz Személyzeti Szabályzat, a továbbiakban: SR.) szabályozza az európai uniós tisztviselők által korábban szerzett nyugdíjjogoknak a tagállami nyugdíjrendszerből az európai uniós tisztviselői nyugdíjrendszerbe történő átváltását és átutalását, valamint a közösségi tisztviselői pályát követően az uniós nyugdíjrendszerből a nyugdíjjogok tőkeértékének a hazai nyugdíjrendszerbe való visszafogadását (nyugdíjtranszfer).

A nyugdíjtranszfer gyakorlati megvalósításának jogszabályi feltételeit Magyarországon az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló – 2012. szeptember 1. napjától hatályos – 2012. évi CXII. törvény teremtette meg. A részletes végrehajtási szabályokat a 219/2012. (VIII. 13.) kormányrendelet tartalmazza. E törvény alapján lehetővé válik az EU intézményeiben kinevezett tisztviselők átlépése a magyar nyugdíjbiztosítási rendszerbe (nyugdíjbiztosítási visszautalás), illetőleg a magyar nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságukat az uniós tisztviselői nyugdíjrendszerbe utaltathatják (nyugdíjbiztosítási átutalás).

Az érintett által nyugdíjbiztosítási átutalás és visszautalás csak egy-egy alkalommal kérhető. Az átutalást követően, visszautalás hiányában az adott személy Magyarországon öregségi nyugdíjra és magán-nyugdíjpénztári szolgáltatásra nem jogosult, és utána hozzátartozói nyugellátás és magán-nyugdíjpénztári szolgáltatás sem állapítható meg.

A nemzetközi nyugdíjigények érvényesítése

A nemzetközi nyugdíjügyek elbírálása az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága Nemzetközi Megállapítási és Fegyveres Nyugdíjügyek I. Főosztályának, illetve Nemzetközi Megállapítási Nyugdíjügyek II. Főosztályának (1081 Budapest Fiumei út 19/a.) feladata. Ettől eltérően a hozzátartozói nyugdíjigényeket az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága Ellátásban Részesülők Jogán Hozzátartozói Igényeket Elbíráló Főosztálya (1139 Budapest Váci út 73.) bírálja el, amennyiben a jogszerző nyugdíjasként hunyt el.

A nemzetközi jogintézmény alkalmazásával megállapított, valamint a harmadik országban élő személyek ellátásait is az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának nemzetközi folyósítási szakterülete folyósítja.

(dr. Villányi Zsuzsanna)

További hírek