//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Az időszakos elszámolású ügyletekkel kapcsolatos változások
A hír több mint 30 napja nem frissült!

Január 1-től változik az időszaki elszámolású ügyletek, más néven folyamatos teljesítésű ügyletek szabálya.Feltérképeztük, hogyan.

2016. január 14.

A változás oka alapvetően a közösségi jogi rendelkezéseknek való megfelelés. A fizetési határidőről mint generális adófizetési kötelezettséget keletkeztető időpontról történő elmozdulást azonban az is indokolta, hogy az lényegében egy pénzforgalmi típusú adóztatást valósított meg, szemben az áfa területén főszabályként irányadó teljesítési szempontú adóztatással. Tekintve, hogy a pénzforgalmi adóztatás lehetséges az áfa területén, de csak kivételes esetben, így az időszakos elszámolású ügyletek esetében megmaradt a fizetés esedékessége mint adófizetést keletkeztető időpont, azonban korlátok közé szorítva.

Az időszakos elszámolású ügyletekre vonatkozó új szabályokat az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény iktatta be az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 58. §-ába. Az új szabályok némi finomhangolását valósította meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló 2015. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.).

A Módtv. két helyen pontosította az időszakos elszámolású ügyletek esetében a szabályokat:
–    A módosítás egyrészt megduplázta azon időszak hosszát, amelynek utolsó napjával mindenképpen beáll az adófizetési kötelezettség, azzal, hogy a határidőt az elszámolási időszak végétől számított 30. nap helyett a 60. napban határozta meg;
–    másrészt az átmeneti rendelkezések tekintetében figyelemmel van arra is, hogy amennyiben a számlát még 2015-ben kibocsátják, akkor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját még a régi szabályok szerint kell megállapítani, függetlenül attól, hogy az elszámolási időszak egésze és a fizetési esedékesség is 2015. december 31-ét követő időpontra esik.

Az előzőek miatt érdemes egészében is áttekinteni, hogy pontosan milyen tartalommal lép hatályba az Áfa tv. 58. §-ában foglalt rendelkezés 2016. január 1-jétől, és ahhoz milyen átmeneti rendelkezés kapcsolódik.

Emlékeztetőként: a régi szabályok szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítési időpontnak az ellenérték megtérítésének esedékessége számít, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik. Ezen szabályok értelmében minden fizetési esedékesség teljesítési időpontnak számít, így a régi szabályok szerint előleg nem értelmezhető.

Az új szabályok értelmében, ha a felek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, az adófizetési kötelezettség főszabályként az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napján keletkezik.

A főszabály alól két kivétel van:
–    az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a számla, illetve a nyugta kiállításának időpontja, amennyiben a számla vagy a nyugta kibocsátása és a fizetés esedékessége megelőzi az elszámolási időszak végét;
–    az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a fizetés esedékessége, de legkésőbb az érintett elszámolási időszak végétől számított 60. nap, amennyiben a fizetés esedékessége az elszámolási időszak utolsó napját követő időpontra esik.

Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk, hogy mit eredményez a gyakorlatban a fenti változás. Elsőként – mivel időben ez a kérdés merül fel a legkorábban – az átmeneti rendelkezéseket nézzük végig.

Átmeneti rendelkezés

Az Áfa tv. 297. §-ában foglalt átmeneti rendelkezés értelmében az új rendelkezéseket az olyan 2015. december 31-ét követően kezdődő elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakokra kell először alkalmazni, amelyek tekintetében a fizetés esedékessége, valamint a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja 2015. december 31-ét követő időpont.
 
Példa:
a) A felek 2015. július 1-jétől 2016. december 31-éig tartó keretszerződést kötöttek, melynek keretében naptári hónaponként számolnak el egymással a tanácsadási szolgáltatásról. A szerződés szerint a fizetés esedékessége a tárgyhót követő hónap 15. napja, a számlát pedig legkésőbb a tárgyhót követő 5. napig bocsátja ki a szolgáltatást nyújtó.

Ez esetben a 2015. december időszak tekintetében a számlát 2016. január 5-én bocsátják ki, a fizetés esedékessége pedig 2016. január 15-e.

Tekintettel azonban arra, hogy az elszámolási időszak 2015-re esik, még a régi szabályokat kell alkalmazni, így az adófizetés a 2015. decemberi elszámolási időszak tekintetében 2016. január 15-én keletkezik.

2016. január időszak tekintetében a számlát 2016. február 5-én bocsátják ki, a fizetés esedékessége pedig 2016. február 15-e. Tekintettel arra, hogy az elszámolási időszak kezdete, a számla kibocsátása és a fizetés esedékessége is 2015. december 31-ét követi, ezen időszak vonatkozásában már az új szabályokat kell alkalmazni.

Tekintettel arra, hogy a fizetés esedékessége követi az elszámolási időszak végét, de az elszámolási időszak végétől számított 60 napon belül van, az adófizetési kötelezettség keletkezése ez esetben is a fizetés esedékességéhez kötődik, vagyis a 2016. januári elszámolási időszak vonatkozásában 2016. február 15-e.
 
b) A felek a fentiekhez hasonlóan 2015. július 1-jétől 2016. december 31-éig tartó keretszerződést kötnek, melynek keretében naptári hónaponként számolnak el egymással a karbantartási szolgáltatásról. A felek átalánydíj fizetésében állapodnak meg, így a fizetés a tárgyhónapot megelőző hónap 20-áig esedékes, a számla kibocsátása pedig a tárgyhónapot megelőző hónap 15. napjáig.

Ennek értelmében 2016 januárjáról a felek 2015. december 15-éig kibocsátják a számlát, és a fizetés esedékessége 2015. december 20-a. Tekintettel arra, hogy a számla kibocsátása és a fizetés esedékessége is 2016. január 1-jét megelőző időpontra esik, 2016. január hónap tekintetében az adófizetési kötelezettség keletkezésére még a régi szabály az irányadó, melynek értelmében a fizetés esedékességének időpontjában (2015. december 20-án) keletkezik az adófizetési kötelezettség. 2016. február hónap tekintetében a számlát 2015. január 15-én bocsátják ki, 2016. január 20-ai fizetési esedékességgel. 2016. február tekintetében így már az új szabályokat kell alkalmazni, melynek értelmében az adófizetési kötelezettség keletkezése a számla kibocsátásának időpontja (2015. január 15-e), mivel ez esetben mind a számla kibocsátása, mind a fizetés esedékessége megelőzi az elszámolási időszak utolsó napját.
 
c) A felek ingatlan bérbeadásában állapodtak meg, a bérleti díjat havonta fizetik. A fizetés esedékessége a tárgyhónapot megelőző hónap 5. napja. A számla kibocsátását a fizetést megelőzően kell biztosítani, így 2016. január hónap tekintetében a fizetés esedékessége 2015. december 5-e, a számla kibocsátása pedig 2015. december 5-e előtt megtörténik.

Az adófizetési kötelezettség keletkezésére a régi szabályok az irányadóak, így az 2015. december 5-én keletkezik. 2016. február hónap tekintetében a fizetés esedékessége 2016. január 5-e. Amennyiben a számlát a bérbeadó még 2015-ben kibocsátja, akkor a régi szabályok alkalmazandóak, vagyis az adófizetési kötelezettség a fizetés esedékessége, 2016. január 5-e lesz. Ha a számlát 2016 januárjában bocsátják ki, akkor az új szabályok az alkalmazandóak. Feltételezve, hogy a számlát 2016. január 3-án bocsátják ki, az adófizetési kötelezettség keletkezése 2016. január 3-a.
 
Az elszámolási időszak

Az Áfa tv. 58. § (1) bekezdése értelmében e § rendelkezései alkalmazandóak abban az esetben, ha a felek időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg. Az Áfa tv. 58. §-át kell alkalmazni abban az esetben is, ha a felek csak egyetlen egy meghatározott időszak tekintetében számolnak el.
 
 
Példa:
Áramszolgáltatás történik előre fizetős mérő alapján, azaz a fogyasztó előre fizet meghatározott összeget az áramszolgáltatás igénybevételéért. Ez esetben az igénybevevő azon időszakban veszi igénybe az áramszolgáltatást, amennyire a feltöltött összeg fedezetet nyújt. Ez esetben is időszakra vonatkozó fizetésről beszélhetünk, annak ellenére, hogy az időszak tartama előre nem határozható meg, hiszen az a fogyasztás mértékétől függ.
 
 Kérdésként merül fel – különösen a közüzemi szolgáltatások esetében –, hogy mit kell elszámolással érintett időszaknak tekinteni abban az esetben, ha a szolgáltatásnyújtó az adott fogyasztási hely tekintetében 11 hónapon keresztül (az előző évi fogyasztási adatok alapján) átalánydíjról részszámlát bocsát ki, a 12. hónapban pedig ún. elszámoló számla állít ki, amely lényegében a tényleges 12 havi (éves) fogyasztásnak megfelelően tartalmazza a még megfizetendő vagy visszatérítendő (esetleg következő 12 hónapi fogyasztásba beszámítandó) összeget, úgy hogy tartalmazza a 12. hónapra eső részszámla adatait, illetve a 12 hónapra eső tényleges fogyasztás és a 12 részszámlában szereplő adatok közötti különbözetet.

Ez esetben elszámolási időszaknak az egyes hónapokat, és nem a 12 hónapos időszakot kell tekinteni, azonban az utolsó „részlet” elszámolását úgy is lehet tekinteni, hogy annak során a teljes 12 hónapról számolnak el; végeredményben azonban nem lesz különbség, hiszen akár az utolsó havi, akár a 12 hónapos időszakot vesszük alapul, az időszak vége azonos lesz.

A közüzemi szolgáltatások esetén az is előfordul, hogy az időszakos elszámolás alá eső szolgáltatást igénybevevő fogyasztó több telephellyel/fogyasztási hellyel rendelkezik, és az egyes telephelyek fogyasztási adatait különböző időpontokban olvassa le a szolgáltató.

Kérdésként merül fel, hogy az egyes telephelyek/fogyasztási helyek tekintetében történő elszámolásokat ebben az esetben külön-külön elszámolási időszakként kell értelmezni, vagy más gyakorlat is elfogadható.

Ez esetben elfogadható az a gyakorlat, hogy elszámolási időszakként az adott fogyasztó vonatkozásában ezen fogyasztó különböző telephelyeihez/fogyasztási helyeihez tartozó egyes fogyasztási időszakok közül a legkorábbi, illetve legkésőbbi időpontot veszik a felek figyelembe az elszámolási időszak kezdő és befejező időpontjaként. A több fogyasztási hely fogyasztásáról ilyen esetekben jellemzően egy konszolidált számlát bocsát ki a szolgáltató.
 
 
Példa:
A gázszolgáltatást igénybe vevő, 3 telephellyel/fogyasztási hellyel rendelkező fogyasztónál a gázszolgáltató az egyes fogyasztási helyek tekintetében felmerülő alábbi fogyasztási időszakok tekintetében számláz díjat:
–    A telephely: 2016. január 3–2016. január 30.
–    B telephely: 2016. január 15–2016. február 16.
–    C telephely: 2016. január 12–2016. február 14.

A számlát 2016. március 12-én bocsátja ki a szolgáltató 2016. március 21-ei fizetési határidővel.

Ebben az esetben nem kifogásolható, ha az ügylet elszámolási időszakának a 2016. január 3. és 2016. február 16. közötti időszakot tekintik a felek. Mivel a fizetési határidő időpontja későbbi időpontra esik, mint az elszámolással érintett időszak utolsó napja, de az időszak végétől számított 60 napon belül van, a teljesítés időpontja a fizetési esedékesség (2016. március 21-e) lesz.
 
Az Áfa tv. 58. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozik az az eset is, amikor a felek időszakonkénti fizetésben állapodnak meg. A fizetéssel érintett időszak a felek által megállapított fizetési esedékességi határidők közötti időtartamot fedi le. Ilyen elszámolásról alapvetően abban az esetben beszélhetünk, ha meghatározott időszakonként ismétlődő fizetésekre kerül sor, azonban az egyes fizetési időszakok nem az adott időszak alatti folyamatos teljesítések egyfajta elszámolásait tükrözik, hanem inkább egy adott ügylet ellenértékének részletekben történő fizetését.

Ez jellemző például a nyílt végű lízingügyletek esetében, ahol a futamidő alatt a lízingbevevő meghatározott időszakonként, meghatározott összegben lízingdíj fizetésére köteles. A lízingdíjak esedékessége közötti időszakok így az Áfa tv. 58. §-a szerinti fizetéssel érintett időszaknak minősülnek.

Az ellenérték meghatározott időszakra való megállapításáról abban az esetben beszélhetünk, ha a felek egy meghatározott összeget határoznak meg ellenértékként az adott időszakban teljesített ügylet(ek) ellentételezésére.

Kérdésként merül fel, hogy ha egy adott elszámolási időszakban a felek több eltérő időszak tényleges teljesítése tekintetében is elszámolnak egymással, akkor mit kell elszámolási időszaknak tekinteni.

Ilyen eset fordul elő tipikusan például a közüzemi és bérleti szolgáltatások esetében, ahol a szolgáltatásért fizetendő ellenérték több díjtételből áll össze, azonban az egyes elszámolási időszakokban eltérő időszakokra vonatkozó díjak elszámolása történik. Ez utóbbi tény azonban nem eredményezi azt, hogy a fizetendő díj/ellenérték egyes tételeiről a szolgáltatónak külön számlát kellene kibocsátania (de természetesen ezt megteheti, ha más szempontok miatt ez a preferált megoldás), illetve, hogy ezen tételek mindegyike tekintetében külön elszámolási időszak jönne létre, külön teljesítési időpontokkal.

Általános rendező elvként elmondható, hogy amennyiben az ügylet fő- és – az ahhoz járulékosan kapcsolódó – mellékszolgáltatásból áll, akkor az elszámolási időszak megállapítása tekintetében is igaz lesz az, hogy a mellékszolgáltatás osztja a főszolgáltatás adójogi megítélését, tehát a főszolgáltatás elszámolási időszaka lesz az irányadó azon járulékos szolgáltatásra is, amelynek a díját az adott időszaki főszolgáltatással együtt számolják el a felek, függetlenül attól, hogy a mellékszolgáltatás díja mely időszak vonatkozásában merült fel.
 
Példa:
Ingatlan bérbeadása esetén a felek naptári havi elszámolásban állapodnak meg, továbbá rögzítik, hogy a tárgyhavi bérleti díjjal együtt kell a megelőző 2. hónap rezsiköltségét is megfizetnie a bérbevevőnek. Így a bérbevevő a 2016. márciusi bérleti díjjal együtt fizeti meg a 2016. januári közüzemi díjakat.

Ebben az esetben a felek a 2016. márciusi időszakban számolnak el a márciusi bérleti díjról és a januári közüzemi költségekről. A főszolgáltatás ez esetben a bérbeadás, a mellékszolgáltatás pedig a közüzemi szolgáltatás. Tehát ezen díjak tekintetében az elszámolási időszak 2016. márciusa, a 2016. márciusi bérleti díjról és a 2016. januári közüzemi költségekről egy darab számla is kiállítható.

Természetesen a számlakibocsátásra kötelezett dönthet úgy is, hogy a bérleti díjat és a közüzemi szolgáltatást külön számlázza, azonban az elszámolási időszak változatlanul 2016 márciusa. Amennyiben a számlakibocsátás és a fizetés esedékessége megelőzi 2016. március 31-ét, úgy az adófizetési kötelezettség a számla kibocsátásának időpontjában keletkezik.
 
Távhőszolgáltatás esetében az igénybevevő által fizetendő ellenérték alapdíjból, teljesítménydíjból és fogyasztási díjból tevődik össze, míg azonban az alapdíj és teljesítménydíj jellemzően előre fizetendő, a fogyasztási díjat utólag kell rendezni, vagyis egy adott időszaki elszámolás eltérő időszakokra vonatkozó díjat foglal magában. Ez esetben nem beszélhetünk fő- és mellékszolgáltatásról, hiszen itt mindegyik díj a távhőszolgáltatás ellenértéke, így mindenképpen egy egységes időszakot kell meghatározni.

Tekintettel arra, hogy a távhőszolgáltatás igénybevételét leginkább a tényleges fogyasztás alapján fizetendő díj fejezi ki, az elszámolási időszak megállapítása tekintetében azt kell irányadónak tekinteni, hogy a fogyasztási díjat milyen időszakra fizeti meg az igénybevevő. Az erre az időszakra vonatkozó fogyasztási díjjal együtt fizetett alapdíj és teljesítménydíj elszámolási időszakának tehát ez az időszak minősül.
 
Példa:
A távhőszolgáltató 2016. április 15-én április 25-ei fizetési esedékességgel 3000 forintot számláz 2016. áprilisra vonatkozó alapdíjként, valamint 14 500 forintot 2016. februári fogyasztási díjként. Ebben az esetben elszámolási időszaknak 2016. február hónap tekintendő az összes díjtétel vonatkozásában. Az adófizetési kötelezettség egységesen 2016. április 25-én keletkezik.
 
 
A teljesítés időpontja
Az új szabályok értelmében a főszabály alól két kivétel van. Példák segítségével nézzük meg ezek alkalmazását is.

a) A bizonylat kibocsátása és a fizetés esedékessége megelőzi az adott elszámolási időszak végét (Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés a) pont): ebben az esetben az adófizetési kötelezettség keletkezése a számla, illetve, ha számlát nem kell kibocsátani, akkor a nyugta kibocsátásának időpontjához igazodik.
 
Példa:
A felek megállapodásuk értelmében könyvelési szolgáltatás tekintetében időszakonként számolnak el egymással, az aktuális elszámolási időszak 2016 márciusa. A felek megállapodása alapján a számlát az adott elszámolási időszakról tárgyhó 10. napjáig kell kibocsátani, a fizetési határidő pedig a tárgyhó 20. napja. Az adott esetben a számlát 2016. március 8-án bocsátják ki, 2016. március 20-ai fizetési esedékességgel, így az adófizetési kötelezettség 2016. március 8-án keletkezik.
 
Amennyiben a számlázó fél valamely oknál fogva késedelmesen bocsátja ki a számlát, és a számla kibocsátására 2016. április 5-én kerül sor, melyben a fizetési határidő 2016. április 15-e, akkor – tekintve, hogy a számla kibocsátása és a fizetési határidő követi az elszámolási időszakot – az adófizetési kötelezettség nem a számla kibocsátásának az időpontjához kötődik, hanem ez esetben a fizetési határidőhöz (2016. április 15-e), hiszen az az elszámolási időszak végétől számított 60 napon belül van.

Amennyiben a 2016. márciusi időszak tekintetében a számlát kibocsátják ugyan 2016. március 31-éig, de a fizetés esedékessége 2016 márciusát követi (pl. 2016. április 20-a), úgy szintén nem a számla kibocsátásának időpontját kell figyelembe venni az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjaként, hanem a fizetés esedékességét (2016. április 20-a), mivel az az elszámolási időszak végétől számított 60 napon belül van.
 
b) A fizetés esedékessége az érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik (Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés b) pont): ebben az esetben teljesítési időpont a fizetés esedékessége, de legkésőbb az időszak végétől számított 60. nap, amennyiben a felek által megállapított fizetési határidő ennél későbbi időpontra esne.

Ezen feltételek mellett nincs jelentősége annak, hogy a számlát/nyugtát mikor bocsátották ki, vagy kibocsátottak-e egyáltalán bizonylatot. A fizetés esedékességeként meghatározott időpont nem feltétlenül esik egybe az ellenérték tényleges megfizetésének időpontjával. A terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő fél akár hamarabb, akár később fizeti meg az ügylet ellenértékét, mint a fizetési határidő, a fizetés esedékességeként meghatározott napon áll be az adófizetési kötelezettsége, és nem az ellenérték tényleges kifizetésének napján, feltéve, hogy az nem későbbi, mint az elszámolási időszak végétől számított 60. nap.

A gyakorlatban a felek úgy is megállapodhatnak, hogy egy adott elszámolási időszak tekintetében több fizetési esedékességet határoznak meg, és mindegyikhez kapcsolódóan külön számlát bocsát ki a teljesítésre kötelezett.

Kérdés, hogy ez esetben mi tekintendő teljesítési időpontnak, illetve, hogy adott esetben értelmezhető-e az előleg. Az Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés b) pontja értelmében a fizetési esedékesség – amennyiben az követi az elszámolási időszak végét, de az attól számított 60. napon belül marad – teljesítési időpontnak minősül. Vagyis minden egyes fizetési esedékesség – hasonlóan a 2015. december 31-éig hatályos szabályozáshoz – teljesítési időpontnak minősül, feltéve, hogy az időszak végétől számított 60 napon belül marad.

Amennyiben a fizetési esedékesség túlnyúlik a 60 napos időszakon, a teljesítés a 60. nap. Így az időszak végét követően ugyanazon elszámolási időszakra megállapított fizetési esedékességek esetében nem értelmezhető az előleg.
 
Példa:
Egy könyveléssel foglalkozó vállalkozás havi elszámolásban állapodott meg ügyfelével. A megállapodás értelmében az adott hónapban elvégzett munka díja 70 százalékának fizetése a tárgyhónapot követő hónap 5-én esedékes, míg a fennmaradó 30 százalék fizetése a tárgyhót követő hónap 15-én. Ez esetben mind a két időpont teljesítési időpontnak minősül, nincs szó előlegről.
 
Az előleg értelmezése

A 2015. december 31-éig hatályos előírások alapján az időszakos elszámolás alá eső ügyletekre vonatkozóan az előleg fogalma nem értelmezhető, hiszen minden fizetési határidő teljesítési időpontnak minősül.

A 2016. január 1-jétől hatályos szabályozás alapján ugyanakkor az időszakos elszámolás alá eső ügyletekre vonatkozóan értelmezhetővé válik az előlegfizetés azokban az esetekben, amikor a teljesítés időpontját az elszámolási időszak utolsó napja vagy a számla, illetve nyugta kibocsátásának időpontja határozza meg.

Abban az esetben ugyanis, ha a felek kifejezetten előlegfizetésben állapodtak meg, és az ehhez kapcsolódó fizetési esedékesség megelőzi a teljesítési időpontnak minősülő elszámolási időszak utolsó napját vagy a bizonylat kibocsátásának időpontját, úgy előlegfizetés jogcímén adófizetési kötelezettség keletkezik. Nem tekinthető ugyanakkor előlegnek az az eset, ha a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő saját elhatározásából hamarabb fizeti meg az adott összeget, mint a megállapított fizetési határidő: ez esetben nem előleg, hanem előrefizetés történik, mely tényleges fizetési időpont önmagában nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget.
 
Példák:
a) A tanácsadási szolgáltatás tekintetében a felek havonta számolnak el egymással, a tanácsadási díj havonta fix összeg. A megállapodásban rögzítik, hogy a fizetési határidő az adott hónap tekintetében a tárgyhónap 20. napja. 2016. január hónapra vonatkozóan tehát a fizetési határidő 2016. január 20-a. A szolgáltatást nyújtó fél a 2016. január hónapról a számlát január 19-én bocsátja ki január 20-ai fizetési határidővel. Az igénybevevő fél ugyanakkor a fix összeget már hamarabb elutalta, így azt már január 15-én jóváírták a szolgáltató bankszámláján.

Ez esetben a teljesítési időpont a számlakibocsátás időpontja (2016. január 19-e). Annak, hogy az adott havi ellenértéket hamarabb fizették meg, mint a teljesítési időpont, nincs relevanciája, az nem minősül előlegnek, mivel az nem a felek közötti megállapodás alapján történt a számlakibocsátást megelőzően, hanem az igénybevevő saját döntése alapján.
 
b) Egy pékség és egy bolt az értékesített termékekről havonta számol el egymással. A megállapodás értelmében a tárgyhó 5-én fizetendő egy fix összeg, a hónap utolsó napján pedig a tényleges teljesítés alapján a fennmaradó összeg. A fix összegről a hónap utolsó napján bocsátják ki a számlát. Ez esetben a teljesítés időpontja a hónap utolsó napja, így az ezen időpontot megelőzően megállapított fizetési határidőhöz kapcsolódó fizetés előlegfizetésnek minősül.
 
Önmagában az a tény, hogy a teljesítési időpontot megelőzően megállapított fizetési esedékesség időpontjában is adófizetési kötelezettség keletkezik, nem jelent újdonságot a 2015. december 31-éig hatályos szabályokhoz viszonyítva, hiszen e tekintetben minden fizetési esedékesség teljesítési időpontként adófizetési kötelezettséget eredményezett.

A bizonylatolás terén azonban célszerű figyelemmel lenni arra, hogy ez esetben előlegről van szó. Ez sem eredményezi azonban szükségszerűen az adminisztratív terhek növekedését, azokban az esetekben ugyanis, amikor a teljes ellenértéket egy összegben előlegként fizetik meg, a bizonylatolás kapcsán lehetőség van arra, hogy az előlegszámla és a végszámla ugyanazon dokumentumra kerüljön.

Ilyenkor a kibocsátott előlegszámlán a számlakibocsátó szerepelteti az előlegként átvett összeg 100 százalékát (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfamérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját mint adófizetési kötelezettséget keletkeztető időpontot, továbbá ezen a dokumentumon megjelöli az ügylet teljesítési időpontját is, jelezve, hogy a teljesítéskor további ellenérték fizetésére már nem kerül sor.
Mivel a leírt esetben a számlán az Áfa tv. 169. § g) pontja értelmében fel kell tüntetni a tényleges teljesítés időpontját is, ezen egybizonylatos megoldás csak olyan esetben alkalmazható, amikor a 100 százalékos előlegről szóló számla kibocsátásakor már ismert az ügylet tényleges teljesítési időpontja. Ilyen esetben a teljesítési időpont vagy a számla kelte, vagy, ha a számlát az időszak végét követően bocsátják ki, az elszámolási időszak vége.

Adóalap-korrekció

Az időszakos elszámolású ügyletek esetében is természetesen előfordul, hogy – például azért, mert az időszakonként fizetett átalányt utólag a ténylegesen teljesített adatokhoz igazítva korrigálják – az adó alapja utólag nő vagy csökken. Ez esetben számlamódosítás, vagy – pótlólagosan fizetendő összeg esetében – esetleg újabb számla kibocsátása történik, új fizetési határidővel. Elképzelhető azonban az is, hogy a pótlólag fizetendő vagy visszajáró összeget a felek a soron következő időszak tekintetében fizetendő ellenértéket növelő vagy csökkentő tételként veszik figyelembe.

Ez utóbbi esetben azonban nincs szó a szoros értelemben vett adóalap-korrekcióról, vagyis ezt az esetet úgy kell kezelni, mintha egy korrekció nélküli, az Áfa tv. 58. §-a hatálya alá tartozó ügyletről lenne szó.

Nézzük először az adóalap és a fizetendő adó utólagos csökkenésének elszámolását! Az Áfa tv. 77. § (2) bekezdés c) pontja értelmében az adó alapja csökken abban az esetben is, ha az Áfa tv. 58. §-a szerinti termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében visszatérítik azt az összeget, amellyel az elszámolási időszak egésze tekintetében megfizetett vagy megfizetendő összeg meghaladja az erre az elszámolási időszakra vonatkozó ellenértéket.

Az adóalap csökkentéséhez ez esetben – az Áfa tv. 78. § (1) bekezdés b)pontja alapján – szükséges a számla módosítása, amennyiben az ügyletről számlát kellett kibocsátani. Az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, amennyiben az adóalany által korábban megállapított és bevallott adóalap vagy fizetendő adó csökken, az adóalany a különbözetet, ha az a fizetendő adót érinti, a fizetendő adót csökkentő tételként legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult figyelembe venni, amelyben az eredeti számlát módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll.
 
Példa:
A felek egyéves időtartamú karbantartási szolgáltatás nyújtásában állapodnak meg, úgy, hogy havonta fix díjat fizetnek, és az egyéves időtartam végén történik meg a végleges ellenérték megállapítása a ténylegesen elvégzett karbantartási tevékenység vonatkozásában.

Esetünkben az igénybevevő a 2016. január 1-jétől 2016 decemberéig tartó időszakra a tárgyhónapot követő hónap 5-éig köteles 20 000 forint + 5400 forint áfa megfizetésére. 2017. február 1-jén a tényleges elszámolás alapján kiderül, hogy az egyéves időszak vonatkozásában az adóalap 240 000 forint helyett csak 200 000 forint. A szolgáltatásnyújtó fél ennek megfelelően módosítja a számláit.

Tekintettel arra, hogy a 2016 decemberéről kiállított számlában szereplő összeg nem ad fedezetet a teljes csökkentés elvégzésére, az adóalanynak mind a december, mind a november hónapról kiállított számláit érvénytelenítenie kell. Az érvénytelenítő számlák kibocsátására 2017. február 10-én kerül sor, ezt az igénybevevő még február hónapban kézhez veszi. A módosítás következtében a szolgáltatást nyújtó fél a 2017. február hónapot magában foglaló adómegállapítási időszakában jogosult az erre az adómegállapítási időszakra megállapított fizetendő adóját csökkenteni 10 800 forinttal. A szolgáltatást igénybevevő fél pedig – amennyiben ezen szolgáltatás igénybevétele adólevonásra jogosította – köteles a fizetendő adóját megnövelni 10 800 forinttal abban az adómegállapítási időszakban, amely a 2017. február hónapot magában foglalja.

Amennyiben az adó alapja utólag nő, úgy a következőket kell figyelembe venni. Az adóalap utólagos növekedéséhez a felek nyilvánvalóan pótlólagos fizetési kötelezettséget támasztanak, pótlólagos fizetési határidővel, ami racionálisan az elszámolási időszakot követő időszakra esik, és amelyről új számlát állítanak ki.

A 2016. január 1-jétől hatályos Áfa tv. 58. §-a értelmében, amennyiben az elszámolási időszakot követi az adott időszak vonatkozásában a fizetés esedékessége, úgy minden fizetési esedékesség teljesítési időpontnak minősül, feltéve, hogy az az időszak végétől számított 60. napon belül van. Így az adóalap növekedése miatt nem kell az adóalap utólagos növekedése miatt az „eredeti” teljesítési időpontot magában foglaló adómegállapítási időszakot önellenőrizni.
 
Példa:
A fenti karbantartási példát némileg megváltoztatva a következők adódnak: a felek egyéves időtartamú karbantartási szolgáltatás nyújtásában állapodnak meg, úgy, hogy havonta fix díjat fizetnek, és az egyéves időtartam végén történik meg a végleges ellenérték megállapítása a ténylegesen elvégzett karbantartási tevékenység vonatkozásában.

Az adott esetben az igénybevevő 2016. január 1-jétől 2016 decemberéig tartó időszakra a tárgyhónapot követő hónap 5-éig köteles 20 000 forint + 5400 forint áfa fizetésére. 2017. február 1-jén a tényleges elszámolás alapján kiderül, hogy az egyéves időszak vonatkozásában az adóalap 240 000 forint helyett 260 000 forint. Ezért a szolgáltatásnyújtó 2017. február 10-ei dátummal számlát bocsát ki 20 000 forint + 5400 forint áfa összegben, melyen 2017. március 1-jei fizetési határidőt jelöl meg.

Ez esetben az új fizetési határidő teljesítési időpontnak minősül, így a szolgáltatást nyújtó adóalanynak 2017. március 1-jét magába foglaló adómegállapítási időszakába kell az 5400 forintot mint fizetendő áfát beállítania.
 
 
Abban az esetben, ha a felek a tényleges elszámolás következtében adódó pozitív vagy negatív különbözetet nem külön számolják el, hanem a soron következő időszak ellenértékének részeként érvényesítik, az alábbiak adódnak.
 

Ismét a korábbi példát alapul véve, a felek kétéves időtartamú karbantartási szolgáltatás nyújtásában állapodnak meg, úgy, hogy havonta fix díjat fizetnek, azonban évente megtörténik a végleges ellenérték megállapítása a ténylegesen elvégzett karbantartási tevékenység vonatkozásában. Az adott esetben az igénybevevő 2016 januárjától 2017 decemberéig tartó időszakra a tárgyhónapot követő hónap 5-éig köteles 20 000 forint + 5400 forint áfa fizetésére.
–    2017. február 1-jén a tényleges elszámolás alapján kiderül, hogy az egyéves időszak vonatkozásában az adóalap 240 000 forint helyett 200 000 forint. A felek megállapodása alapján így a 2017 februárjáról és márciusáról kibocsátott számlán az ellenérték 0 Ft (20 000 forint – 20 000 forint), vagyis nincs mit módosítani.
–    2017. február 1-jén a tényleges elszámolás alapján kiderül, hogy az egyéves időszak vonatkozásában az adóalap 240 000 forint helyett 260 000 forint. Így a 2017. február hónapról kibocsátott számla 40 000 forint + 10 800 forintról szól, 2017. március 5-ei fizetési határidővel. Ebben az esetben is 2017. március hónapot magában foglaló adómegállapítási időszakról szóló áfabevallásba kell beállítani 10 800 forintot fizetendő adóként.
 
Végezetül, amennyiben az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, és az adóalap-növekedés kapcsán új számlát bocsátanak ki, úgy az új számlán a forintra történő átváltáskor – az Áfa tv. 80. § (1) bekezdés b)pontja alapján – az új számla kibocsátásakor érvényes átváltási árfolyamot kell figyelembe venni.



További hírek