CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Pénzforgalmi elszámolás az áfában
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A pénzforgalmi elszámolás alkalmazása választáshoz kötött. A 2016. évre vonatkozó választást legkésőbb 2015. december 31-én kell bejelentenie az adóhatósághoz a vállalkozónak. Az alábbiakban részletezzük az előnyöket és hátrányokat.

2015. december 04.

A pénzforgalmi áfa-elszámolás lényege az, hogy akkor kell megfizetni az áfát, amikor a vevő kifizette a számlát. Ám ez nem minden vállalkozónak egyformán jó.  
A dolog szépséghibája, hogy a pénzforgalmi áfás vállalkozó adólevonási jogával is csak akkor élhet, ha az adott beszerzései számláit kifizette.

A pénzforgalmi elszámolás alkalmazása választáshoz kötött. A 2016. évre vonatkozó választást legkésőbb 2015. december 31-én be kell jelentenie az adóhatósághoz a vállalkozónak.
Sajnos a határidő jogvesztő, ha ezt a vállalkozás elmulasztja, a következő évre már nem élhet a választás lehetőségével – jelen esetben tehát 2016. év helyett legfeljebb 2017-ra választhatja ezt az adózási formát (tekintve, hogy a jogalkotó a jövő évre vonatkozó adócsomagban sem változtatott a vonatkozó szabályokon, jó eséllyel ez a lehetőség még 2017-ben is létezni fog).
Fontos azonban, hogy az újonnan alakuló vállalkozások is élhetnek ezzel a lehetőséggel, már az indulás adóévére, azaz ők év közben is.
Ebből a szempontból (is) érdekes, hogy egy evából kilépő (vagy onnan valamilyen ok miatt kieső) egyéni vállalkozó vagy társaság az áfa szempontjából új vállalkozásnak minősül, ezért év közben is választhatja a pénzforgalmi elszámolást.
Azok a vállalkozások viszont, amelyek a pénzforgalmi áfa fizetők köréből kiesnek, a következő két évben nem lehetnek ismét pénzforgalmi áfásak.
Pénzforgalmi elszámolás csak akkor választható, ha éves szinten, göngyölítetten az adóalany összes termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke nem haladja meg a 125.000.000 forintot.
Ezen értékhatárnak mind a tárgy évre, mind az azt megelőző időszakra nézve meg kell felelnie a vállalkozásnak.
Továbbá a bevételi korlátnak megfelelő vállalkozás is, pénzforgalmi adózást csak akkor választhat, ha legalább telephelye, gazdasági célú letelepedés hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van és a tárgyév első napján kisvállalkozásnak minősül.
Amennyiben nem esik a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény személyi hatálya alá – mondjuk azért, mert egyéni vállalkozó-, akkor viszont úgy kell megítélni őt, hogy abban az esetben, ha társas vállalkozás lenne, megfelelne-e ennek a kritériumnak. Azaz: az összes foglalkoztatott létszáma nem lehet több 50 főnél, illetve az éves nettó árbevétel vagy mérleg főösszeg nem haladhatja meg a 10 millió eurót.
Mivel a tárgyalt adózási mód az ezt választó adóalany üzleti partnereinek áfa-elszámolására (jelesül adólevonási jogára) is hatást gyakorol, az Áfa- törvény a pénzforgalmi szemléletben áfát fizetők számára előírja, hogy az általuk kibocsátott számlákon fel kell tüntetniük a pénzforgalom szerinti adózás tényét.
Ha nem így jár el, és az adóhatóság bukkan rá a „problémás” bizonylatra, akkor adóhiánnyal és annak következményeivel kell számolnia a feledékeny vállalkozónak.
A másik oldal - a vevő – jogszerűen vonhatja le az áfát az ügylet teljesítési időpontjának megfelelő bevallási időszakban (Áfa-tv. 119.§.), hiszen a számla hibája miatt nem lehetett tudomása üzleti partnere speciális áfa-státuszáról.
A hivatkozott adatbázisra a számla befogadójának akkor lenne szüksége, ha az adótörvény nem írná elő a számlakibocsátó számára, hogy a pénzforgalmi elszámolás tényét a bizonylaton fel kell tűntetnie, illetve ennek elmaradásához nem fűzne a törvény  az adófizetési kötelezettség keletkezését és az adólevonási jog megnyíltát érintő következményt.
Az Áfa-törvény jelenlegi szabályai szerint az, ha a számlán nem szerepel az említett megjegyzés, a számlakibocsátó adófizetési kötelezettsége az általános szabályok szerint áll be – függetlenül az ellenérték pénzügyi rendezésétől -, és ez automatikusan, a törvény erejénél fogva hozza magával, hogy a számla befogadó adólevonási joga – úgyszintén függetlenül a számla kifizetésétől – az adott számlával dokumentált ügylet teljesítése időpontjában megnyílik.
A pénzforgalmi elszámolás megszűnését követően annak hatálya alatt befogadott számlák, módosító és érvénytelenítő számlák adótartalmát - feltéve, hogy a pénzforgalmi elszámolás szabályai szerint levonható adóként nem volt elszámolható - az általános szabályok alapján lehet levonható adóként elszámolni az adólevonásra vonatkozó szabályok szerint.
A pénzforgalmi elszámolást választó áfa-alany - a pénzforgalmi elszámolás időszakában -kizárólag úgy gyakorolhat bármely beszerzés kapcsán adólevonás jogot, ha az adott beszerzés ellenértékét megfizette.
Ez azt jelenti a vázolt esetben is, hogy a pénzforgalmi elszámolás teljes időszaka alatt nem azt kell a pénzforgalmi áfa-fizető adóalanynak figyelnie, hogy mikor keletkezett az adólevonási joga (azaz mikor volt a teljesítés „klasszikus”, a normál áfásokra érvényes időpontja), hanem azt, hogy mikor fizette meg a bejövő számla ellenértékét. Ez utóbbi időponttal válik jogosulttá levonási jogának érvényesítésére.
Ez akkor is így van, ha az adott számla esetlegesen olyan teljesítést igazol, amely még a pénzforgalmi elszámolás időszakát megelőző időpontra esett.
Kinek érdemes választania a pénzforgalmi áfa-elszámolást?
Amint a példaként hozott esetekből látjuk, ha a feleknek csak egyike választotta a pénzforgalmi áfa-elszámolást, akkor az a vevőre gyakorol – adott esetben negatív – hatást. Ugyanis, az általános szabályok szerint áfázó vevő csak akkor gyakorolhatja levonási jogát, ha kifizette a számlát, míg ha egy ugyancsak általános szabályok szerint áfát fizető partnertől való vásárláskor az adótörvény szerinti teljesítés időpontja lenne irányadó e kérdésben.
Előfordulhat, hogy vevőkörének egy részét emiatt elveszíti a pénzforgalmi áfa-elszámolást választó vállalkozás. Ugyanakkor ez a lehetőség sokat lendíthet azokon a vállalkozásokon, amelyek számára a „klasszikus”, a pénzügyi rendezéstől független, teljesítéses alapú áfa-fizetés rendszeresen likviditási gondokat okozott, a még nem fizető vevőikhez is kapcsolódó adófizetési kötelezettség finanszírozása miatt.
Egy mondatban megválaszolva a kérdést, főként azok számára érdemes választani a pénzforgalmi áfa-fizetést, akik rendszeres áfa-befizetők.
A főként áfa-visszaigénylők viszont jobban járnak, ha az általános szabályoknál maradnak. Ez a megoldás a Törekvő kft-nél, kvízünk másik alanyánál is.
A kérdésben hozott döntés előtt célszerű ezért az átállást tervező cégeknek legfontosabb vevőiket- amennyiben a cég rendelkezik meghatározó, monopolhelyzetben lévő, nehezen pótolható vevőkörrel – megkérdezniük, miként reagálnának erre.

További hírek