//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

A készpénzfizetés korlátozása az adóhatósági ellenőrzések tükrében
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A gazdasági szereplők közötti készpénzforgalom átláthatóságának és a készpénzforgalom mögött álló gazdasági események ellenőrizhetőségének biztosítása érdekében az elmúlt közel huszonöt évben újabb és újabb készpénzfizetést korlátozó szabályok kerültek bevezetésre. Jelen cikkünkben az adózás rendjéről szóló törvénynek a készpénzfizetés korlátozásához kapcsolódó rendelkezéseit vesszük nagyító alá, amelyek betartására az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít az ellenőrzések során.

2015. október 28.

A készpénzforgalomra vonatkozó bejelentési kötelezettség

Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 17. § (9) bekezdése alapján a 2 millió forintot meghaladó értékben teljesített, termékértékesítéshez, illetve szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó készpénzszolgáltatást a vevőnek, a szolgáltatás igénybe vevőjének be kell jelentenie az állami adóhatósághoz, kivéve, ha ez a személy vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély.
Az általánostól eltérően szigorúbb szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a készpénzszolgáltatás teljesítése kapcsolt vállalkozások között történik. Ilyen esetben az 1 millió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást kell bejelenteni. Az Art. értelmező rendelkezése (178. § 17. pont) alapján kell megítélni, hogy a készpénzszolgáltatásban érintett felek kapcsolt vállalkozásnak minősülnek-e. Fontos azonban figyelemmel lenni arra, hogy a kapcsolt vállalkozás 2015. január 1-jétől hatályos értelmező rendelkezése kiegészült, melynek megfelelően kapcsolt vállalkozási viszony jön létre az adózó és más személy között, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás megvalósul. A módosítás hatályba lépését követően lefolytatott adóhatósági ellenőrzések során már kiderült, hogy az azonos ügyvezetővel rendelkező adózók sok esetben elmulasztották a készpénzfizetésre vonatkozó bejelentés teljesítését annak ellenére, hogy tudomással bírtak a kapcsolt vállalkozás értelmező rendelkezésének törvényi változásáról.
A bejelentési kötelezettséget az adóhatóság által rendszeresített „40” jelű, „Bejelentés készpénzfizetésről” elnevezésű nyomtatványon kell teljesíteni, melyet a készpénzfizetés napját követő 15 napon belül kell az adóhatósághoz benyújtani.
A bejelentési kötelezettséget a vevőnek, illetve a szolgáltatás igénybe vevőjének kell teljesítenie, azzal, hogy nem terheli a bejelentési kötelezettség a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyt, ha az előírt értékhatárt meghaladó készpénzszolgáltatást teljesít.
A nyomtatványon, egy konkrét napon teljesített készpénzfizetések tüntethetőek fel, vagyis egy készpénzfizetési napra kizárólag egy nyomtatvány benyújtása lehetséges. Ha egy adott napon több olyan készpénzfizetés is teljesült, amelyet be kell jelenteni, akkor a 02-es lapból kell több oldalt benyújtani. Előfordulhat, hogy ugyanazon a napon, ugyanazon partner felé, több esetben kerül sor készpénzfizetésre. Ilyenkor a kifizetett készpénz összegek közül kizárólag azokról kell tájékoztatni az adóhatóságot, amelyek kifizetésenként meghaladják a törvényben meghatározott értékhatárt.
A készpénzfizetés összegének meghatározásakor a fizetendő adót is tartalmazó bruttó összeget kell figyelembe venni.
A készpénzforgalom bejelentésére vonatkozó szabály ellenőrzésekor az adóhatóság gyakran tesz vitathatatlan megállapítást. Ennek oka, hogy a 2 millió forintos értékhatár 2012. január 1-jén lépett hatályba. Ezen időpontot megelőzően az 5 millió forintot meghaladó készpénzszolgáltatásról kellett bejelentést tenni, és ez az értékhatár rögzült az adózói tudatban.

Milyen szankcióra számítson, aki a bejelentést nem vagy nem az előírások szerint teljesíti?


A készpénzszolgáltatásra vonatkozó bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztása, illetve késedelmes, hibás, hiányos, valótlan adattartalommal történő teljesítése esetén magánszemély adózóval szemben 200 ezer forintig, más adózóval szemben 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírság kiszabásának van helye.

A készpénzfizetési korlátozás

Az Art. 38. § (3a) bekezdése 2013. január 1. napjától korlátozza a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók egymás közötti készpénzfizetési forgalmát. A korlátozás szerint, amennyiben egy pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében egy másik, szintén pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak készpénzes kifizetést teljesít, úgy annak összege naptári hónaponként és szerződésenként nem haladhatja meg a 1,5 millió forintot.
A készpénzfizetési korlátozás a készpénzszolgáltatásra vonatkozó bejelentési kötelezettséghez hasonlóan termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, viszont jelentős különbség, hogy a készpénzfizetési korlátozás szabályát kizárólag azokban az esetekben kell alkalmazni, ahol a termék értékesítője és a szolgáltatás nyújtója, illetve a termék vevője és a szolgáltatás igénybe vevője pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó. A rendelkezés tehát nem vonatkozik azon ügyletekre, amelyekben valamelyik fél természetes személy, illetve a Közösség más tagállamában vagy harmadik országban bejegyzett adóalany. A korlátozást ezen túlmenően kizárólag akkor kell alkalmazni, ha a vevő a készpénzszolgáltatást adóköteles tevékenysége keretében teljesíti. Ennek megfelelően egy általános forgalmi adó fizetésére kötelezett egyéni vállalkozó a saját magának, mint magánszemélynek beszerzett termék tekintetében a készpénzfizetési korlátozás figyelmen kívül hagyásával teljesítheti az ellenérték kifizetését.
A pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók körét az Art. [38. § (2) bek.] határozza meg. Eszerint ebbe a körbe tartoznak a belföldi jogi személyek, az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek, valamint az egyéni vállalkozók.
A készpénzfizetési korlátozást kizárólag készpénzszolgáltatás esetén kell alkalmazni. A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 63. § (1) bekezdése alapján az alábbi fizetési módok különböztethetőek meg:
– készpénzfizetés,
– a fizetési számlák közötti fizetés,
– a fizetési számlához kötődő készpénzfizetés,
– a fizetési számla nélküli fizetés.

E törvényi meghatározás alapján nem minősül készpénzfizetésnek, ha a fizetés következményeként legalább az egyik félnél jóváírás vagy terhelés történik a bankszámlán. Ennek megfelelően nem kell alkalmazni a készpénzfizetésre vonatkozó korlátozást, ha a tartozás kiegyenlítése közvetlenül bankszámlára történő készpénz befizetéssel, illetve a banknak adott rendelkezés alapján bankszámláról történő készpénz kifizetéssel történik. A gyakorlatban előfordulhat olyan fizetés, melynek során az ellenérték egyik része készpénzfizetéssel, másik része átutalással teljesül. Ilyen esetben az átutalás útján teljesített összeget figyelmen kívül lehet hagyni. Az ellenőrzési tapasztalatok alapján fontos megemlíteni, hogy a korlátozó rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha a fizetés módjaként a számlán átutalás kerül feltüntetésre, de utóbb az ellenérték megfizetése akár egy összegben, akár részletekben készpénzzel történik.
A 1,5 millió forintos értékhatárba – a szerződésben meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés általános forgalmi adóval növelt ellenértéke alapján – az egy naptári hónapon belül, ugyanazon szerződésből eredő készpénzszolgáltatásokat kell beszámítani. Vagyis a készpénzfizetési korlátozást szerződésenként kell vizsgálni, viszont az Art. sajnos nem határozza meg az adózók számára, hogy mi minősül szerződésnek. Így a polgári jogi szabályozást lehet figyelembe venni, mely szerint szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerződés létrejöhet írásban, szóban, illetve ráutaló magatartással. A készpénzfizetési korlátozást nem érinti, hogy a fizetés az érintett felek között létrejött, vagy pedig egy másik jogalannyal megkötött szerződésen alapul.
Az adóhatósági ellenőrzések megállapításainak jellemző oka, hogy az adóhatóság és az adózók eltérően veszik számításba az egy szerződéshez kapcsolódó készpénzfizetéseket. Amennyiben a szerződésben a felek egy adott ügylet ellenértékének kifizetésére részletfizetésben állapodnak meg, akkor az adott naptári hónapon belül teljesített készpénzfizetéseket össze kell számítani, és figyelmen kívül kell hagyni azokat a részleteket, amelyek kifizetésére az adott naptári hónapon túl kerül sor. Az összeszámítási kötelezettség független attól, hogy az ellenérték több részletben történő megfizetésére a felek megállapodása, vagy a termék vevőjének, a szolgáltatás igénybevevőjének egyoldalú döntése alapján kerül-e sor, és független attól is, hogy az egyes részletek megfizetése a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően, azzal egyidejűleg, vagy azt követően történik-e.
Az adózók közötti szerződések sok esetben keretszerződések. A keretszerződés nem önálló szerződéstípus, hanem egy olyan szerződési forma, amely hosszabb időszak vonatkozásában rögzíti a felek jogait és kötelezettségeit, valamint a teljesítésre vonatkozó alapvető követelményeket. Jellemzője, hogy a jövőre vonatkozóan biztosít lehetőséget a vevő részére termékek megvásárlására, illetve szolgáltatások igénybevételére a keretszerződés keretei között, akár többszöri teljesítés mellett is. A vásárlás, az igénybevétel jellemzően a vevő általi egyoldalú megrendeléssel történik, többször – az írásbeliséget nélkülözve – szóban vagy ráutaló magatartás formájában. Ebben az esetben a keretszerződésen belül önálló, egyedi szerződések keletkeznek, így minden egyes szerződést külön, önállóan kell a készpénzfizetési korlátozás szempontjából megítélni.
Gyakori, hogy a keretszerződésként megnevezett szerződés folyamatos teljesítésű ügyletről rendelkezik, melynek során rendszeres és ismétlődő jelleggel, jellemzően azonos tartalommal keletkezik szolgáltatás és ellenszolgáltatás. A folyamatos teljesítésű ügyletek általában szolgáltatásnyújtáshoz (ügyvédi, könyvviteli, tanácsadási szolgáltatásra vonatkozó állandó megbízásokhoz) kapcsolódnak, de tipikusan folyamatos teljesítésű ügyletek a közüzemi szolgáltatások, illetve a vagyonvédelmi szolgáltatások. Ezen ügyletek sajátossága a termékértékesítő, illetve szolgáltatásnyújtó állandó rendelkezésre állása és teljesítése, a rendszeres elszámolás, a konkrét rendelkezés a szerződés tárgyáról, az árról és árképzésről, a mennyiségi és minőségi követelményekről. Mivel ezekben az esetekben valamennyi teljesítés a felek által már korábban megkötött ugyanazon szerződésen alapul, ezért az egy naptári hónapban, egymás között teljesített kifizetéseket egybe kell számítani.
A keretszerződések és a folyamatos teljesítésű ügyletek elhatárolásánál mindig az adott ügylet körülményeit teljességükben kell vizsgálni. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy ugyanazon szerződés egyidejűleg tartalmazza a keretszerződés és a folyamatos teljesítésű ügylet szerződéses feltételeit. Ha például az irodaépület üzemeltetője takarítási szolgáltatásra szerződést köt egy vállalkozással, és a szerződés szerint a vállalkozó hetente háromszor, meghatározott időpontokban, meghatározott takarítási szolgáltatást végez, és ennek a szerződésben meghatározott díját havi rendszerességgel elszámolják, akkor ez az ügylet folyamatos teljesítésűnek minősül. Ha viszont az üzemeltető ugyanezzel a vállalkozással kötött szerződésben azt is rögzíti, hogy alkalmi jelleggel felmerülő speciális takarítási igény (például rendezvény) esetén a szerződésben előre rögzített keretfeltételekkel megrendelhet egyedi takarítási szolgáltatást, akkor ez az ügylet a keretszerződés körébe tartozik, és ezt az egyedi teljesítést és kifizetést külön kell figyelembe venni a készpénzfizetési korlátozás szempontjából.
Előfordulhat, hogy ugyanazon felek között egyidejűleg több szerződés alapján történik teljesítés, és egy naptári hónapon belül több alkalommal, összességében 1,5 millió forintot meghaladó összegű lesz a készpénzfizetés. Ha ilyenkor – a szerződések tartalom szerinti minősítésének elve alapján – megállapítható, hogy a szerződések egymástól független, különálló szerződések, és a naptári hónapon belül az egy szerződésből eredő kifizetés nem haladja meg a 1,5 millió forintot, akkor a korlátozó szabályt nem kell alkalmazni. Ha viszont kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra, akkor a felek között létrejött szerződések alapján az adott hónapban teljesített készpénzfizetéseket össze kell számítani.

A készpénzfizetési korlátozásra vonatkozó rendelkezés alkalmazását nehezíti, hogy az Art. nem határozza meg, mi minősül a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének. Az ellenérték meghatározásakor célszerű az áfatv.-t és annak alkalmazása tárgyában kiadott tájékoztatásokat figyelembe venni.
A készpénzfizetési korlátozás ellenőrzése során gyakori az adóhatósági megállapítás a kamatfizetéssel összefüggésben. Ennek oka, hogy a kamat eltérően minősül attól függően, hogy milyen okból történik a felszámítása.
Ha a kamat késedelmi kamat, akkor a kamatfizetési kötelezettség a késedelmes teljesítés szankciója. Tehát a kamatfizetéssel szemben nem áll viszontszolgáltatás, vagyis a kamat nem ellenérték, és így a készpénzfizetési korlátozást nem kell alkalmazni.
Ha a kamat ügyleti kamat, akkor a kamatfizetési kötelezettség lényegében a pénz időleges használatának díja, a pénzkölcsön ellenértéke, így alkalmazni kell a készpénzfizetési korlátozásra vonatkozó rendelkezést. Gyakori, hogy az adózók a kölcsönnyújtás és a nyújtott kölcsön visszafizetése során is alkalmazzák a készpénzfizetési korlátozást annak ellenére, hogy az nem tekinthető szolgáltatásnyújtásnak, illetve ellenértéknek, így nem kell érvényesíteni a korlátozó szabályt.
Az adóhatóság ellenőrzési tapasztalataiból érdemes még kiemelni a korlátozó szabály alkalmazását a visszáruhoz kapcsolódóan. A gazdasági szereplők köthetnek olyan adásvételi szerződést, amely szerint – bizonyos feltételek megvalósulása esetén – az eredeti vevő egyoldalú nyilatkozattal a megvásárolt, hibátlan terméket visszaadhatja, és az eredeti eladó köteles lesz a terméket visszavenni és a vételárat visszafizetni. Fontos, hogy ilyenkor a termék visszavételére szerződésszerű teljesítést követően, és nem hibás teljesítés miatt kerül sor. Az ilyen megállapodást a felek rendszerint egyetlen szerződésbe foglalják, mégis két különböző tulajdonátruházási ügyletről van szó. Az egyik ügylet, amikor az eredeti vevő megveszi a terméket, a másik ügylet, amikor az eredeti eladó visszavásárolja a terméket. Vagyis két adásvétel történik, és a készpénzfizetési korlátozást külön kell vizsgálni a két adásvétel tekintetében. Első esetben akkor, amikor az eredeti vevő a termék vételárát megfizeti, második esetben akkor, amikor az eredeti eladó a termék vételárát visszatéríti az eredeti vevő részére.

Milyen szankcióra számítson, aki az Art. rendelkezésének figyelmen kívül hagyásával teljesít készpénzszolgáltatást?

A korlátozás előírásának megsértése esetén a készpénzszolgáltatásnak a 1,5 millió forintot meghaladó része után 20% mértékű mulasztási bírságot fizet mind a kifizetés teljesítője, mind a kifizetés jogosultja, ha a szabálytalan kifizetést elfogadja. Amennyiben az adóhatósági ellenőrzés feltárja a készpénzfizetési korlátozás megsértését, akkor a mulasztási bírságot mérlegelés nélkül szabja ki, tekintettel arra, hogy az Art. nem ad lehetőséget a mérlegelésre.

Összefoglalás

Összességében az adóhatósági ellenőrzések tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a készpénzfizetéshez kapcsolódó kötelezettségeket főként a kisebb vállalkozások mulasztják el teljesíteni, jellemzően akkor, amikor egy nagyobb értékű tárgyi eszköz beszerzése történik. A mulasztás elkerülése végett célszerű legalább a nagyobb összegű pénzforgalmat rutinszerűen bankszámlán keresztül bonyolítani. Ha mégis nagyobb összegű készpénzszolgáltatás teljesítésére kerül sor, akkor kellő figyelemmel jogszerűen teljesíthetőek lesznek a kötelezettségek.
 
(dr. Teszéri-Rácz Ildikó)

További hírek