//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Az áfatörvény 87. § a) pontja alkalmazása
A hír több mint 30 napja nem frissült!

Az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az adólevonásra jogosító tevékenységéhez kapcsolódó beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adót, az adólevonásra jogosító tevékenységhez történő használat, hasznosítás arányában levonásba helyezze.

2015. október 14.

Az áfatv. az adólevonási jog keletkezésének időpontját határozza meg, amelyet megelőzően az adólevonási jog nem gyakorolható, de ezt követően az adóalany az adómegállapításhoz való jog elévüléséig élhet az őt megillető adólevonási joggal.

Az adólevonási jog vonatkozásában annak keletkezésekor, illetve halasztott adólevonásnál abban az időpontban kell döntést hozni, amikor az adóalany az adólevonási jogot gyakorolni kívánja. Ebből adódóan az adólevonási jog keletkezésekor érvényes jogszabályi rendelkezések alapul vételével az adólevonási jog fennállását, valamint az adólevonási jog terjedelmét az adólevonás időpontjában fennálló körülmények alapján, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét figyelembe véve kell meghatározni.

E szabályból adódóan, ha az áfatv. 85-86. §-aiban említett valamely tevékenység(ek)et folytató vállalkozás olyan terméket szerez be, amelyet ezen tevékenységéhez/tevékenységeihez kíván felhasználni, akkor önmagában ezen körülmény következtében a beszerzést terhelő áfát nem lehet levonni, függetlenül attól, hogy a termék tényleges felhasználására esetleg csak az adólevonási jog keletkezését követően kerül sor.

A következőkben az áfatv. 87. § a) pontját kifejezetten ingatlannak nem minősülő termék esetére tárgyalom.
Az áfatv. 87. § a) pontja olyan termék értékesítése esetén lehet irányadó, amely az adólevonási jog tételes korlátozása alá nem esik.

Tárgyi eszköznek minősülő termék értékesítése

Üzembe helyezett tárgyi eszköz értékesítése

A Bérbeadó Kft. tevékenységének megkezdése óta kizárólag ingatlan bérbeadási tevékenységet folytat, amely mentes az áfa alól. A Bérbeadó Kft. adómentes bérbeadási tevékenységét nem tette adókötelessé.
Tegyük fel, hogy a Bérbeadó Kft. székhelyén használt, 3 évvel korábban megvásárolt laptopot értékesítette.

Az áfatv. 87. § a) pontja értelmében mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az értékesítést megelőzően a terméket kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták, egyéb módon hasznosították, és a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott.
Az áfatv. 87. § a) pontja a termék számviteli besorolásától függetlenül irányadó, tehát az alkalmazhatósága szempontjából nem releváns, hogy a termék az értékesítés időpontjában a könyvelésben tárgyi eszközként, illetve forgóeszközként került-e kimutatásra.
A tárgyi eszköz fogalmát az áfatv. 259. § 21. pontja kifejezetten meghatározza, ebből adódóan az áfatv. alkalmazásában nem a számviteli szabályok szerint, hanem e jogszabályi rendelkezésben meghatározottak szerint kell a tárgyi eszköz fogalmát értelmezni.

A példaként felhozott esetben az áfatv. 87. § a) pontja irányadó, mivel olyan tárgyi eszközről van szó, amelyet a Bérbeadó Kft. kizárólag az adómentességet élvező ingatlan bérbeadási szolgáltatáshoz történő használat érdekében szerzett be, s azt a beszerzéstől az értékesítésig eltelt időszak alatt kizárólag e tevékenységéhez is használta.
Ugyanis az áfatv. 87. § a) pontja azon az alapon minősíti az értékesítést adómentesnek, mert a Bérbeadó Kft.-nek részben sincs lehetősége a laptop (mint tárgyi eszköz) beszerzése során felmerült áfa levonására.

Az áfatv. értelmező rendelkezése szerinti tárgyi eszköznek minősülő termék értékesítése során figyelembe kell venni az áfatv. 136. §-ában foglaltakat is.
E rendelkezés szerint abban az esetben, ha az adóalany a tárgyi eszközt a 135. § (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül (tárgyi eszköz ingóság esetében ez az időtartam a rendeltetésszerű használatbavétel hónapjától számított 60 hónap) értékesíti, a teljesítés hónapjára és a hátralevő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét
a) véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként jogosítaná;
b) véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként nem jogosítaná.

Az áfatv. 87. § a) pontjában foglalt adómentesség adólevonásra nem jogosít, ezért a laptop mint tárgyi eszköz értékesítése következtében a Bérbeadó Kft.-t utólagos adólevonási jog nem illeti meg, ezért az áfatv. 136. §-a a 87. § a) pontjának alkalmazhatóságát nem befolyásolja.
Amennyiben a laptop értékesítésre a figyelési időszakot követően került volna sor, akkor az áfatv. 135. §-a alapján utólagos adólevonás lehetősége elvi szinten sem merülhetne fel.

Amennyiben a Bérbeadó Kft. az áfatv. 123. § (3) bekezdése és az áfatv. 135. §-a alapján jogosult levonni a tárgyi eszköz beszerzését terhelő áfának bármilyen kis részét is (például a laptop használati időszakának egy részében az ingatlan bérbeadási tevékenységét adókötelessé tette), akkor a laptop mint tárgyi eszközök értékesítésénél nem alkalmazhatja az áfatv. 87. § a) pontját, hiszen „a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott” kitétel nem áll fenn. Ebben az esetben a laptop értékesítését 27%-os áfa terheli.
A Bérbeadó Kft. akkor sem alkalmazhatja az áfatv. 87. § a) pontját, ha az őt megillető adólevonási jogot nem érvényesíti, mivel az adómentességnek az a feltétele, hogy az értékesítőnek részben sincs joga adót levonásba helyezni.

Üzembe nem helyezett tárgyi eszköz értékesítése

Az áfatv. értelmező rendelkezése alapján olyan termék is tárgyi eszköznek minősül, amelyet azzal a céllal szerzett be az adózó, hogy azt 1 éven túl használja, de a használatba vételre (üzembe helyezésre) az értékesítést megelőzően még nem került sor.

Tárgyi eszköz beszerzése esetében általában az adózó a használatba vételt megelőzően már tisztában azzal, a tárgyi eszközt az üzembe helyezést követően adólevonásra jogosító, illetve adólevonásra nem jogosító tevékenységéhez, vagy mindkét (adólevonásra jogosító és nem jogosító) tevékenységéhez egyaránt kívánja használni.

Első esetben a beszerzést terhelő áfa teljes egészében levonható (azonban ennek megalapozottságát az adóhatóság adóellenőrzés során vélhetően vizsgálni fogja), ezért az áfatv. 87. § a) pontja ennek okán sem alkalmazható.

Utóbbi két esetre vonatkozóan tudomásom szerint az adóhatóság a következő jogértelmezést képviseli. Az áfatv. 87. § a) pontja – függetlenül attól, hogy az adózó esetleg nem vont le áfát – semmiképpen sem lehet irányadó, hiszen e szabály olyan termék értékesítésére vonatkoztatható, amelyet az értékesítést megelőzően kizárólag adólevonási joggal nem járó adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták. Ebből a jogértelmezésből viszont az következik, hogy az értékesítés adóköteles (esetleg fordított adózás hatálya alá tartozik), viszont az adólevonási jog utólagosan gyakorolható, feltéve, hogy még nem évült el.

Tárgyi eszköznek nem minősülő termék értékesítése

Tárgyi eszköznek nem minősülő termékeknél is külön kell tárgyalni azokat, amelyek az értékesítést megelőzően már használatba kerültek, illetve azokat, amelyek esetében a felhasználásra nem került sor.

Értékesítést megelőzően használt termék értékesítése

Ahogy a cikk bevezető részébe már említettem az adólevonási jog keletkezésének időpontja nincs összefüggésbe a termék tényleges felhasználásának időpontjával.

Ha azokat az adózó a beszerzéstől az értékesítésig eltelt időszakban részben az adólevonási joggal nem járó adómentességet élvező, valamint adóköteles tevékenységhez egyaránt folytatott, valamint a termék objektív körülmények alapján részben adólevonásra jogosító tevékenységhez is felhasználható (például az adminisztratív teendőkhöz kapcsolódó irodaszer beszerzés), akkor jogosult arra, hogy a beszerzést terhelő adóból a levonható adóként elszámolható összeget arányosítás útján határozza meg. Ennek szabályait az áfatv. 123. §-a foglalja magában.
Az áfatv. 5. számú melléklet szerinti arányosítási hányad számítására vonatkozó – előzőekben leírt – szabályok alapján, ha az adózó az adólevonási jog keletkezésének évében teljesített adóköteles tevékenységet, akkor a levonási hányad legalább 1%.
Amennyiben az adózó az áfatv. 123. § (3) bekezdése alapján jogosult levonni a használatba vett termék beszerzését terhelő áfának bármilyen kis részét is, akkor annak értékesítésénél nem alkalmazhatja az áfatv. 87. § a) pontját, hiszen „a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott” kitétel nem áll fenn.
Az adózó akkor sem alkalmazhatja az áfatv. 87. § a) pontját, ha az őt megillető adólevonási jogot nem érvényesíti, mivel az adómentességnek az a feltétele, hogy az értékesítőnek részben sincs joga adót levonni.

Álláspontom szerint az áfatv. 11. § (2) bekezdés c) pontja [termékértékesítésnek minősül tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenységhez] akkor alkalmazható, ha a tárgyi eszköznek nem minősülő termék kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységhez kerül felhasználásra.
Amennyiben az adózó a terméket adólevonásra jogosító tevékenységéhez kívánta felhasználni, akkor a beszerzést terhelő áfát teljes egészében levonásba helyezhette, feltéve, hogy erre vonatkozó szándéka objektív körülmények alapján megalapozottnak tekinthető. Ha ettől eltérően a terméket kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységéhez használta fel, akkor az áfatv. 11. § (2) bekezdés c) pontja alapján 27% fizetendő adó keletkezik a termék felhasználásának időpontjában megállapítható piaci értéke után.
A termék értékesítése (mint külön ügylet) esetén viszont az áfatv. 87. § a) pontja nem lehet irányadó, hiszen a beszerzéshez adólevonási jog kapcsolódott.

Abban az esetben, ha az adózó a terméket adólevonásra nem jogosító tevékenységéhez kívánta felhasználni, akkor a beszerzést terhelő áfát nem vonhatta le. Ha ennek megfelelően a terméket kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységéhez használta fel, akkor az áfatv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazása nem vetődhet fel. Ekkor a termék értékesítésénél az áfatv. 87. § a) pontja irányadó, hiszen a beszerzéshez adólevonási jog nem kapcsolódott és azt az értékesítést megelőzően azt kizárólag adólevonási joggal nem járó adómentes tevékenységhez használták.

Értékesítést megelőzően nem felhasznált termék értékesítése

Nem tárgyi eszköznek minősülő termék beszerzése esetében is általában az adózó a felhasználást megelőzően már tisztában azzal, a terméket adólevonásra jogosító, illetve adólevonásra nem jogosító tevékenységéhez fogja felhasználni, esetleg mindkettőhöz.

Első esetben a beszerzést terhelő áfa teljes egészében levonható (azonban ennek megalapozottságát az adóhatóság adóellenőrzés során vélhetően vizsgálni fogja), utóbbi esetben pedig nem vonható le. Első esetben a beszerzést terhelő áfa teljes egészében levonható (azonban ennek megalapozottságát az adóhatóság adóellenőrzés során vélhetően vizsgálni fogja), ezért az áfatv. 87. § a) pontja ennek okán sem alkalmazható.

Utóbbi két esetre vonatkozóan tudomásom szerint az adóhatóság a következő jogértelmezést képviseli. Az áfatv. 87. § a) pontja semmiképpen sem lehet irányadó – függetlenül attól, hogy az adózó esetleg nem vont le áfát –, hiszen e szabály olyan termék értékesítése esetében irányadó, amelyet az értékesítést megelőzően kizárólag adólevonási joggal nem járó adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták. Ebből a jogértelmezésből az következik, ha az értékesítés adóköteles (esetleg fordított adózás hatálya alá tartozik), akkor viszont az adólevonási jog utólagosan gyakorolható, feltéve, hogy még nem évült el.

Abban az esetben, ha az egyébként kizárólag adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet folytató adózó, a terméket nem saját felhasználás érdekében, hanem kifejezetten továbbértékesítési céllal szerezte be, akkor az áfatv. 87. § a) pontja úgyszintén nem lehet irányadó.

A termék adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történő felhasználásának hiányában az áfatv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazása nem jöhet szóba.
 
(Bonácz Zsolt)

További hírek