Ez a szabály 2013. január 1-jétől lépett hatályba, arra kell alkalmazni, aki 2012. december 31-ét követőn létesített a fentiekben szereplő jogviszony, az ezt megelőzően is jogviszonyban állókra átmeneti szabály vonatkozik. Visszamenőlegesen történő igényérvényesítés esetén sem folyósítható az öregségi nyugdíj arra az időszakra, amely alatt az igénylő ilyen jogviszonyban áll. [Fő szabályként egyébként a nyugdíj iránti igény visszamenőlegesen hat hónapra igényelhető, bár megjegyezzük a nyugdíj megállapításának egyik feltétele a biztosítással járó jogviszony megszüntetése.]

A nyugdíjfolyósító szerv az öregségi nyugdíj folyósításának szüneteltetéséről és a jogalap nélkül felvett öregségi nyugdíj visszafizettetéséről – a nyugellátásban részesülő személynek tett bejelentése, illetve az állami adóhatóság által közölt adatok alapján – hivatalból dönt. Az öregségi nyugdíj szüneteltetésének időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül.
Az öregségi nyugdíj a nyugdíjas kérelmére akkor folyósítható újból, ha a jogosult igazolja, hogy a jogviszonya megszűnt. Az újbóli folyósítás során a jogosultat az ellátás szüneteltetést megelőző összegének 0,5 százalékos speciális nyugdíjnöveléssel, továbbá az időközben végrehajtott emelésekkel (az egyes emelések esedékességi időpontjának figyelembevételével) növelt összege illeti meg.
Az intézkedés indokolt célja, hogy ne lehessen egyszerre két csatornán jövedelemben részesedni az államkasszából.

Átmenti szabály a már korábban jogviszonyban állókra

A 2013. január 1-jén jogviszonyban álló, öregségi nyugdíjban részesülő személy a hivatkozott jogviszony fennállásának tényét 2013. április 30-áig volt köteles bejelenteni a nyugdíjfolyósító szervnek. A 2013. január 1-jén jogviszonyban álló személy öregségi nyugdíját – ha a tárgyalt jogviszonyok valamelyike továbbra is fennáll – 2013. július 1-jétől kell szüneteltetni.
Adott konkrét esetben ez utóbbi helyzet állt elő. Egy saját jogú öregségi nyugdíjban részesülő özvegyasszony már 2013. előtt is a közszférában állt jogviszonyban, tapasztalatára, munkájára szükség volt, így nyugdíj mellett is alkalmazták. Az ismertetett szabály alapján azonban nyugdíját 2013. július 1. napjától a nyugdíjfolyósítási szerv szünetelteti, azaz öregségi nyugdíjat nem, csak özvegyi nyugdíjat kap. A folyósított özvegyi nyugdíj mértéke harminc százalékos.

A Tny. 50. §-a szerint az özvegyi nyugdíj mértéke

a) az egyéb jogosultsági feltételekkel rendelkező, de rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban és átmeneti bányászjáradékban nem részesülő özvegy esetében hatvan százaléka,
b) az egyéb jogosultsági feltételekkel rendelkező és egyidejűleg rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő [továbbá a Tny. a 47. § (2) bekezdés c) pont  szerinti feltétellel rendelkező] özvegy esetében harminc százaléka
annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.

A hatvanszázalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett harmincszázalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az időponttól, amelytől az özvegy saját jogú nyugellátásban, rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesül. A b) pont szerint megállapított özvegyi nyugdíj az özvegy ellátásának összegére tekintet nélkül jár.
Az özvegy a törvény szövegében bízva (saját jogán öregségi nyugdíjat nem kap) kérte az özvegyi nyugdíj hatvan százalékos összegben történő megállapítását. Igényét azonban a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny.vhr.) 62. § (10) bekezdésére hivatkozással, miszerint az özvegyi nyugdíj Tny. 50. §-ában szabályozott mértékét a saját jogú ellátás szünetelése nem érinti, elutasították.
Kezdetben ez az ominózus bekezdés „Az özvegyi nyugdíj Tny. 50. §-ának (2)-(3) bekezdése szerinti mértékét a saját jogú nyugellátás Tny. 83/A-83/B. §-a szerinti szünetelése nem érinti.” szövegrésszel volt hatályban.
A Tny. 83/A. §-a a nyugdíj önkéntes alapon történő szüneteltetését tartalmazza [az öregségi nyugdíj tárgyhónapra (tárgyhónapokra) járó folyósítását a biztosítási jogviszonyban álló jogosult kérelmére mindaddig szüneteltetni kell, amíg annak újbóli folyósítását nem kéri], a Tny. 83/B. §-a pedig a nyugdíj kötelező szüneteltetését tartalmazza a civil szférában folytatott keresőtevékenység esetén [ha az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött öregségi teljes nyugdíjban részesülő nő a tárgyévben biztosítással járó jogviszonyban áll (egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat), és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell].
A Tny.vhr. 62. § (10) bekezdése 2013. január 1-jétől a következő szövegre változott:
„Az özvegyi nyugdíj Tny. 50. §-ának (2)-(3) bekezdése szerinti mértékét a saját jogú ellátás szünetelése nem érinti.”
A módosítás így kétségtelenül érinti a fentiekben tárgyalt – szintén 2013. január 1-jétől hatályos – Tny. 83/C. § szerinti esetet is.
Lehet a dolgon vitatkozni, de hiába nem kap az özvegy saját jogú ellátást (azaz nem részesül saját jogú nyugellátásban), az özvegyi nyugdíja mértéke harminc százalékos marad.

Kicsit azonban furcsa, hogy egy törvény által biztosított jogot egy alacsonyabb rendű jogforrás alulír. Illene talán ilyen kizáró rendelkezést törvényi szinten szabályozni. Meg egyébként a rendelet szabálya a (társadalom)biztosítási logikával is ellenkezik. Valamikor a társadalombiztosítási nyugdíj rendszerében kizárt volt egyidejűleg két ellátást, saját és özvegyi nyugdíjat is felvenni. A kettő közül a kedvezőbbet lehetett választani. Nem volt ugyan biztosításlogika a dologban, de a kettőre együtt nem volt meg a fedezet. Később – egészen 1998-ig – lehetőség lett a két ellátás együttfolyósítására. Ha az özvegynek igen alacsony volt a saját jogú öregségi nyugdíja egy bizonyos – általában minden évben emelkedő – összeghatárig a saját ellátást ki lehetett egészíteni az elhunyt házastárs utáni özvegyi nyugdíjból.
1998. január 1-jétől van arra mód, hogy egyszerre fel lehessen venni a saját jogú nyugdíjat és az özvegyi nyugdíjat. Igaz kezdetben még csak a saját jogú nyugdíj mellé egy húsz százalékos özvegyi nyugdíj járt.
A 30–60 százalékos mérték (20–50 százalékról emelkedett fokozatosan erre a szintre) 2007. január 1-jétől él.
Jól kitapintható jogalkotói szándék szerint a kisebb és nagyobb mérték, valamint ennek aránya azt veszi figyelembe, hogy viszonylag könnyebb annak a helyzete, aki saját jogán is jogosult nyugellátásra.
Azt azonban nem lehet és soha nem is lehetett figyelembe venni, hogy egy özvegy dolgozik-e vagy sem, mert az özvegyi nyugdíj az elhunyt házastárs jogán, elhalálozása előtti járulékfizetésén nyugszik.

Végezetül idézzünk egyet Magyarország Alaptörvényéből:
Feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot. A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. [15. cikk (3)–(4) bekezdés.]
Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel. [T) cikk (3) bekezdés.]