A változások egyike az, hogy megszűnik a nem vagyoni kártérítés jogintézménye, és – nem teljesen azonos tartalommal – átveszi helyét a sérelemdíj, amely a személyiségi jogok megsértése esetén követelhető a jogsértőtől. Az alábbiakban a sérelemdíjjal kapcsolatos lényegesebb szabályokat mutatjuk be, mivel amint látni fogjuk akár a közigazgatási hatósági eljárás szabályainak megsértése is megalapozhatja az ügyfél sérelemdíj iránti igényét.

Az egyik legfontosabb változás – ami a nem vagyoni kártérítés és a sérelemdíj közötti jogdogmatikai különbségekre is ráirányítja a figyelmet – a sérelemdíjra vonatkozó szabályok Ptk.-n belüli elhelyezkedése. Míg a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó szabályok (a jogintézmény nevével összhangban) a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény szabályrendszerében a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok között helyezkedtek el, addig a Ptk.-ban a sérelemdíjra vonatkozó szabályokat a Ptk. második könyvében, a személyiségi jogok megsértésének szankciói között találjuk. E dogmatikai megoldás oka az, hogy a jogalkotó meg kívánta szüntetni a nem vagyoni kártérítés jogintézményének kétarcúságát, az ugyanis egyidejűleg szolgált a személyiségi jogok védelmére és – amennyiben a jogsértésből kár is keletkezett – a bizonyítható és számszerűsíthető anyagi kár megtérítésére is. Ha a jogsértésből származó kárt a sérelmet szenvedett fél nem tudta bizonyítani, a személyiségi jog megsértése szankció nélkül maradt. A sérelemdíj bevezetésével azonban kettéválik a szankció alkalmazása és a kártérítés érvényesítésének lehetősége. A sérelemdíj tulajdonképpen a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése. A sérelemdíj iránti igény érvényesítése mellett pedig továbbra is lehetőség van a kárigény érvényesítésére is.

Ptk. 2:52. § [Sérelemdíj]
(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.
(2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.
A sérelemdíj iránti igénnyel a személyiségi jogsértés elszenvedője léphet fel. A Ptk. – a már kialakult alkotmánybírósági gyakorlatnak illetve joggyakorlatnak megfelelően – a személyiségi jogokat az emberi méltóságból eredő jogokként határozza meg, amikor kimondja, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI. 17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleményében rámutat, hogy „az emberi méltóság sérelmét jelenti az ember személyes biztonságát, testi és lelki egészségét, magánéletét és társadalmi helyzetét érintő, akaratán kívül bekövetkezett olyan külső beavatkozás, amely addigi élethelyzetét, életvitelét megzavarja vagy korlátozza úgy, hogy a további döntéseit és cselekvési lehetőségeit, a személyiségének szabad kibontakozását csak ennek hatásával megküzdve, az őt ért sérelem súlya alatt alakíthatja”. A Ptk. alapján – az emberi méltóságból, mint anyajogból fakadó – személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen
– az élet, a testi épség és az egészség megsértése;
– a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;
– a személy hátrányos megkülönböztetése;
– a becsület és a jóhírnév megsértése;
– a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;
– a névviseléshez való jog megsértése;
– a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

E felsorolás példálózó jellegű, a személyiségi jogok ugyanis – az életviszonyok sokszínűsége és az egyes személyek nagymértékben eltérő szubjektuma, értékpreferenciái okán – tételesen nem nevesíthetők. E jogok abszolút szerkezetűek és minden embert korlátozás nélkül megilletnek. Az abszolút szerkezet arra vonatkozik, hogy a személyiségi jogok megsértésétől mindenki köteles tartózkodni. E jogok egyaránt megillethetik a jogi személyeket is, azon jogok kivételével amelyek – jellegüknél fogva – csak emberhez kötődhetnek. Fenti jogok tartalmát a Ptk. részletesen kifejti, és a bíróságok joggyakorlatában is kijegecesedett már azok tartalma (sőt a bírói gyakorlat bővítette is azok katalógusát).
A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő a jogalkotó azzal a különbséggel, hogy a személyiségi jogsérelem elszenvedőjének csupán a jogsértés tényét, a személyiségi jogot sértő magatartást kell bizonyítania, hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. Az igényérvényesítő így lényegesen könnyebb helyzetbe kerül annál, mintha nem vagyoni kártérítést igényelne, ez utóbbi esetben ugyanis a károkozó jogellenes – személyiségi jogot sértő – magatartásának bizonyítása mellett bizonyítani kellett a nem vagyoni hátrány elszenvedésének tényét, a hátrány összegét és a jogsértő magatartás valamint a hátrány közötti okozati összefüggést is. Mivel a jogalkotó a jogsértés megvalósulásával vélelmezi a sérelem bekövetkeztét, a sérelemdíj érvényesítésekor ezt bizonyítani nem kell. Ebben mutatkozik meg a sérelemdíj szankciójellege, azaz, hogy a sérelemdíj nem más, mint a jogsértés hátrányos jogkövetkezménye, amely automatikusan megítélendő amennyiben az igényt érvényesítő fél a személyiségi jogának megsértését bizonyítani tudja. A sérelemdíj megítélésének célja így a sérelmet szenvedett fél kompenzálása mellett az is, hogy a jogsértőket visszatartsa a sérelmet okozó magatartástól. Mivel a Ptk. a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait rendeli alkalmazni, a felelősség alóli mentesülés feltételeinek fennállását (vagyis, hogy magatartása nem volt felróható) a sérelemdíj iránt indult perekben is az alperesnek kell bizonyítania.
A sérelemdíj mértékét a bíróság mérlegeléssel állapítja meg, melynek során tekintettel kell lennie az eset körülményeire, különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására. Az e tekintetben mérlegelendő körülmények bizonyítása az igényérvényesítőt terheli. A sérelemdíj összegének megállapításakor a bíróságnak törekednie kell arra, hogy a megítélt összeg elégtételt nyújtson a jogsértéssel okozott hátrány, sérelem ellensúlyozására, és arra, hogy a jogsértőt visszatartsa a sérelmet okozó magatartástól. A sérelemdíj összegszerűségének megállapítása során a megsértett személyiségi jogok között nem lehet különbséget tenni, a személyiség egyes vonatkozásait és az ahhoz kapcsolódó jogokat egyenlőnek kell tekinteni. Amint arra a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma már hivatkozott véleményében rámutat, a vagyoni elégtétel a sérelmet szenvedett félben a jogsértő magatartás miatt keletkezett szubjektív hiányérzet csökkentésére szolgál, illetve magában foglalja a jogsértés társadalmi elítélését is.
Aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, és ezt bizonyítani tudja, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti kára megtérítését, akár sérelemdíj iránti igény érvényesítése mellett. A nem vagyoni kártérítés korábbi szabályaitól eltérően a sérelemdíj csupán egy összegben állapítható meg, járadékfizetési kötelezettség előírására nem kerülhet sor. Amennyiben azonban a sérelmet szenvedett félnek bizonyíthatóan vagyoni kára keletkezett és kártérítési igényt érvényesít, kártérítésként továbbra is fennáll a járadék megállapításának lehetősége.
A Ptk. előírja, hogy a személyiségi jogokat – így a sérelemdíjat is – csak személyesen lehet érvényesíteni, nincs helye jogutódlásnak. Ez azonban – a már kialakult bírósági gyakorlatnak megfelelően – nem zárja ki azt, hogy az örökösök a sérelmet szenvedett örökhagyó által már megindított sérelemdíj iránti perbe utólag belépjenek, azonban ha az örökhagyó még halála előtt nem nyújtott be keresetet az igénye érvényesítése érdekében, az örökösök perindítási lehetősége kizárt. A személyes jogérvényesítés fő szabálya alóli további kivételek:
– korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy a személyiségi jogai védelmében önállóan és törvényes képviselője útján is felléphet,
– a cselekvőképtelen személy személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel,
– az ismeretlen helyen távollévő személy személyiségi jogának védelmében a hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel,
– ha a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik, a jogosult hozzájárulásával az ügyész indíthat keresetet a jogsértés felróhatóságtól független szankcióinak érvényesítése érdekében.

Ptk. 2:54. § (5) A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. A közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti.
A közösséghez tartozással összefüggő jogsérelem következményeként érvényesíteni kívánt sérelemdíj összegét a jogsértés körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértés közösségre gyakorolt hatására – tekintettel kell megállapítani. A sérelemdíj ebben az esetben az igényt érvényesítő felpereseket egyetemlegesen illeti meg.
A sérelemdíj iránti igény elbírálása a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény alapján a – fő szabály szerint a pertárgy értéktől függően  – járásbírósági vagy törvényszéki hatáskörbe tartozik. Azonban a pertárgyértéktől függetlenül kizárólag a törvényszék hatáskörébe tartozik a sérelemdíj felróhatóságtól független szankciókkal (pl. jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, jogsértő eltiltása további jogsértéstől) együtt történő érvényesítése valamint – egyedi jellegük és speciális eljárási szabályok alkalmazásának szükségessége miatt – a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti igények, függetlenül attól, hogy vonatkozásukban felróhatóságtól független szankció alkalmazását kérik-e, vagy sem.
A sérelemdíj alkalmazásának ágazati szabályait egyes ágazati törvények (pl. egészségügyről szóló törvény, rendőrségről szóló törvény, a munka törvénykönyve, büntetőeljárásról szóló törtvény, honvédségről szóló törvény, ügyészségről szóló törvény, bíróságról szóló törvény stb.) tartalmazzák.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) is módosult a sérelemdíj jogrendszerben való megjelenésével összefüggésben. A közigazgatási hatóság a jövőben a nem jogszabályszerű eljárásával személyiségi jogában megsértett jogalany számára sérelemdíjat fizet. A Ket. a Ptk. hatálybalépéséig csupán azt írta elő, hogy a közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti. Ez a rendelkezés vonatkozott a vagyoni és a nem vagyoni károk megtérítésére egyaránt, azaz az ügyfél a közigazgatási szerv jogsértő eljárása (vagy mulasztása) esetén csak akkor léphetett fel polgári jogi igénnyel a közigazgatási szerv ellen, ha a jogsértésből bizonyíthatóan kára keletkezett.
A jövőben azonban az ügyfél sérelemdíjat is követelhet: amennyiben bizonyítani tudja, hogy a közigazgatási szerv jogszabálysértése személyiségi jogát sérti, kár okozása illetőleg a kár bizonyítása már nem szükséges. Ez a rendelkezés szélesre nyitja a kaput az ügyfelek előtt, hogy igénnyel lépjenek fel minden olyan közigazgatási aktus ellen, amelyet személyiségi jogaikat sértőnek vélnek. Az eljárási határidő túllépése például bizonyosan ilyen, hiszen sérti az ügyfél jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jogát, ami nyilvánvalóan személyiségi jog. Ilyen esetekben az ügyfélnek nem kell bizonyítania azt, hogy a határidő megsértéséből kára származott, a határidő túllépése önmagában megalapozza a sérelemdíjra irányuló igényt.
Módosultak a Ket. újrafelvételi eljárásra vonatkozó szabályai is. Ha az újrafelvételi eljárás során megállapítja a hatóság, hogy az újonnan ismertté vált tények alapján a jogerős határozatban megállapított kötelezettség elrendelésének nem lett volna helye, a jövőben – egyebek mellett – intézkedni kell a személyiségi jogsértés miatt járó sérelemdíj megfizetéséről.
Ha közigazgatási jogkörben eljáró személy sért személyiségi jogot, a sérelemdíj a közhatalmi jogkört gyakorló jogi személlyel szemben érvényesíthető. Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem jogi személy, a szankciókat azzal a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szervvel szemben kell érvényesíteni, amelynek keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.
Mivel az önkormányzatok tevékenységében meghatározó jelentőségű az adatkezelési tevékenység külön megemlítjük az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosítását is, amely szerint, ha az adatkezelő az érintett adatait jogellenesen kezeli vagy az adatbiztonság követelményeit megszegi, az érintett károkozás esetén kártérítést, személyiségi jog megsértése miatt pedig sérelemdíjat követelhet.