1. A Kttv. 8. § (5)–(8) bekezdése alapján a közszolgálati tisztviselő besorolásánál a munkavégzésre irányuló jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani.
A törvény példálózó felsorolással veszi számba a munkavégzésre irányuló jogviszonyokat: munkaviszony, állami vezetői szolgálati jogviszony, kormányzati szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszony, bírósági szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati, illetve munkaviszony, ügyészségi, hivatásos (szerződéses) szolgálati jogviszony, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony, az ösztöndíjas jogviszony, bedolgozói munkaviszony, a munkavégzési kötelezettséget magában foglaló szövetkezeti tagsági viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági vagy egyéni cég tagjaként végzett tevékenységre irányuló jogviszony, továbbá az ügyvédi és az egyéni vállalkozói tevékenységre irányuló jogviszony.

A törvény nem korlátozza közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítását Magyarországon végzett munkára, ezért nincs jogszabályi akadálya a külföldön létesített jogviszony beszámításának. Ugyanakkor a Kttv. 9. § (3) bekezdése értelmében a külföldi munkavégzésre irányuló jogviszonyt a kormánytisztviselőnek kell igazolnia, amit a külföldi munkáltató (hatóság) által kiállított okirat hiteles fordításával tud megtenni.

2. Az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból – tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e, vagy ilyen jogviszony fennállása esetén érvényesült-e munkavégzési kötelezettség – hat hónapot be kell számítani.

Ennek alapján az 1992. július 1-jét megelőzően az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán töltött időből – mint munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert idő-tartamból – hat hónapot be kell számítani a kormányzati szolgálati jogviszonyba. A Kttv. hivatkozott jogszabályhelye értelmében az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán töltött tanulmányi időt kell figyelembe venni, vagyis a beszámításnak nem feltétele az iskolai végzettség, illetve az adott szakképzettség megszerzése, csupán a nappali tagozatos felsőfokú iskolai tanulmányok folytatásának ténye.

Ugyanígy kell eljárni az 1992. július 1. előtti munkanélküli-ellátásban részesülés időszaka tekintetében is, mivel ezen időszak biztosításban töltött időnek minősül [Tbj. 5. § (1) bekezdés d) pont], tehát legfeljebb 6 hónapot be lehet számítani.

A gyermeknevelési támogatás (gyet) bevezetésére csak 1993-ban került sor, így 1992. július 1. előtt ilyen támogatási formát nem is lehetett igénybe venni, ezért egyáltalán nem számítható be a jogviszonyban töltött időbe.

Az ipari tanulói jogviszony kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időként nem vehető figyelembe, mert a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló – 1992. július 1-jével hatályon kívül helyezett – 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 12. § (3) bekezdése nem tette lehetővé a szakmunkás tanulóidő munkaviszonyban töltött időként történő elismerését. A Kttv. 8. § (6) bekezdése pedig kizárólag az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból rendeli beszámítani a hat hónapot a kormánytisztviselő besorolásakor.

3. Az országgyűlési, az európai parlamenti, az önkormányzati képviselői és a polgármesteri megbízatás időtartamát – ha e megbízatás megszűnését követően a köztisztviselő ismételten közszolgálati jogviszonyt, illetve a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít – a közszolgálati, illetve kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

Tehát a munkáltató pl. az önkormányzati képviselői megbízatás időtartamát csak abban az esetben veheti figyelembe, ha a kormánytisztviselő az önkormányzati képviselői megbízatása megszűnését követően ismételten kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít, azaz a megbízatása keletkezését közvetlenül megelőzően is a Kttv. szerinti kormányzati szolgálati jogviszonyban állt. Ennek megfelelően, amennyiben az érintett kormánytisztviselő az önkormányzati képviselői megbízatását közvetlenül megelőzően nem állt kormányzati szolgálati jogviszonyban, akkor az önkormányzati képviselői megbízatásának időtartama nem számít kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek.

4. A besorolásnál az önkéntes tartalékos tényleges katonai szolgálatteljesítés idejét kétszeres időtartammal kell figyelembe venni.

5. A hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött időként a főiskola nappali tagozatán töltött tanulmányi időt egészében be kell számítani. Az 1971. június 1-jén hatályba lépett és 1996. október 1-jétől hatályon kívül helyezett, a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 33. § (1) bekezdése szerint a szolgálati időt a hivatásos állományba vétel napjától kell számítani. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése a) pontja kimondja, hogy a szolgálati időpótlék, a szabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából – az (1) bekezdésben meghatározott időn felül – be kell számítani – többek között – minden olyan időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó szabályok szerint munkaviszonyban töltött időnek számít. A (4) bekezdés szerint a (2) bekezdésben foglaltak szempontjából a fegyveres erők és fegyveres testületek főiskoláin töltött időnek kell tekinteni a más főiskola (egyetem) nappali tagozatán töltött tanulmányi időt is. Az (5) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az e törvényerejű rendelet hatálybalépésekor szolgálatot teljesítőknek az e törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt elismert szolgálati ideje szolgálati időnek számít akkor is, ha erre a (2) bekezdésben említett jogszabályok egyébként lehetőséget nem adnak. Mindezek alapján a kormányzati szolgálati jogviszony számításánál a szolgálati időn felül a főiskola nappali tagozatán töltött tanulmányi időt is teljes mértékben figyelembe kellett venni az érintett kormányzati szolgálati jogviszonyba történő besorolásakor.

6. A munkanélküliek jövedelempótló támogatás folyósításának idejét nem lehet beszámítani a kormánytisztviselő besorolásakor. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 2000. április 30-ig hatályos 25. § (3) bekezdése szerint a szociális alapellátás keretében a települési önkormányzat szociális rászorultság esetén a jogosult számára – többek között – munkanélküliek jövedelempótló támogatását állapíthatott meg. A folyósítás időtartamát jogszabály munkaviszonyban töltött időnek nem tekintette, ezért a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, mint a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások egyik formája nem minősült közszolgálati jogviszonyban töltött időnek, vagyis időtartamát a köztisztviselő besorolásánál figyelembe venni nem lehet.

7. Munkavégzésre irányuló jogviszonyok igazolása
A Kttv. 9. § (3) bekezdése kimondja, hogy a felek kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről, vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a közszolgálat létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. Ennek értelmében a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselő besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt, azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a köztisztviselőnek igazolnia kell.
A kormánytisztviselő besorolásához figyelembe vehető időtartamokat – így az önálló vállalkozói tevékenység, illetve az egyéni vállalkozói tevékenységre irányuló jogviszony időtartamát is – a Kttv. 8. § (5)–(8) bekezdése tartalmazza. Ezen időtartamokat a kormánytisztviselő az adott jogállási törvény, illetve jogszabály által meghatározott, a jogviszony igazolására szolgáló dokumentum (munkaviszony igazoló lap; közszolgálati igazolás; a jogviszony létesítéséről és annak megszüntetéséről szóló dokumentum; a munkáltató által kiadott jogviszony-igazolás) munkáltatói jogkör gyakorlója részére történő bemutatásával igazolhatja.
A társadalombiztosítási járulék megfizetéséről szóló bizonylatok a társadalombiztosítás oldaláról a biztosítási (és nem a foglalkoztatási) jogviszony időtartamának (szolgálati idő) igazolására vonatkozó adatokat tartalmazzák. Erre tekintettel az adott jogviszony, illetve tevékenység igazolására a társadalombiztosítási járulék megfizetéséről szóló bizonylat önmagában nem elegendő, ahhoz szükség van az egyes jogviszony, illetve a konkrét esetben a vállalkozói tevékenység igazolására is.

8. Az 1990 előtt önálló vállalkozóként működő magánszemélyek e tevékenységüket – 2010. január 2-ig hatályos – az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény 16. § (3) bekezdése alapján tudják igazolni, mely szerint a törvény hatálybalépése a korábban kiadott magánkereskedői és iparigazolványok, működési engedélyek érvényességét nem érinti, továbbá ugyanezen szakasz (4) bekezdése értelmében, ahol jogszabály kisiparost, vagy magánkereskedőt említ, ezen egyéni vállalkozót kell érteni. Az 1990 előtti időszakban folytatott vállalkozói tevékenység hitelt érdemlő módon történő igazolására tehát a fentiek szerinti igazolások munkáltatónak történő bemutatásával kerülhet sor. A 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 35. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a kisiparosként, magánkereskedőként kötelező biztosításban, valamint az egyéni vállalkozóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos 1962. január 1-jétől, illetve a magánkereskedő 1970. január 1-jétől az előírt nyugdíjjárulékot, illetve az egyéni vállalkozó 1991. április 1-jétől 1995. december 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, 1996. január 1-jétől kezdődően pedig a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizette, szolgálati időként figyelembe kell venni.
Az előzőek értelmében, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 38. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt szabályból következően az egyéni vállalkozói (1990 előtt kisiparosi, magánkereskedői) tevékenységnek azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan járulékfizetés történt és amelyet a kormánytisztviselő az előzőek alapján igazol, a kormánytisztviselő besorolásánál figyelembe kell venni.

9. A jogviszonyban töltött idő megállapításához, a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamot figyelmen kívül kell hagyni.
A 6 hónap maximumként értelmezendő, az ennél rövidebb időszakok beszámítását is el kell végezni. Ki kell emelni, hogy nem a különböző jogcímeken fennállt távollétek idejének összeszámításáról van szó, hanem jogcímenként kell külön-külön alkalmazni a 6 hónapos maximumra vonatkozó előírást.

Ha a kormánytisztviselő pl. betegség miatti keresőképtelenség jogcímén két különböző időszakban maradt távol a munkahelyétől, melyek egyenként nem, de együttesen meghaladták a hat hónapos időtartamot (pl. egyszer 5 hónapig, máskor 4 hónapig volt beteg), mindkét időtartamot be kell számítani, mivel a jogviszonyban töltött idő számítása során a hat hónapos korlátot az egyes keresőképtelen időszakok tekintetében külön-külön kell vizsgálni. A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyba mindkét keresőképtelen időszakot be kell számítani, mivel azok egyenként nem haladták meg a 6 hónapot.

A fizetés nélküli szabadságból általában 6 hónap számítandó be, kizárólag a besorolásnál és az előmenetelnél kivételes esetekben a fizetés nélküli szabadság teljes időtartama beszámítandó:
– a sor- és tartalékos katonai, polgári szolgálat ideje,
– a 14 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának céljából,
– valamint a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság ideje.

Ha tehát pl. külföldi munkavállalás céljából került sor a fizetés nélküli szabadság igénybevételére, abból csak 6 hónapot lehet beszámítani.

(dr. Pataki Evelin)