Az elfogadott törvényszöveg (2011. évi LXI. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az Alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról) szerint az Alkotmány 70/E. §-a a következő (3) bekezdéssel egészült ki:
„(3) Az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.”

Az alkotmánymódosítás törvényjavaslat formájában való benyújtásakor a vonatkozó szakasz indokolása szólt, hogy az "a jövendő generációk érdekeire és várható terheire tekintettel rögzíti, hogy a szociális biztonság keretei között nyugdíj jogcímen járó ellátásra főszabályként azok jogosultak, akik – a törvényhozó által a mindenkori demográfiai viszonyokra és a várható életkorra tekintettel kialakított – öregségi nyugdíjkorhatárt elérték. A Javaslat lehetővé teszi ugyanakkor, hogy törvény a nyugdíjjogosultságot (átmeneti vagy tartós jelleggel) kiterjessze pl. a nők fokozottabb védelme érdekében.
A Javaslat módot ad arra is, hogy a törvényhozó a jelenleg már fennálló nyugellátásokat is ezen alkotmányi elveknek megfelelően rendezze át, oly módon, hogy a jelenleg nyugellátásban részesülő, az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött személyek a társadalombiztosítási vagy a szociális rendszer keretében, illetve a munkaerőpiacra való
visszatérés lehetőségének megnyitásával a megélhetésükhöz hozzájáruló juttatásban részesüljenek."

Az új, 2012. január 1-jén hatályba lépő Alaptörvény szociális biztonságról és nyugdíjakkal foglalkozó részében (Szabadság és felelősség, XIX. cikk) nem található olyan rendelkezés, amelyhez közvetlenül kapcsolatható lenne a Lázár János és Balsai István által jegyzett alkotmánymódosításnak az a része, ahol a nem időskori nyugdíjak szociális ellátássá alakításáról van szó. Az viszont kétségtelenül igaz, hogy a XIX. cikkben kizárólag az időskori megélhetés biztosításával összefüggésben kerül említésre az állami szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer.
Megtalálható továbbá az Alaptörvényben a nők kedvezményes nyugdíjazására vonatkozó rendelkezés megalapozása, az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdése szerint ugyanis "törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja."

Az új Alaptörvényben másutt, a Szabadság és felelősség című fejezet XII. cikkében olvashatjuk, hogy:
"(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.
(2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson."
Ha abból indulunk ki, hogy a jogalkotó egyik célja a jelenleg nem időskori nyugellátásban, hanem valamilyen más jogcímen szerzett nyugdíjban részesülők visszavezetése a munka világába ("munkavégzésre való képesség esetén" megszüntethető az ellátás), világosan látható (még ha erősen vitatható is), hogy egy "lehetőségei és képességei szerint" dolgozni tudó állampolgárnak az Alaptörvény ilyen módon való értelmezése szerint nem járna nyugellátás.
Ugyanakkor a jogalkotói szándék ellen tiltakozó szakszervezetek álláspontja szerint a nyugdíj-jogosultságot, mint szerzett jogot nem lehet megvonni az érintett állampolgároktól.

Kik lehetnek ezek az állampolgárok?

1. A korengedményes és korkedvezményes nyugdíjban részesülők

A parlamenti vitában és a szakszervezeti tiltakozások során elhangzottakból úgy tűnhet, hogy az alkotmánymódosítás kizárólag a rendvédelmi testületeknél egykor szolgáló, korengedményes/korkedvezményes nyugdíjban részesülőket érinti.
Az viszont megválaszolatlan kérdés, hogy hol és hogyan fogják meghúzni az érintettek pontos körét: a törvényjavaslat egyik benyújtója, Lázár János a parlamenti vita során arról beszélt, hogy 57 évnél idősebbeket már nem hívnának vissza a szolgálatba. Erre azonban a törvénykezés szintjén még nem találunk semmilyen utalást.

2. A rokkantsági nyugdíjban részesülők

Nem kerültek a figyelem középpontjába azok az állampolgárok, akik rokkantság jogcímén részesülnek jelenleg nyugellátásban. A rokkantságot az Alaptörvény nevesíti az anyaság, betegség, özvegység, árvaság és az állampolgár önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliségének esete mellett olyan esetként, amikor az állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.
Ez eddig nyugellátás volt, ezután azonban lehet akár szociális ellátás is, amelynek mértéke csökkenthető, amennyiben (feltételezhetően) a felülvizsgálatok során kiderül, hogy az illető rokkantnyugdíjas mégis munkaképes.
Ennek mikéntjéről azonban még semmit nem lehet tudni - legalábbis a jogalkotás szintjén nem.
Egyáltalán: explicit módon nem is fogalmazódott meg az a jogalkotói szándék, hogy a rokkantsági nyugdíjak rendszerének átalakítását készítené elő az alkotmánymódosítás. Elvben azonban lehetséges, hogy így van.

Hogyan tovább?

1. A tb és nyugdíj szabályok törvényi szintű módosítása szükséges ahhoz, hogy azok ne legyenek ellentmondásban az Alkotmány módosított szövegével.

2. A fenti törvényekhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek módosítása szintén szükséges a nem öregségi nyugellátásban részesülők helyzetének világos szabályozásához.
Pontosan meg kell határozni az érintetteknek a munka világába való visszatéréséhez kapcsolódó feltételeket.

Akárhogyan is, de a jelenleg hatályos alacsonyabb szintű szabályozás nem illeszkedik a módosított Alkotmányhoz, ami a következő hetekben-hónapokban akár viták tárgya is lehet, de minden bizonnyal újabb jogszabály-módosítások sorát eredményezi majd.