Indoklás nélkül felmenthetik a központi közigazgatásban dolgozókat a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény (Kttv.) szerint – vagyis végleg elhalni látszik az állásukba bebetonozott minisztériumi főosztályvezetők mítosza.

A jogszabály lényegében azt a célt szolgálja, hogy a jelenlegi kormányzat szabályosan eltávolíthassa az előző kabinet által hat évre kinevezett főtisztviselőket – állapította meg Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára a Menedzser Praxis konferenciáján. A szakszervezeti vezető felidézte: az 1998 és 2002 között regnáló első Orbán-kormány idején a közszféra dolgozóinak helyzetét javító koncepciókat fogadtak el, melyek nyomán a közszolgák részéről 2010-es kormányváltást is egyfajta „csodavárás” előzte meg. Fehér József elmondta: miután 2006-ban minden idők egyik legnagyobb létszámleépítését hajtották végre a központi közigazgatásban, az MKKSZ stabilizáló intézkedéseket remélt a jelenlegi kormányzattól. Ehhez képest a szakszervezet most az Alkotmánybírósághoz fordult a Kttv. egyes rendelkezései miatt.

Mostantól háromféle magyar közszolga

Egy külföldi kolléga nem biztos, hogy értené, miért van szükség közalkalmazotti, köztisztviselői, és kormánytisztviselői törvényre, amikor Svájcban vagy Németországban egyetlen jogszabály rendezi a közszférában dolgozók jogállását – ezt már Dr. Horváth István szakjogász, az ELTE Munkajogi Tanszékének oktatója, a szociális és munkaügyi tárca volt főosztályvezetője mondta, aki munkajogi szempontból elemezte az új szabályozást. Előadásában leszögezte: az újonnan elfogadott Kttv. a központi közigazgatásban dolgozókra általában vonatkozik. Ennek ellenére lehetnek olyan, központi felettes szervvel nem rendelkező államigazgatási intézmények, amelyek munkatársai a „jogalkotási hézag” miatt kívül esnek ennek hatályán, és esetükben – álláspontja szerint – a közalkalmazotti jogviszonyról szóló törvényt (Kjt.) kell alkalmazni. 

Nincs kötelező pályáztatás és nem kap fizetést a lesittelt főosztályvezető

A szakértő több pozitívumot is kiemelt a módosítások közül, elsőként azt, hogy a közigazgatási államtitkári rendszer visszaállításával megszüntették azt az abszurd helyzetet, miszerint a független, szakmai feladatot ellátó köztisztviselők munkáltatója a politikailag elkötelezett vezető, vagyis a miniszter volt. Helyes döntésnek nevezte azt is, hogy eltörölték a kötelező pályáztatást a munkakörök betöltésénél, mivel 2007 óta – amikor az akkori Államreform Bizottság döntött ennek bevezetéséről – folyamatos kivételekkel egyébként is teljesen felpuhították ezt a szabályt. Lényeges változás az is, hogy mostantól a fegyelmi vétséggel megegyező okból szabálysértési- vagy büntetőeljárás alá vont, felfüggesztett vezető illetményét vissza lehet tartani. Eddig a szabályozás lehetővé tette, hogy az előzetes letartóztatásba került, tisztségükből felfüggesztett vezetők hozzájussanak fizetésükhöz.  Horváth üdvözölte, hogy a Kttv. szerint a politikai tanácsadói vagy főtanácsadói kinevezés nem módosítható kormánytisztviselői munkakörre, tehát elkerülhető, hogy a politikai megbízottakat szakmai besorolásba helyezzék át.  
Szigorodik a jubileumi jutalom kifizetésének szabálya, vagyis a jövőben csak a közszolgálatban eltöltött évek számítanak jogszerző időnek, míg a köztisztviselői törvény szerint eddig érthetetlen módon bármilyen – például szövetkezeti vagy egyéni vállalkozói – munkaviszonyt elismertek. Valamelyest nő a közszolgálati dolgozók szellemi szabadsága: csak azokat a szellemi tevékenységeket kell bejelenteniük feletteseiknek, melyek közvetlenül a munkakörükhöz kapcsolódnak.

„Átestünk a ló túlsó oldalára”

Horváth István bírálta az indoklás nélküli felmentést, és azt, hogy a Kttv. amortizálja a szolgálati időt, vagyis a közszférában ledolgozott időtől függetlenül minden esetben két hónapos felmentési időt ír elő. Szavai szerint szakmai alkalmatlanság kérdését illetően a jogalkotó a „ló egyik oldaláról átesett a másikra”, hiszen korábban – a bírói gyakorlatot idézve – szinte lehetetlen volt ennek bizonyítása, ma azonban – az általános felmentési tilalmaktól eltekintve – bármikor elküldhetik a kormánytisztviselőket. Igaz, a köztisztviselőket érintő szabályozás leszögezi, hogy a felmentési tilalom ellenére elbocsátott közszolgának a bíróság – a jogsértés mértéke alapján – legfeljebb háromévi átlagkeresetnek megfelelő kártérítést ítélhet meg.

Ellentmondás – döntsön a munkaügyi bíróság!

A kormánytisztviselői (köztisztviselői) felmentések kapcsán várható munkaügyi perek számát egyelőre korai lenne megbecsülni.  A volt főosztályvezető előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a munkaügyi bíróságok a Kttv. és egy másik, a közigazgatási dolgozókat érintő jogszabály közötti ellentmondással találhatják szembe magukat. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény egyik átmeneti rendelkezése (91.§ (4)) ugyanis lényegében helyben hagyja azokat a korábbi szabályokat, melyek a határozott időtartamra kinevezett vezetőket érintik (vagyis éppen azokat a Gyurcsány-érában „bebetonozott” tisztviselőket, akiknek elmozdítása a közszolgálati szakszervezet szerint a jogalkotó eredeti célja volt).

Jó erkölcsbe ütköző…

Horváth István előadásában kitért a közszférában kifizetett egyes jövedelmekre vonatkozó 98 százalékos különadóra is, melynek bevezetését ellenzéki politikusok, jogászok és adószakértők is bírálták. A munkajogász számítási példával illusztrálva kifejtette: előfordulhat olyan eset, amikor egy bruttó 200 ezer forintos illetménnyel (ez megfelel a KSH által közölt hazai átlagkeresetnek) rendelkező közszolga (közalkalmazott vagy köztisztviselő) – amennyiben az emelt végkielégítésre jogosító ötéves sávban van – 20 havi felmentési idő esetén 2 millió forintot veszít el végkielégítéséből, a felmentési idő felének ledolgozásakor 1,2 milliót. Horváth a különadó alkotmányossági aggályairól is beszélt, idézve az Alkotmánybíróság (AB) több határozatát (8/2001. (II.28.), 1558/B/1991., 360/B/1996., 87/2008. (VI.18.)). Ezekből következtethető: egyes esetekben az adó mértéke lehet aránytalanul eltúlzott, ha oly mértékben csökkenti az adó alapjául szolgáló vagyont (ez esetben a végkielégítést), hogy az nem tud megfelelni eredeti rendeltetésének. Az ily módon megállapított adó elkobzó jellegűvé, vagyis alkotmányellenessé válik.  Az adónem célja tehát nem a közterhekhez való hozzájárulás, hanem a minél nagyobb mértékű elvonás megvalósítása.
Aggályos az is, hogy a jogalkotó eredeti szándéka – a jó erkölcsbe ütköző jövedelmek megkurtítása – ellenére azok is érintettek, akik az adó alapját képező jövedelmet a közalkalmazotti vagy köztisztviselői szabályozás alapján kapják. Vagyis nem egy szokatlan, a Polgári Törvénykönyv szerint jó erkölcsbe ütköző – tehát semmisnek mondható – szerződés állapít meg számukra rendkívül magas, a társadalom igazságérzetét sértő végkielégítést.        


Kapcsolódó kiadványunk: A közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszony kézikönyve