Egyszerűsíteni kell a hazai uniós pályázati rendszert, mert gyakran irreális papírhalmokkal küzdenek a projektgazdák. Ugyanakkor főként a kis és középvállalkozásoknak van még tanulnivalójuk a projektek előkészítése és az együttműködések terén. Semperger Kinga pályázati szakértővel, a ProjectMine Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.

2010. december 07.

Ha a mai viszonyok között laikusként tájékozódik egy vállalkozás vezetője az egyes pályázati lehetőségek között, milyen alapelvek szerint kell szelektálnia? Melyek a leginkább kedvezményezett célcsoportok ágazati szinten vagy földrajzi elhelyezkedés szerint, és melyek a „szinte mindenki” számára nyitott források? Vannak ilyenek egyáltalán?
 
Szelektálni mindenképpen érdemes, hiszen egy pályázatnak lehet, hogy a címe megnyerő, csak éppen a mögötte elvárt kötelezettségek, jogosultságok nem felelnek meg a pályázni kívánó projektgazda részére. Pontosan ezért, mindig érdemes a pályázati kiírásokban, útmutatókban leginkább a jogosultsági tényezőket (pld: ki lehet kedvezményezett), alapvető pénzügyi és jogi elvárásokat, kizáró okokat és kötelezettségvállalásokat áttekinteni. A pályázatok böngészésénél figyelembe kell venni a beruházás telephelyét, mert ez alapján kell megnézni, hogy az adott régiós vagy országos ágazati források szerint például milyen operatív program tudja segíteni a vállalkozás pályázati hátterét. Emellett nagyon fontos a vállalati kategóriák figyelembe vétele is, azaz, hogy a pályázati kiírás a mikro, kis és középvállalkozásoknak, vagy esetleg nagyvállalatoknak is szól. A jelenlegi időszakban a legkevesebb pályázat a Budapestet és Pest megyét felölelő közép-magyarországi régióban érhető el, az ebben a régióban megvalósuló projekteknél mindig körültekintőbben kell eljárni, mert itt a legalacsonyabb a pályázati intenzitás és 2011-ben még csökkenni is fog. A legfontosabb dolog, hogy amennyiben van egy projektfejlesztési ötlet, adottság, érdemes hozzá egy rövid áttekintést készíteni, hogy az adott tényezőkhöz, az aktuális lehetőségek keretei közül melyiket lehet és melyiket érdemes igénybe venni. Ezt az „előfelmérést” minden esetben célszerű elvégezni, mert nagyon sok időt, energiát spórolunk meg vele és letisztulnak a megpályázható területek is.

A K&H Bank közelmúltbeli felmérése szerint a kis- és középvállalkozások többsége az internetről tájékozódik a pályázati lehetőségekről. Általában jól érthetőek, értelmezhetőek a pályázati kiírások a kevésbé avatottak számára?

Ami biztos, hogy a most zajló egyszerűsítések, a pályázatokat kezelő közreműködő szervezetek számának csökkentése és a tervben lévő adminisztrációs terhek csökkentése, nagyon elkel a pályázati eljárásrendek kapcsán. Ami az információs hátteret illeti: a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ, www.nfu.hu) pályázatfigyelője elég jól áttekinthetően és értelmezhetően kezeli a társfinanszírozott programok lehetőségeit. Kicsit bonyolultabb a tájékozódás – ügyfeleink és piaci visszajelzések alapján is – a mezőgazdasági (agrár) típusú pályázatok terén, melyeket az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretei között lehet igénybe venni. A hazai és a közvetlen brüsszeli források kapcsán pedig elég sok oldalt, linket kell áttekintenünk. A hazai kiírásokat számos alapítvány, minisztérium, szervezet jelenteti meg, így számos helyen elérhetőek. A közvetlen brüsszeli források kapcsán a legnagyobb gond az, hogy sokan félnek ezektől a forrásoktól, mert távolinak, elérhetetlennek gondolják. Holott minden ilyen közvetlen uniós támogatásnak van hazai kontaktpontja, azaz lehet magyar nyelven is információt kapni ezekről és a legtöbb program mögött abszolút segítőkész szakemberek állnak. A lényeg, hogy ha információt szeretnénk ezekről a forrásokról, mindig a hivatalos kiírótól, kezelő szervezettől kérjük ezeket. Az értelmezésekben, a jogosultságok vizsgálatában már örömmel és készséggel segítenek a belső és külső tanácsadók is. De sajnos nagyon sok visszaélésről lehet hallani mostanában, miszerint hivatalos forrás megjelölése nélkül többen próbálnak olyan pályázati forrásokat népszerűsíteni, amelyek nem is léteznek, vagy már régen lezárásra kerültek.

Egyes vélemények szerint az előző kabinet által elindított Nemzeti Fejlesztési Terv, majd az Új Magyarország Fejlesztési Terv azért sem volt igazán sikeres, mert a jelentős mértékű humánerőforrás-fejlesztési programokat nem kísérte ugyanilyen arányú gazdaságfejlesztés. Tanácsadói szemmel mennyire tekinthetők fenntarthatónak ezek a (főként korábban a Humán Erőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP), majd a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében megvalósuló) projektek?

Gyakorlati tapasztalataink alapján nem a célokkal voltak a gondok. A HEFOP nagyon sok jó irányt tartalmazott, viszont a program mögött lévő közreműködő szervezettel volt az ügyfeleknek problémája. A pályázati dokumentációk kezelése és a hiánypótlások sok esetben csúsztak, időben lekövethetetlenek voltak. Azt gondolom, hogy a gazdaságfejlesztés egyik legfontosabb mérföldköve a szakképzett munkaerő, aki ugyanolyan versenyképesen fel tudja venni a harcot a piac változásaival, mint az a vállalat, ahol dolgozik. Nem véletlen, hogy a 2004 és 2006 között igénybe vehető HEFOP pályázatok logikáját követte a 2007 és 2013 között elérhető TÁMOP programcsomag, amely ugyanúgy a humánerőforrás fejlesztését támogatja. Az operatív programok közül a legnagyobb forráskerettel rendelkező TÁMOP felel a minőségi oktatásért, a munkavállalók alkalmazkodó képességének javításáért, stb. Remélhetőleg az e program mögött lévő egyszerűsítések és az átstrukturált közreműködő szervezet jobban és rugalmasabban fog működni. Ki kell emelni, hogy a TÁMOP vállalkozások képzését támogató programjai nagy sikert arattak, éppúgy, mint a munkahely-megtartási programmal egybekötött képzési projektek is. Ezek a programok a munkavállalók speciális és általános képzéseit támogatták, mellyel a munkaerőpiaci alkalmazkodóképességük javulhat. Ebben az operatív programban a beindulástól hosszú távú célokat támogattak, és ezek a támogatási opciók a jövőben még markánsabban lesznek jelen.

A másik gyakran emlegetett „magyar sajátosság”, hogy az elmúlt években nem tudtunk annyi forrást lehívni, amennyit lehetett volna. Megállja-e a helyét ez az állítás? Kormányoldalról és a jelenlegi ellenzék részéről is elismerik, hogy bonyolult a pályázatok elbírálásának rendszere, nehézkes a lebonyolítás, viszont „nincs megfelelő monitoring”. Vagy ezek csak mondvacsinált problémák, és az igazi gond, hogy nem eléggé felkészültek a pályázók?

A kérdés több lényeges pontra is rátapint. Egyrészt látni kell azt is, hogy a hazai vállalkozások nincsenek kifejezetten felkészülve arra, hogy egy-egy ilyen – az EU által társfinanszírozott – pályázat kapcsán milyen dokumentációs, pénzügyi és egyéb kötelezettségeket kell teljesíteni.
Ezek a követelmények az üzleti tervezésre, a projekt megvalósíthatósági tanulmányának az elkészítésére, számos piaci és egyéb elemzésre kiterjednek. Ezeket megalapozottan kell előkészíteni és erre vagy az idő kevés, vagy nincs a vállalkozásoknak ehhez szakmai kapacitása. Több olyan kötelezettség is van, amely uniós elvárások alapján szükséges, így például a környezetvédelemhez és az esélyegyenlőséghez kapcsolódó elemzések, amelyeket a legtöbb projektnél nem lehet elmulasztani.
A másik terület az elnyert támogatások lehívásának körülménye. Az tény, hogy egy projekt előkészítése is számos utánajárással, dokumentum elkészítésével jár, de a java akkor indul, amikor valaki megnyer egy ilyen támogatást, és ha sikeres a megvalósítás, a fenntartás már kevesebb gondot okoz. A projektek megvalósítása kapcsán egyértelműen azt látjuk, hogy a racionális célok mentén kialakított és pénzügyileg is megalapozott beruházások, fejlesztések esetében nem voltak és nem lesznek nagyobb gondok. A gond sok esetben a projekt mögötti szervezeti, HR kapacitásokban szokott adódni, ami miatt elmaradnak az elszámolások, nem pontosak a projekt előrehaladási jelentések és ezáltal egyértelmű, hogy a projektgazda kezéből kicsúszik az elszámolási folyamat. Úgy vélem, hogy mind a pályázni kívánó vállalkozásoknak, mind pedig az intézményrendszernek van mit fejlődnie. A projektgazdák fejével való gondolkodásmódunk kapcsán azt vallom, hogy minden reális és üzletileg, szakmailag összeállított projekthez lehet forrásokat találni. A lényeg, hogy megalapozott legyen a koncepció. Ugyanakkor tény, hogy a pályázati dokumentációk sok esetben túlzott mértékű papírhalmok gyártását várják el a pályázóktól, ami egyes esetekben teljesen irreális. Ezeket most mind egyszerűsíteni fogják. Legalábbis a legtöbb szakmai konzultáció keretei között ezt hallani.
Ha a mérleg két serpenyőjét nézzük, egyrészt voltak olyan programok, ahová sokkal több és nagyobb keret kell majd, mert hatalmas érdeklődést generáltak: műszaki, technológiai fejlesztések, egyszerűsített eljárású pályázatok, vállalati képzés, stb.. Másrészt pedig léteznek azok a programok, amelyek mögött valóban tapasztalható a kihasználatlanság – sok esetben a bonyolult pályázati dokumentációs elvárások miatt, vagy azért, mert a pályázók a túlzott projekt előkészítési költségeket nem vállalják (például nagyobb környezetvédelmi pályázatokhoz tervek, engedélyek is szükségesek). A források lehívásának mérlegén meg kell említeni azt is, hogy sok a visszalépő. Sajnos a gazdasági válság nem kedvezett azoknak a projektgazdáknak, akik a támogatás mellé nagyobb hitelt szerettek volna felvenni, mert egyszerűen nem jutottak hozzá a banki forráshoz.
Összességében a lehívások kapcsán személy szerint pozitív vagyok, mert alapvetően hazánk nem teljesít rosszul, tény és való, hogy vannak még területek, amelyekben fejlődnünk kell.

Nemzetközi viszonylatban milyennek látja a magyar pályázati rendszert?

Ami biztos, hogy a közvetlen brüsszeli források lehívásának rendszere, dokumentációja – ha már valaki pályázott ilyen témákban (FP7, Life+ és mások), tudhatja – sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb, mint a hazánkban most elérhető társfinanszírozott programok. Reméljük, hogy nemsokára itthon is legalább ilyen könnyen kezelhető és áttekinthető szintre kerülhet majd a pályázati adminisztráció (például csak digitális alapú pályázatok, csatolandó mellékletek csökkentése, vállalkozások adatainak központi elérhetősége, stb.), erre is van ígéret a kormányzat részéről.

Melyek a pályázati alkalmasság azon feltételei, amelyek teljesítése nélkül nem is érdemes nekivágni egy projekt előkészítésének, illetve pályázat megírásának? Tanácsadóként mit tart a leggyakoribb, illetve legsúlyosabb hiányosságnak, ami a pályázni kívánó magyar vállalkozásokra jellemző?

A hazai pályázók legsúlyosabb hibái a következők: nem kerülnek megfelelően áttekintésre a pályázatok egyedi jogosultsági követelményei – árbevétel, szakmai referenciák, vállalati nagyságrend vizsgálata. Sokan nem tudják, hogy a pályázati logika szerint milyen vállalati kategóriába tartoznak, mikro-, kis-, közép- vagy nagyvállalatok. Emiatt sajnos még mindig nagyon sokan kapnak formai visszautasítást. A másik probléma, hogy a pályázók olyan vállalásokat tesznek a vélt támogatás reményében, amelyeket a megvalósítás kapcsán nem fognak tudni teljesíteni, és így a projekt könnyen elbukik. Aprónak tűnő, de annál fontosabb dolgok: sokan nem fordítanak kellő figyelmet a már benyújtott pályázat kapcsán érkező hivatali közleményekre, mint például a hiánypótlási igényre vagy szakmai tisztázó kérdésekre. Amennyiben ezekre az utólagos dokumentációs igényekre a megadott határidőn belül nem reagálunk, úgy a pályázatot el fogják utasítani.

Még egy visszatérő kérdés: egyes vélemények szerint a kis és középvállalkozások az uniós és hazai forrásokhoz való hozzáférésben is hátrányban vannak a nagyokhoz képest...

Ezzel azért nem értek egyet, mert a legtöbb forrás és pályázati lehetőség a KKV szektor részére érhető el leginkább. Az ő fejlődésük az egyik legfontosabb célja ezeknek a programoknak, hiszen ha az európai tendenciát vesszük alapul, akkor a munkaerőpiac javarésze a KKV szektorhoz kötődik.

Mégis mi hiányzik akkor? A tudásbázis? A saját anyagi erőforrás? Esetleg a jó ötlet?

Ezen vállalatoknak két dologban kell nyitottabbnak lenniük: érdemes tanulniuk a projekt előkészítés és tervezés elemeit és fogékonyabbá kell válni a más uniós országoktól megkapható és elérhető mintákra, projektlehetőségekre. Eleve sokkal több együttműködésen alapuló projektet kellene elindítaniuk, amelyekből még többet tanulhatnak egymástól. Erre nagyon jó megoldás például a KKV-k szakágazati, vagy regionális klaszterekbe való tömörülése.

Léteznek különféle együttműködési formák, amelyekben a vállalkozások is részt vehetnek, hogy könnyebben elérjenek bizonyos forrásokat, illetve partnerekkel közösen valósíthassanak meg célokat. Mi a lényege a konzorciumi együttműködéseknek? Miért érdemes klasztereket alakítani?

A konzorciumok egy adott projekt kapcsán jönnek létre, leginkább turisztikai témákhoz kapcsolódó területen lehetett ilyet látni, sőt ezeknél a pályázati témáknál, a térségi, szakmai együttműködések miatt, sok esetben indokolt is az ilyen együttműködés. A konzorciumoknak leginkább vállalati, non-profit, önkormányzati tagjai vannak és a gesztor, azaz a konzorcium vezetője felelős a „csapat” koordinációjáért.
A klaszter az angol „cluster” szó magyar fonetikus megfelelője. Olyan cégek gazdasági hálózata, amelyek ugyanabban az ágazatban dolgoznak, vagy egy régióban elhelyezkedve egymás működését támogatják. A klaszterek szerkezetén belül sok esetben tagok az előállító, gyártó, szállító, kutató és szolgáltató vállalatok is, akik mind egy – egy ágazatban tevékenykednek. A legtöbb klaszter általában ebből a tényezőből adódóan ágazati klaszter, náluk sokkal ritkábban láthatunk úgynevezett regionális klasztereket. Azaz, mondhatnánk azt is, hogy a klaszter valami olyasmi, amikor „sok valami működik egy közeli helyen”. Valami, vagyis vállalat, ember, intézmény, tevékenység. Sok, tehát 8-10 cég, illetve munkavállalók, kutatók. A közeli hely lehet egy adott térség, kistérség, megye, akár régió.
Az pedig, hogy mindez működik, az ismeretségeket és kapcsolatokat, üzleti adottságokat jelenti.
A hálózati gazdaság, „hálózatosodás” fogalma az utóbbi évtizedben került előtérbe. A hálózatok és klaszterek létrejötte a globális verseny kihívásaira adott sikeres válasznak tekinthető. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyértelműen elmondható, hogy a klaszterek a helyi gazdaságfejlesztés fontos eszközei, így szorosan kötődnek a régiókhoz, a regionális gazdaságfejlesztéshez. A regionális politika európai és hazai szinten is nagy jelentőségű. A régió- (vagy regionális) fejlesztés arra törekszik, hogy az adott területi egységnek a többiekhez viszonyított lemaradását mérsékelje, vagy felszámolja. Ezen a koncepción jelentős mértékben és hatékonyan tudnak versenyképes körülményeket indukálni az egy-egy regionális ágazatot képviselő klaszterek. A klaszteresedés folyamatát egyrészt a regionális gazdasági folyamatok által kiváltott esetleges negatív jelenségek is indukálták, hiszen ennek mérsékléseként is jelen vannak, másrészt az innovatív gazdasági tevékenységek elterjedését kívánják elősegíteni. Emellett pedig a klaszterek felelősek a vállalatok közösségi tudatának kialakításában is, miszerint a vállalati együttműködések, mint eszme meghonosításában is jelentős szerepet játszanak.

Mi a tapasztalata a hazai klaszter együttműködésekről?

Hazai tendenciaként egyértelműen megemlíthető és látható, hogy leginkább a kis és középvállalkozások kezdeményezik a klaszter forma kialakítását, az alapító tagság díjait ezen kisebb cégek fedezik, és a klaszter alapítók egyre gyakrabban vesznek igénybe európai uniós támogatásokat is, az alapítás kapcsán. Ugyanakkor az Európai Unió támogatási koncepciója is leginkább ezen vállalati szegmens keretei között támogatja a klaszterek kialakítását, elindítását.
Klasztert alapítani akkor érdemes, ha a piaci szereplők és résztvevők között tisztázott az együttműködési helyzet, jól látható és áttekinthető a közösen kialakítható szolgáltatások, fejlesztések, innovációk palettája és a kölcsönös erőforrások, kapacitások kihasználása, kialakítása is megalapozott. A klaszter kialakítása előtt érdemes figyelembe venni, hogy az indulás bár lehet, hogy nehezebbnek tűnik, de önmagában a klaszter fenntartása, növekedési potenciálja csak és kizárólag akkor racionális és csak akkor növelhető, ha a tagok között egyértelmű és átlátható, valamint közös érdekeltségű fejlődési motiváció állapítható meg. Emellett sosem szabad figyelmen kívül hagyni azon piaci igényeket és keresletet, melynek keretei, ágazati hatásai befolyásolhatják a klaszter fejlődését, növekedését. Pontosan ezért nagyon fontos, hogy a klaszter kialakításakor, a szervezeti és működési szabályzat minden olyan belső működési modellt, szolgáltatási, fejlesztési koncepciót és folyamatot leírjon, amely a későbbi működést és fenntarthatóságot hatékonyan segíti. A klaszter modell önmagában egy hosszú távon abszolút fejlődőképes együttműködési forma és erős érdekképviseleti hátteret nyújt a benne lévő, együttműködő vállalkozások, szervezetek részére, még akkor is, ha nem egy önálló jogi személyiség, hanem egy rugalmas, bizalmi együttműködésen alapuló szervezeti, társulási forma. Fontos, hogy ezeknek a szervezeti formáknak nem kizárólagosan az a célja, hogy a támogatások miatt működjenek, hanem attól függetlenül is. Regionális klaszterre példa a Business Destination Management Törökbálinton (www.bdmklaszter.hu), szakmai, ágazati együttműködés pedig a Daimler Benz beruházás mögött kialakításra kerülő klaszter (www.aipa.hu).

Az Új Széchenyi Terv, a jelenlegi kormány gazdaságfejlesztési programja azt a célt tűzte ki, hogy a még elérhető forrásokat a vállalkozások támogatásával közvetlenül a gazdaságba injekciózza. Ugyanakkor azt is ígérik, hogy egyszerűbb lesz a pályázati rendszer.

A kormány első és legfontosabb célkitűzése, hogy a pályázati eljárási rendet és az intézményrendszert egyszerűsítsék, és áttekinthetőbbé tegyék, hiszen ez mindennek az alapja. Amennyiben a dokumentációs igény is csökken, úgy a rendszer jobb és áttekinthetőbb lesz és a pályázatok kezelésével foglalkozó szervezetek is abszolút vállalkozóbarát szolgáltatásokat tudnak majd nyújtani. Az Új Széchenyi Terv kapcsán zajlott szakmai konzultációk kapcsán olyan konkrét lépéseket fogalmaztak meg, melyek szerint a kormány 20 százalékkal csökkenti a végrehajtásban közreműködő szervezetek számát és tíz alá csökkenti a kötelezően beadandó pályázati mellékletek számát (a jelenlegi akár 30-50 helyett). Mintegy 30 százalékkal csökken a pályázati adatlapok hossza és a pályázóknak nem kell iratokat kérniük más állami intézményektől (pl. igazolásokat APEH-től, VPOP-tól) a pályáztatás során. Az ígéretek szerint 2011 végére elérhetővé válik a papírmentes pályázati adatlap és 15 nappal csökkentik a számla alapú kifizetések átfutási idejét, ami jelenleg átlagosan 60 nap.

Vannak olyan pályázati lehetőségek, amelyeken saját erő nélkül is el lehet indulni. És vannak olyanok is, amelyeknél lehetséges előleg lehívása. Melyek ezek a konkrét kiírások, és kiknek érdemes ezek keretében pályázni a rendelkezésre álló forrásokra?

Minden vállalkozás által előterjesztett pályázati kérelemnél általában szükséges a tervezett nettó beruházási érték 25 százalékával, mint önerővel rendelkezni. Ez az önerő számlapénz formájában leigazolt összeg kell, hogy legyen. Az önerő mellé jöhet a támogatás másik 25%-50%-ban. Jobb esetben még mindig fog maradni egy 25%-os finanszírozási rész, amely kvázi a saját erő. A saját erő lehet saját pénzügyi háttérből felmutatott összeg, lehet hitel, és egyéb pénzügyi forrás. Ami fontos, hogy kevés az a pályázat, ahol a vállalkozásoknak ne kellene önerőt felmutatni. Pár kivétel van, ezek a területek pedig inkább környezetvédelmi, fenntarthatósági vagy egészségügyi, oktatási témához, tehát non-profit tevékenységhez kapcsolódnak. A non-profit tevékenység még önmagában feltételezhet vállalkozói pályázókat is, de a lényeg az, hogy az ilyen jelentős – 95 vagy 100 százalékos – intenzitással támogatott pályázati lehetőségek alapvetően közcélú projekteket takarnak.
Az előleg lehetősége a gazdasági válság hatására kidolgozott segítségként került be a pályázatok rendszerébe. Ez azt jelenti, hogy azok a pályázók, akik már rendelkeznek a nyertes pályázat kapcsán támogatási szerződéssel, előleget igényelhetnek. Az előleg az elnyert támogatás egy adott része, általában 25%-35% lehet, meghatározott körülmények között, pályázatonként változó mértékben. Az előleg azt könnyíti meg, hogy nem kell mindent előfinanszírozni és majd utófinanszírozásban megkapni a támogatást.

Jelenleg talán a legtöbb forrás – a regionális operatív programok mellett – a Környezetvédelmi Operatív Programban érhető el. Milyen konkrét kiírásokat tud ajánlani a kkv-k számára?

A KEOP keretei között, most leginkább mintaprojekteket támogató programok érhetőek el, ilyenek például a fenntartható életmódot és az ehhez kapcsolódó viselkedésmintákat ösztönző kampányok. A KEOP-2009-6.1.0./A-B-C jelű pályázat első olvasatra nem tűnik érdekesnek, de ha közelebbről megvizsgáljuk, hasznos lehet sok vállalkozás számára. A konstrukció célja a fenntartható életmód és az ehhez kapcsolódó viselkedésminták elterjesztése információs eszközök (szemléletformálás, tájékoztatás, képzés stb.) segítségével. A pályázat segítségével akár 95%-os támogatási arány mellet megvalósíthatunk fenntarthatósági tematikával rendelkező térségi komplex kampányokat, rendezvényeket/rendezvénysorozatokat, illetve létesíthetünk lakossági tanácsadó irodát. A támogatás mértéke a pontos cél és célterület függvényeként 3-200 millió Ft között van.
A fenntarthatóbb életmódot és fogyasztási lehetőségeket népszerűsítő, terjedésüket elősegítő mintaprojektek körében hasonló a kiírás az előzőhöz, de céljait tekintve más. A KEOP-2009-6.2.0. program széles körben támogatja (95%-os támogatással) és akár 200 millió forinttal olyan célok megvalósulását, mint a hivatásforgalmú kerékpáros közlekedés infrastrukturális feltételeinek javítása, a házi és közösségi komposztálás népszerűsítése, a középületek és más nagy látogatottságú építmények komplex, környezetbarát (hulladékmegelőző, víztakarékos, energiatakarékos) átalakítása, a fenntartható életmóddal kapcsolatos non profit információs központok fejlesztése. Az élelmiszergyártással és forgalmazással is összefügghetnek ezek a projektek, ugyanis támogatható a környezetbarát, helyi élelmiszerek piacának fejlesztése, illetve a biotermékek, ill. környezetbarát termékek és szolgáltatások minősítő vagy hitelesítő rendszerének fejlesztése, a rendszerek népszerűsítése.
 
TEKINTSE MEG PÁLYÁZATI ÖSSZEFOGLALÓNKAT ITT!