A mezőgazdasági vízszolgáltatás a rendszerváltozás óta szabad áras tevékenység. A jelenlegi rendszerben a vízszolgáltató szervezetek kevésbé érdekeltek a szolgáltatáshoz kapcsolódó működési költségeik minimalizálásában. Az időközben kialakult rendkívül magas árak a termékek árában nem minden esetben térülnek meg, a halászati vízhasználatnál a gazdálkodást pedig sok esetben ellehetetlenítik. A vízhasználók részéről régóta fennáll az a jogos igény, hogy a szolgáltatás árában csak a tényleges költségeket kelljen megtéríteni.

Ennek érdekében szükség van a jelenlegi szolgáltatók körének és tevékenységének felülvizsgálatára, és a költségek csökkentésére. Ezáltal hosszú távon garantálható a szolgáltatás fenntartásának biztonsága. Az így átalakított rendszerben a szolgáltató és a felhasználó elismerik egymás, a vízszolgáltatással kapcsolatos költségeit és a felek törekednek azok csökkentésére. A mezőgazdasági vízszolgáltatók körének meghatározásakor kiemelten figyelembe kell venni a területi különbségeket, a szolgáltató által átadott víz mennyiségét és minőségét, a szolgáltató által ellátott mezőgazdasági területek méretét és a szolgáltatást igénybe vevő gazdálkodók számát is.

Az azonos módon képzett vízszolgáltatási díjak kialakítása érdekében elfogatott új jogszabály szerint egy egységes önköltség-számítási rendszer jön létre. Az egységes díjképzési rendszer alapját a vízszolgáltatáshoz szükséges tevékenységekhez kapcsolódó költségtényezők adják, vagyis a ráfordítással arányos költségkalkuláció. Célja a mezőgazdasági vízszolgáltatás hosszú távú fenntarthatóságának biztosításán túl a Víz Keretirányelv szerinti költségmegtérülés elvének alkalmazása.

Az állami tulajdonú vízilétesítmények esetében a szolgáltatói szerződésben rögzítettek alapján kiszámított vízszolgáltatási díj a költségvetésből kerül finanszírozásra, melyre külön forrás elkülönítését tervezi a Kormány. Ezáltal a gazdálkodóknak az öntözni kívánt földterületükhöz legközelebb eső állami tulajdonú csatornától kell kiépítenie, és működtetnie saját öntözőberendezéseit, amely a gazdálkodókat terhelő öntözési költségek jelentős csökkenését eredményezheti.

Magyarország számára is komoly kihívást jelent, hogy az éghajlatváltozás miatt egyre gyakrabban kell számítani szélsőséges hidrológiai helyzetekre (így aszály, árvíz, belvíz), a klímaváltozás negatív hatásainak felerősödésére. Ennek érdekében sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szélsőséges vízjárási helyzetek megelőzésére, hatásainak csökkentésére, a klímaadaptációt szolgáló hazai eljárások, módszerek kidolgozására, intézkedési programok tervezésére és végrehajtására. Ennek egyik eleme, hogy kialakítsuk a biztonságosabb és hatékonyabb mezőgazdasági termeléshez szükséges korszerű öntözési rendszerek feltételeit.

Az önköltséges díjképzés bevezetésével érvényre jut a kormányzat azon törekvése, hogy csökkentse a gazdálkodók terheit, ezáltal növelje és ösztönözze az öntözéses gazdálkodás elterjedését, mely biztosabb termelést, kiszámíthatóbb gazdálkodást eredményez.

(Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)