Felkai László a tanácskozáson arról beszélt: a törvény célja, hogy tiszta helyzetet teremtsen, az elítélteket visszavezesse a társadalomba, ésszerűen minimalizálja a fogva tartás költségeit és beépítse a nemzetközi egyezményeket. Jelezte: jelenleg 12 500 férőhelyen több mint 18 ezren vannak, s ezt a közel 150 százalékos zsúfoltságot mindenképpen kezelni kell.

A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet létrehozására utalva jelezte: a pszichológusok, orvosok folyamatosan vizsgálják a hosszabb időre elítélt emberek személyiségének változását, s módszereik lehetővé teszik a feltételes szabadlábra helyezés pontosabb mérlegelését. Szavai szerint nem fog kikerülni olyan, aki nem elég érett, ez pedig kevesebb bűncselekményt eredményez. Kitért arra, hogy az intézmény műszerparkjának kialakítása néhány milliárd forintba kerül.

Gáva Krisztián, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a törvény egy 34 évvel ezelőtti törvényerejű rendeletet vált, s várhatóan még idén elfogadja az Országgyűlés. Álláspontja szerint a jogszabály a tettel arányos szemléletre helyezi a hangsúlyt és a társadalom fokozottabb védelmét jelenti. A helyettes államtitkár megjegyezte: a törvénytervezet tisztázza a büntetés-végrehajtási jogviszony fogalmát, a felek jogait és kötelezettségeit, az elítéltek oktatásának és foglalkoztatásának kereteit.

Megjegyezte, hogy az elektronikus távfelügyelet bevezetése segít a kevésbé veszélyes elkövetők visszailleszkedésében.

Gáva Krisztián szólt arról is, hogy az új büntető törvénykönyv és a büntetés-végrehajtási törvény elfogadását az új büntetőeljárási kódex megalkotása követi, utóbbi koncepciója jelenleg készül és ősszel tárgyalja a kormány. Az Országgyűlés várhatóan a következő ciklusban fogadhatja el - tette hozzá.

Csóti András, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka előadásában mérföldkőnek nevezte a büntetés-végrehajtási törvénytervezetet, jelezve, hogy a területnek a rendszerváltás után 23 év kellett, hogy megtehesse a maga korszakváltását. Jelezte: az 1979-es törvényerejű rendelet jó alap, számtalan változtatás után még mindig joghatályos, ugyanakkor "eklektikus jellege" miatt megújításra szorult. Utalt arra, hogy az intézetek túlzsúfoltsága behatárolja a szakmai munkát, ezért új megoldásokra, szemléletre és megfelelő jogi környezetre volt szüksége.

(MTI)