A tárgyaló felek között a makrogazdasági pályát illetően a 2010-es várható folyamatokban teljes volt az egyetértés, míg 2011-re vonatkozóan az IMF prognózisához képest a kormány némileg magasabb gazdasági növekedést (3%-ot), és valamivel kisebb inflációt (3,5%-ot) vár. A prognózisok közötti különbség nem jelentős, s az adóbevételekre gyakorolt hatásokat tekintve a két eltérés egyébként is kioltja egymást. Mindez azt jelenti, hogy a kormány által a jövő évre tervezett adóbevételek az IMF előrejelzése alapján is megalapozottak.

Az IMF is megerősítette, hogy a júniusban és az elmúlt hetekben meghozott döntésekkel az idei 3,8%-os GDP-arányos államháztartási hiánycél elérhető. A jövő évi 3% alatti hiánycél tarthatóságához szükséges konkrét kiadáscsökkentések, valamint a nyugdíjrendszer elmúlt napokban bejelentett reformjával kapcsolatos egyszeri költségvetési bevételekről még nincsenek pontos adatok, ezekről a kormány csak a következő hetekben tudja csak az IMF-et tájékoztatni. A kormány meggyőződése, hogy ez alapján a 2011-es hiánycél teljesíthetőségével kapcsolatban sem fog kétely felmerülni az IMF részéről.

A pénzügyi szektort terhelő adókkal és az ún. válságadókkal kapcsolatosan a kormány egyetért az IMF-fel, hogy ezekre a bevételekre a költségvetés egyensúlyának megteremtése érdekében csak átmenetileg lehet támaszkodni. Éppen ezért a kormány elkötelezett a válságadók 2012 utáni kivezetése, valamint a bankadó európai ajánlásoknak megfelelő mérséklése mellett, már 2012-től.

A magyar kormány álláspontja: a bevételnövelő intézkedések célja a költségvetési hiány és az államadósság csökkentése mellett annak az átmeneti időszaknak a kezelése, amíg nem jelentkeznek a gazdasági növekedés, és a strukturális kiadáscsökkentő intézkedések eredményei, amelyek fokozatosan kiváltják ezeket az átmeneti bevételeket. A kormány egyetért tehát az IMF-fel abban, hogy folytatni kell a költségvetési kiadások további racionalizálását, ami olcsóbb és hatékonyabb közigazgatást, az állami vállalatok működésének átszervezését, a közmunkaprogramok új alapokra helyezését és egyes szociális kiadások (pl.: családi pótlék) célzottabbá tételét is jelenti.

Bár az átfogó személyi jövedelemadó-reform rövid távon valóban jelentős bevételcsökkenéssel jár, a kormány meggyőződése, hogy Magyarországon a foglalkoztatás növelése terén áttörést elérni csak érdemben alacsonyabb munkát terhelő adókkal lehetséges. Az is világos azonban, hogy ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele a 10 év alatt 1 millió új munkahely megteremtésének.

Éppen ezért az Út a munkához program átalakításával, a német mintájú duális szakképzés bevezetésével, a felsőoktatáson belül a természettudományos képzés arányának emelésével, a női részmunkaidős foglalkoztatás járulékkedvezményével, vagy az alkalmi és szezonális munka szabályozásának érdemi egyszerűsítésével a kormány számos ponton kívánja támogatni az új egykulcsos, arányos jövedelem adórendszer pozitív foglalkoztatási hatását.