A költségvetés egyensúlyának biztosítása érdekében a kormány 2012. év közepétől távközlési adót vezetett be. A Bizottság által vitatott adó jól illeszkedik a kormány jövedelmi adók súlyának csökkentését és a forgalmi-fogyasztási adók súlyának növelését célzó politikájába, továbbá a kormány számításai szerint az adóból származó bevételek a következő években, hosszú távon is kiszámíthatóvá teszik az államháztartást.

Az Európai Bizottság a telefonadót illetően azt kifogásolja, hogy mivel a telefonadó kifejezetten a távközlési társaságokra vonatkozik, sérti a 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) azon előírását, mely szerint a távközlési szektort csak olyan díj terhelheti, amely az engedélyezési költségekkel arányban áll. Azonban Magyarország álláspontja szerint a telefonadó – nemcsak elnevezésében, hanem tartalmában is – nem díj, hanem adó, ezáltal nincs összefüggés a hivatkozott irányelvvel. Az irányelvnek nem is lehetett célja adójogi szabály alkotása, hiszen azt nem az adójogszabályokra vonatkozó eljárási rend szerint – nem egyhangúsággal – fogadták el.

A telefonadó célja, hogy jelen gazdasági környezetben az általános adófizetési kötelezettséget meghaladó közteherviselésre képes adózók fokozottabban vegyék ki részüket az államháztartás egyensúlyának javításában. A telefonadó – rá vonatkozó uniós jogszabály hiányában – jogszerűen, nemzeti hatáskörben hozott törvényi intézkedés. Erre tekintettel Magyarország kész arra, hogy álláspontját a kötelezettségszegési eljárásban az Európai Bíróság előtt is megvédje.

(Nemzetgazdasági Minisztérium)