Az elmúlt két esztendőben a kormány olyan intézkedések sorát fogadta el, melyek hosszú távon biztosítják az iskolákban az eredményesebb és magasabb színvonalú nevelés, oktatás feltételeit. A jó iskolarendszer alapja a jó pedagógus, ezért a hivatás rangjának visszaadásához az életpályamodellben rögzített nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésen túl a tanárképzés átalakítására is szükség van.

A pedagógusképzés Magyarországon a magyar felsőoktatás egyik legnagyobb képzési ága. A tanárképzés átalakításának a szakma által régóta várt lépése az osztatlan, kétszakos képzés helyreállítása. A közismereti tanárszakokon kizárólag osztatlan képzésben lehet tanulni a jövőben, míg a szakmai, művészeti tanárképzésben az osztott és az osztatlan képzés is választható lesz.

Fontos újdonság a gyakorlati képzés idejének megduplázása, az eddigi fél évről egy évre növelése. A képzés első három évében a szakterületi követelmény azonos, a harmadik év végén az általános (4+1) és a középiskolai (5+1) tanárképzés szétválik.

A változás alapvető célja a tanári szakma professzionalizálása, a hivatástudat elmélyítése.
A képzés minőségének javítását szolgálja a szaktudományos és a pedagógiai-pszichológiai felkészültség egységének megteremtése, a gyakorlati képzési idő növelése.

A tanárképzés megújítását a köznevelés és a munkaerő-piaci igények összehangolásával, a pedagógusok nemzetstratégiai szerepének elismerésével, anyagi és társadalmi megbecsültségük növelésével kell végrehajtani.

Előzmények:
A tanárképzésben 2005-ben az egységes, osztott képzési rendszer bevezetésekor az átalakítást két elv vezette: az egyik a tanári szakma és képzés presztízsének növelése, az egymásra épülő képzési ciklusok rendszerébe illesztése. A bevezetése óta eltelt hét esztendőben bebizonyosodott, hogy a rendszer semmilyen téren nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

(Emmi, Oktatásért Felelős Államtitkárság)