Házipénztár a NAV célkeresztjében – mire figyeljenek a vállalkozások?

A házipénztár kezelésében rejlő kockázatok

Az adóhatóság a pénztár záró egyenlegét többek között az árbevétellel, a bankszámlaforgalommal, a készpénzfelvételekkel, az osztalék-kifizetésekkel, valamint a tagoknak és munkavállalóknak nyújtott kölcsönökkel is összevetheti.
A célzott ellenőrzések során a vállalkozásokat nem feltétlenül véletlenszerűen választják ki. Az eltérő adatforrások összehasonlítása alapján már az ellenőrzés előtt valószínűsíthető, hol lehet probléma. Erre utalhat – például –, ha egy társaság méretéhez képest hosszabb időn keresztül szokatlanul nagy készpénzállományt mutat ki, ahogyan az is ráirányítja a vállalatra a revizorok figyelmét, ha az 1,5 millió forint feletti, vállalkozások közötti készpénzes fizetésekre esetleg egy nem vagy hiányosan dokumentált vagy gazdaságilag nehezen indokolható kölcsön nyújtására került sor.
Kockázatot jelentenek az évek óta rendezetlen tagi kölcsönök, a hiányos pénztárbizonylatok vagy az olyan esetek is, amikor a pénztár könyvelés szerinti egyenlege és a ténylegesen megtalálható készpénz nem egyezik.

A kis- és középvállalkozásoknál gyakran halmozódik fel – a társaság méretéhez mérten – jelentős összeg a házipénztárban. 

Ez nem feltétlenül csalárd szándékról árulkodik: lehet, hogy pusztán arról van szó, hogy 

• ritkán fizetnek a házipénztárból, 
• a költségek többségét a bankszámláról egyenlítik ki.

Természetesen önmagában ez még nem ütközik jogszabályba. Viszont minél magasabb és tartósabb a házipénztár állománya, annál inkább felmerül a kérdés: gazdasági szempontból mi indokolja ezt?
A házipénztár ellenőrzésekor az adóhatóság munkatársai nem egyetlen számot vizsgálnak, hanem összefüggéseket keresnek:

• van-e pénzkezelési szabályzat,
• a készpénzmozgások, a készpénzállomány gazdaságilag indokolhatók-e,
• a készpénz miként illeszkedik a cég működésébe.

A Jogkövető tudástárában megtalálható és letölthető a 2026-os jogszabályi változásoknak megfelelően aktualizált Pénzkezelési Szabályzat iratmintája.  

Jellemző problémák

Tipikus probléma, hogy a házipénztár vezetésének gyakorlata nem követi a társaság pénzkezelési szabályzatában előírtakat, és e körülmény akkor is megalapozhatja a mulasztási bírság kiszabását, ha amúgy mindkét eljárás szabályos.
Az is gyakori, hogy a társaság könyvelési adatai szerinti készpénzkészlet a cég tevékenységéhez, méretéhez képest indokolatlanul magas. Az már csak hab a tortán, hogy ha a revizorok kérésére a vállalkozó nem tudja bemutatni a házipénztárban „papíron” meglévő összeget, legfeljebb annak csak egy töredékét.

Ezért fontos a pénzkezelési szabályzat!

Fontos, hogy a vállalkozások önálló gazdálkodásának tiszteletben tartása mellett, az alapvető szabályok, mint a számviteli törvény, a munka törvénykönyve, a Polgári Törvénykönyv kapcsolódó elvárásai betartásával – a döntési lehetőségek függvényében – maguknak a vállalkozóknak kell a pénz kezelésére vonatkozó rendet belső szabályzatukban rögzíteniük.

Az Szt. 14. § (5) bekezdés d) pontja szerint pénzkezelési szabályzatot kell készíteni; annak legalább az Szt. 14. § (8) bekezdésében felsorolt kérdésekről kell rendelkeznie:

• a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendjéről,
• a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, felelősségi szabályairól,
• a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról,
• a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről,
• a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről,
• a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról,
• az ellenőrzés gyakoriságáról,
• a pénzszállítás feltételeiről,
• a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.

A Jogkövető tudástárában megtalálható és letölthető a 2026-os jogszabályi változásoknak megfelelően aktualizált Pénzkezelési Szabályzat iratmintája.  

A pénzkezelés gyakorlata nyilvánvalóan cégenként más és más lehet, a pénzkezelési szabályzatokban rögzítendő kérdésekhez kapcsolódóan is különböző számviteli politikai döntések kapcsolódnak. Ezért van az, hogy jogszabályi szintű, egységes pénzkezelési szabályzatot nem lehet kidolgozni, és ezért nincs a pénztárral kapcsolatos részleteket szabályozó rendelet sem.
A pénzkezelési szabályzat készítésekor a helyi sajátosságok mellett figyelembe kell venni a számviteli alapelveket, a szigorú számadási kötelezettségre vonatkozó előírásokat, de a számviteli törvény azon elvárását is, miszerint a pénzeszközöket érintő gazdasági események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, illetve bankszámlaforgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor a könyvekben – a megfelelő bizonylat alapján – rögzíteni kell.
A vállalkozások mindennapjaiban viszonylag gyakori, hogy elszámolásra kiadott előlegként, illetve munkabérelőlegként számolnak el dolgozóiknak, tulajdonosaiknak kifizetett összegeket. Erre, az elszámolásra kiadott előlegre – összegszerűségére, nagyságára – vonatkozóan nincs jogszabályi előírás: annyit kell e jogcímen adni, ami az adott ügylet pénzügyi rendezéséhez szükséges. Ez más-más összeget jelenthet, ha például készpénz ellenében történő beszerzésről vagy belföldi, illetve külföldi kiküldetésről van szó.
Az elszámolásra kiadott összeg elszámolási határidejére nincs általános törvényi előírás; az a pénz kiadásának céljától függ. Az elszámolásra kiadott előleghez kapcsolódó adózási feltételeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) határozza meg.
Az Szja tv. 72. § (4) bekezdés c) pontja alapján a kamatkedvezményből származó jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni a kizárólag a kifizető tevékenységével összefüggésben, a tevékenységet szolgáló eszköz megszerzése, szolgáltatás igénybevétele érdekében – 30 napot meg nem haladó időtartamra – adott előleget, elszámolásra kiadott összeget. Ez nem zárja ki a 30 napon túli elszámolást, de ekkor vizsgálni kell a kamatkedvezményből származó jövedelem és az ahhoz kapcsolódó közterhek megállapítását. Az adó alapja nem maga az előleg teljes összege.
Arra vonatkozóan sincs jogszabályi kikötés, hogy elszámolási előleget csak akkor vehet fel valaki, ha az előzővel már elszámolt. Az egyes előlegeket azonban külön kell követni és elszámolni. Ha valamely összeg 30 napnál tovább marad a magánszemélynél, az Szja tv. 72. §-a szerinti kamatkedvezmény adókötelezettségét vizsgálni kell.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 161. § (2) bekezdése megemlíti a munkabérből történő levonások között az előlegnyújtásból eredő követelést is, de magának az előleg kifizetésének szabályait nem rögzíti. Ebből az következik, hogy annak a feltételeit belső szabályzatban vagy a kollektív szerződésben kell meghatároznia a vállalkozásnak.
A munkabérelőleg kapcsán figyelembe kell venni az Szja tv. 72. § (4) bekezdés g) pontjában előírtakat. E szerint a kamatkedvezményből származó jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni az olyan munkabérelőleget, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik, azzal, hogy ha a munkáltató az általa az előzőek szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget folyósít, arra ez a rendelkezés nem vonatkozik.
Ha a folyósított munkabérelőleget hat hónapot meghaladó időtartam alatt kell visszafizetni (vonják le a munkabérből), vagy annak összege meghaladja a minimálbér ötszörösét, akkor vagy kamatot fizet a munkavállaló, vagy a cégnek kell kamatkedvezményből származó jövedelmet számolnia, és a fentebb már említettek szerinti adókat megfizetnie.

Ha az előleg nem minősülhet munkabérelőlegnek, akkor pénzkölcsön-nyújtásként kell kezelni, azaz a Ptk. kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(A pénzkölcsön-nyújtás rendszeressé válásától azonban óva inteném a vállalkozásokat, mivel ekkor a Hpt. rendelkezéseit is figyelembe kell venniük, mivel az üzletszerű pénzkölcsönnyújtás engedélyköteles tevékenység.)

Megelőzve a szankciókat, érdemes még a várható ellenőrzés előtt rendet tenni a házipénztárban!
A vállalkozásoknak célszerű belső ellenőrzést végezniük a házipénztárt érintően is. Ha eltérést találnak, azt dokumentálni kell, és indokolt esetben önellenőrzéssel rendezni. Sort kell keríteni a kölcsönszerződések, a pénzkezelési szabályzat és a bizonylatok felülvizsgálatára is.
A házipénztár már nem csupán egy könyvelési sor, egy szám a mérlegben. Az adóhatóság több különböző adatforrás segítségével ellenőrizheti annak valóságtartalmát, ezért a papíron szereplő és a tényleges pénzkészlet közötti eltérést mielőbb rendezni kell.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Kis- és középvállalkozási Tanácsadó novemberi számában olvashatják)