CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2014 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció | gazdasági szakkönyvek

ÖSSZEFOGLALÓK

A cégtelefon magáncélú használatával összefüggő adókötelezettség 2011-ben
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A személyi jövedelemadó törvényben 2011-től az egységes adókulcs bevezetésével megváltoztak egyes – többségében nem pénzbeli – juttatásokra vonatkozó rendelkezések. A természetbeni juttatás fogalma megszűnt, azonban az adóztatás elve a korábban e körbe sorolt juttatások többségénél nem változott: a közterheket a törvényben nevesített juttatónak kell megfizetnie. A személyi jövedelemadó az új rendelkezésekben nevesített egyes meghatározott juttatások után is 16 százalék. Ezek a juttatások 2011-től nem képeznek társadalombiztosítási járulékalapot, de a juttatónak 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást is kell fizetnie. Összességében tehát a juttatót terhelő kötelezettségek még a felét sem érik el a korábbinak.

2011. március 29.

A változások a cégek, szervezetek által igénybevett telefonszolgáltatás (cégtelefon) magáncélú használatával összefüggő adókötelezettséget is érintik. A telefonszolgáltatás igénybevétele a cégek, szerveztetek (kifizetők) tevékenységének elengedhetetlen feltétele, ezért érdemes felidézni az ezzel összefüggő adózási tudnivalókat.
A személyi jövedelemadó törvény általános szabályként tartalmazza, hogy nem keletkezik bevétel a munkaeszközök (szerszám, berendezés, jármű, munkaruházat stb.), szolgáltatások (világítás, fűtés stb.) használata, igénybevétele miatt, ha az a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik. Akkor sem kell adóköteles bevételt vélelmezni, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha a törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg.
A cégtelefonnal összefüggésben a személyi jövedelemadó törvény külön rendelkezéseket tartalmaz, amelyek kifejezetten adóztatható körülményként nevesítik a munkahelyi vezetékes telefonok (helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás), munkaeszközként kiadott mobiltelefonok (mobiltelefon-szolgáltatás), továbbá az internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás magáncélú használatát.
A cégtelefon magáncélú használata miatt adó- és egészségügyi hozzájárulás-fizetésre kötelezett minden telefonszolgáltatást előfizető vagy közvetített szolgáltatásként vásárló kifizető, ha a számlával (továbbszámlázással) érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések (is) kezdeményezhetők, amelyek költsége a kifizetőt terheli. A kötelezettség minden intézményre, cégre (egyszemélyes társaságra, eva-alanyokra is) kiterjed. Az egyéni vállalkozó (akkor is, ha eva-alany) kifizetői minőségében kötelezett a cégtelefon magáncélú használata miatti adó fizetésére, azaz akkor, ha a tevékenységében – akár más (cég, intézmény stb.) nevében – közreműködő magánszemély számára telefonhasználatot biztosít. Ugyanakkor az „önfoglalkoztató” egyéni vállalkozót ilyen adókötelezettség nem terheli, mivel önmagával szemben nem kifizető, és esetében a törvény a telefonszolgáltatás magáncélú használatát vagy annak lehetőségét nem határozza meg adóztatható körülményként.
A telefonszolgáltatás magáncélú használata címén az adóköteles jövedelem meghatározása a korábbi (a 2010. évben hatályos) szabályokkal azonosan történik. Ez azt jelenti, hogy adóköteles jövedelemként a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból azt a részt kell figyelembe venni, amelyet a kifizető a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg a szolgáltatást igénybe vevő magánszemélyekkel.
A magáncélú használat értéke a kifizetőt terhelő kiadásból, azaz a szolgáltató által kibocsátott számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) szerinti (áfával együtt számított) értékből többféleképpen határozható meg:

– az említett telefon-szolgáltatások miatt a kifizetőt terhelő (a nevére számlázott) kiadásból az üzleti, hivatali használat szerinti forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével,
vagy

– a tételes elkülönítés helyett a választható lehetőség, hogy a számlaértékből 20 százalék számít a magáncélú használat értékének;

– amennyiben a magáncélú telefonhasználat tételes elkülönítése nem lehetséges, a kifizetőt terhelő számlázott érték 20 százalékát kell a magáncélú használat értékének tekinteni;

– ha az ingyenes használatot közvetlenül a szolgáltató biztosítja (jellemzően például a saját alkalmazottainak), a magáncélú használat szokásos piaci értékét vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell figyelembe venni.

Az utóbbi esetben szokásos piaci érték meghatározására alkalmas módszer a szolgáltatás szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségének figyelembe vétele (költség és jövedelem módszer).

A rendelkezések gyakorlati végrehajtásával összefüggő adóhatósági tájékoztatások szerint az adófizetésre kötelezetteknek a következőket kell figyelembe venniük:

•    Amennyiben a szolgáltató által kibocsátott számla olyan tételeket is tartalmaz, amelyek magáncélú használattal nem hozhatóak összefüggésbe (pl. kék, zöld szám üzemeltetésének díja, ha arról kimenő hívás nem kezdeményezhető; az olyan kóddal ellátott készülék hívószámára számlázott tételek, amelyről csak meghatározott üzleti-, hivatali-partner számok hívhatóak), azok értelemszerűen figyelmen kívül hagyhatóak.

•    Nem kell figyelembe venni azokat a számlázott tételeket, amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz más kifizetőnek vagy magánszemélynek (pl. a szálloda a vendégeinek). Nyilvánvaló, hogy nem történik a magánszemélynek juttatás (nem valósul meg a cégtelefon magáncélú használat), ha megvásárolt (közvetített) szolgáltatásról van szó. A más kifizetőnek történő továbbszámlázás esetén a másik kifizetőnél jelentkezik az adókötelezettség a továbbszámlázott tételek alapján.

•    Az előzőek vonatkoznak arra az esetre is, ha a cégtelefon használata telefonkártya (feltöltő-kártya) révén valósul meg.

Abban az esetben, ha a magáncélú használat meghatározása a számlaértékből tételes elkülönítéssel történik,
– ki kell gyűjteni a forgalomarányos tételeket,
– ki kell gyűjteni a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételeket,
– a magáncélú hívások díjának az összes figyelembe vett forgalomarányos díjjal történő elosztásával meg kell határozni a forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát,
– a magáncélú használat miatti számlaérték a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételek és nem forgalomarányos kiadások magáncélú használattal arányos részének együttes összege.

A tételes kigyűjtés az adózás rendjéről szóló törvény bizonylatkezelésre, nyilvántartás-vezetésre vonatkozó szabályainak figyelembevételével történhet, vagyis oly módon, hogy az az adó alapjának megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.
Adózási szempontból a magáncélú használat adókötelezettségének kizárásához nem elegendő, ha a kifizető belső szabályzatban rögzíti, hogy cégtelefonról nem kezdeményezhető magánhívás.
A hívások tételes elkülönítésének választása esetén, azok azonosításához alkalmas lehet bármely olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. Célszerű lehet pl. hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik az üzleti, hivatali célból hívott számot és a beszélgetés okát (pl. x. y. megrendelő visszahívása). A hívásnapló a kifizető szempontjából is hasznos, mert feltehetően visszatartja a használókat a kifizető számlájára történő magánbeszélgetéstől. Más módszer is elfogadható lehet, pl. az üzleti és magánbeszélgetések eltérő kódolásán alapuló módszer, amelynek alapján szétválaszthatóak a kétféle használat díj-részei. Ennél és a hívásnapló esetében is a részletes számla egybevetése alapján megállapítható az egyes magánszemélyek használata, és igazolható akár az is, hogy egyáltalán nem történt magánbeszélgetés. Az érintett magánszemélyek választása a kódok közül, illetve közlése a hívás céljára vonatkozóan olyan nyilatkozatnak minősül, amelyet ellenkező bizonyítás hiányában el kell fogadni. Bármely esetben fontos továbbá az adatvédelmi szabályok betartása, ami azt jelenti, hogy a hívott számok közül a telefon üzemeltetőjének részletes adatkérése és ellenőrzése csak az üzleti hívásokra irányulhat. Vagyis a magánbeszélgetések költségét maradék-elven – a hívott fél és a hívási cél megjelölése nélkül – jogszerű a számlából megállapítani.
A magánbeszélgetések előzőek szerinti tételes elkülönítése azonban a legtöbb esetben túlzott adminisztrációt jelent (pl. több telefon, több magánszemély használó esetén, telefonkártya esetében). Emiatt a gyakorlatban célszerű és jóval egyszerűbben alkalmazható megoldás, ha a kifizető az áfával együtt számított számla értékből 20 százalékot tekint magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak. Ha forgalomarányos díj a számlában nem szerepel mindenképpen a számlaérték 20 százaléka minősül magánhasználatnak.

Bármelyik megoldás esetén is a kifizetőnek csak akkor és annyiban kell személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást fizetnie, ha és amennyiben a magánhasználat tételesen vagy legalább 20 százalékban meghatározott értékét nem térítteti meg a használókkal. Vagyis, ha az említett értéket a használók (akár többen is, megosztva) megtérítik a cégnek, magáncélú telefonhasználat miatt a kifizetőnek közterheket nem kell viselnie. Ha a megtérítés részleges, a kifizetőt csak meg nem térített rész után terhelik a közterhek.
Sajátos eset, amikor a kifizető a tevékenységében közreműködő magánszemélynek fix összegben meghatározott beszélgetési keretet határoz meg, és a kereten felül terhére számlázott díjat a magánszeméllyel megtérítteti. Ebben az esetben is választható, hogy a kifizető magánszemély által megtérített összeget a magánhasználat tételesen vagy legalább 20 százalékban meghatározott értékével szemben figyelembe vegye, vagyis csak akkor jelentkezik kötelezettsége, ha az a magán célú használat értékét nem ellentételezi.
A magáncélú használat értékének megtérítése történhet pénztári befizetéssel (befizetési bizonylat ellenében), munkavállaló esetén – hozzájárulásával – a bérelszámolás keretében levonással, vagy számla alapján. (A továbbszámlázás választása akkor célszerű, ha a kifizető ezáltal éri el az igénybevett szolgáltatás legalább 30 százalékának továbbszámlázását, annak érdekében, hogy az őt terhelő áfát 100 százalékban levonhassa.)

A magáncélú használat továbbszámlázása esetén a számviteli elszámolás a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok szerint történhet, ha az megfelel a számvitelről szóló törvény szerinti követelményeknek. Eszerint a szolgáltató bejövő számlájából
– a magánszemélyeknek továbbszámlázandó összeget – a le nem vonható áfával együtt – az áruk között közvetített szolgáltatásként ,
– a számlaérték fennmaradó részét – a le nem vonható áfával együtt – igénybe vett szolgáltatásként,
– a magánszemélynek továbbszámlázott összeget követelésként és értékesítés nettó árbevételeként (továbbá fizetendő áfaként)
kell elszámolni.

Ezzel egyidejűleg a közvetített szolgáltatás (áruk között kimutatott) értékét anyagjellegű ráfordításként, eladott (közvetített) szolgáltatásként kell kivezetni.
Ha a vállalkozás a cégtelefon magáncélú használatának értékét az üzleti és a magáncélú használat értékének tételes elkülönítése helyett a bejövő számla értékének 20 százalékában állapítja meg, akkor a számvitelről szóló törvény közvetített szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak, mivel ekkor a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn (nincs ténylegesen továbbadott szolgáltatás, csak a szolgáltatás magáncélú használatának vélelme). Ez esetben a szolgáltató által számlázott teljes számlaértéket – a le nem vonható áfával együtt – igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni. Ebben az esetben a szolgáltató által számlázott összeg megtérítendő részét a magánszemély felé kiállított számviteli bizonylat (számla, egyéb számviteli bizonylat) alapján követelésként, illetve egyéb bevételként és fizetendő áfaként kell elszámolni. A magáncélú használat elszámolt összege nem lehet értékesítés nettó árbevétele – akkor sem, ha arról számlát állítanak ki, hiszen a magánszemélytől kapott összeg nem egy konkrét szolgáltatási mennyiségért kapott ellenérték, hanem a szolgáltatás igénybevételének egy vélelmezett hányad (nem mért mennyiség) alapján történő megtérítése. A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással vagy – ha a munkavállaló hozzájárul – a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással (a követelés egyidejű beszámításával) is történhet.

Az általános forgalmi adóra vonatkozó rendelkezésekről kiadott értelmezés szerint, az adózó azzal, hogy megfizeti a magánhasználat után a közterheket, önmagában még nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek az általános forgalmi adó szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincs. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Ha az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított általános forgalmi adó 70 százalékát vonhatja le. Ha az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül a megállapított (a magáncélú hívások tételeire jutó) általános forgalmi adó érték és az üzleti célú használatra jutó általános forgalmi adó érték 30 százaléka vonható le.

Az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül, azaz e költséggel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint nem kell megnövelni az adózás előtti eredményt.
A kifizetőnek a cégtelefon magáncélú használata miatt a személyi jövedelemadót és az egészségügyi hozzájárulást a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania és megfizetnie.

A személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének a napja. Mivel a telefon-szolgáltató cégektől eltekintve, a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával, a jogosultság nem a tényleges használatkor tekinthető megszerzettnek, hanem akkor, amikor a kifizető az őt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékét megállapítja, és dönt arról, hogy azt megtérítteti-e vagy nem a használóval. A magánszemély ettől a döntéstől függően szerzi meg az ingyenes vagy kedvezményes használatra való jogosultságot, vagyis az adókötelezettséget a szolgáltató által megküldött számla kézhezvételének időpontjára kell megállapítani. Ez azt jelenti például, hogy a 2011 januárjában kézbesített számlák alapján megállapított kötelezettséget (február 12-éig) már a 2011. január 1-jétől hatályos szabályok szerint kell teljesíteni.

Amennyiben a kifizető a magáncélú használat miatti kiadását a használóval (használókkal) megtérítteti, nem kell adót (tb-t, ehót) fizetnie akkor sem, ha a térítés (pénztári befizetés, bérből történő levonás, számla kiegyenlítés) az adóbevallásra előírt határidőig nem történne meg. Ilyen esetben kamatkedvezmény címén sem keletkezik adókötelezettség, ha a térítés miatt fennálló követelés az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett.

Surányi Imréné

További hírek