//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2019 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

ÖSSZEFOGLALÓK

Az önköltségszámítási szabályzat elkészítésének kötelezettsége

A gazdálkodás formájától függetlenül léteznek olyan belső szabályzatok, amelyeket mindenkinek el kell készíteni, ilyen pl. a pénzkezelési és a leltározási szabályzat. Van viszont olyan szabályzat is, amelynek elkészítése kötelező lehet, de csak abban az esetben, ha a vállalkozás kifejezetten valamilyen termék gyártásával foglalkozik.

2019. február 26.


A vállalkozás eredményes gazdálkodása megköveteli a vezetői stratégiai és operatív döntések megalapozottságát, amelyet a vezetők csak megbízható információk alapján hozhatnak meg, amelyeket alapvetően az önköltségszámításból nyert információk biztosítanak. Az önköltségszámítás során ugyanis pontosan megállapíthatóak a befejezetlen és a késztermékek, valamint a nyújtott szolgáltatások értéke, illetve ezek költségszerkezete. Ennek alapján pedig megállapításra kerülhet a termelés fedezeti pontja, ebből következően pedig a gyártott termékek értékesítési árának helyes meghatározása.


Önköltség-számítási szabályzatot nem kell készíteni a következő vállalkozásoknak:

-    az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásnak, illetve
-    az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozónak.

A Számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozások esetében nincs önköltségszámítási szabályzat -készítési kötelezettség, amennyiben az értékesítés nettó árbevétele kisebb vagy egyenlő 1 milliárd forinttal, vagy a költségnemek szerinti költségek együttes összege kisebb 500 millió Ft-nál. Ha nincs szabályzatkészítési kötelezettség, ez nem jelenti ténylegesen azt, hogy a vállalkozás ettől függetlenül ne készíthessen ilyen típusú belső szabályzatot. Az önköltségszámítási szabályzat ugyanis minden esetben segítséget jelent az éves beszámoló elkészítéséhez, mivel a mérlegben az eszközöket az előállítási költségüknél eltérő értékben nem lehet kimutatni. Amennyiben a vállalkozás vezetése akár a törvényi előírások alapján, akár saját előzetes döntéssel úgy határoz, hogy szükséges az önköltségszámítási szabályzat elkészítése, ezt rögzíteni kell a vállalkozás számviteli politikájában.

 


Az önköltségszámítás feladatai

 

-    saját termelésű készletek nyilvántartási értékének megállapítása,
-    termékek, tevékenységek és szolgáltatások tényleges közvetlen önköltségének meghatározása,
-    árképzés,
-    jövedelmezőség javítása,
-    leltár értékelése,
-    vállalkozáson belüli egységek elszámoltatása és
-    adatszolgáltatás az utókalkulációhoz.

 

Alapvető követelmény a vállalkozásoknál az önköltségszámítással kapcsolatban, hogy minden termékre, kalkulációs egységre csak az előállításával kapcsolatban ténylegesen és közvetlenül felmerült, vagy később a felosztással közvetlenné tehető költségek kerüljenek elszámolásra. Az önköltségszámítás során a vállalkozás összes kalkulációs egységére figyelembe vett összes közvetlen költség legyen összhangban a kettős könyvvitel zárt rendszerében az elszámolt közvetlen költségekkel. Minden önköltség-elemet maradéktalanul el kell számolni, és csak egyszer szabad figyelembe venni. A leírtakból következően az önköltség-számítási szabályzat kialakításánál alapvető követelmény a megbízhatóság, a pontosság, a dinamikus szemlélet, a folyamatos információnyújtás és az adatszolgáltatás, ezzel együtt pedig biztosítania kell a kettős könyvvitel zárt rendszerén keresztül a belső és külső ellenőrizhetőség lehetőségeit is.

 


Közvetlen és tényleges önköltség meghatározása:

 

Egy-egy termék előállítása során értelemszerűen különböző költségek merülnek fel, amely költségeket a termék értékesítéséig finanszírozni kell. Az önköltség a saját termelésű készlet értékelésének alátámasztására szolgál. Az értékesítést pedig a piaci árakhoz igazodóan az önköltség határozza meg, ezért az önköltségszámítás lényege a vállalkozás által nyújtott szolgáltatás, az áru, illetve a legyártott termék várható és tényleges önköltségének a megállapítása. Az önköltség a termék, a termékcsoport, a technológiai folyamat, a szolgáltatás, a teljesítmény meghatározott mennyiségének (db, liter, kg, tonna, m2 stb.) előállítására fordított élő- és holtmunka pénzértékben kifejezett összege.

 

Az önköltségszámítási szabályzat kialakítására nincs kötelezően előírt forma, így ezt a szabályzatot valamennyi gazdálkodó a tevékenységére jellemző sajátosságoknak megfelelően alakíthatja ki. Az önköltségszámítás belső rendjére vonatkozóan az állapítható meg, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet gyártási tevékenységet végez, akkor saját előállítású termékei vannak. Ezt azért is fontos meghatározni, mivel a saját termelésű készleteket közvetlen önköltségen kell értékelni és ehhez igazodóan a számlarendet és a számviteli információs rendszert úgy kell kialakítani, hogy a kijelölt kalkulációs egységekre vonatkozó valamennyi mennyiségi és értékbeni információ gyakorlatilag azonnal a gazdálkodó szervezet rendelkezésére álljon a közvetlen önköltség meghatározásához. A közvetlen önköltség viszont az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb költségeket, valamint az értékesítési költségeket nem tartalmazhatja, mivel a készletre kerülő termékek értékesítésére még nem került sor, ebből következően értékesítési költség sem létezhet, így az nem számolható el.

 

Természetesen eltérő az önköltségszámítási szabályzat rendjének kialakítása az egyes gazdasági szektorokban, így értelemszerűen más a kialakítás rendje az építőiparban és teljesen más a mezőgazdaságban. Az építőipar esetében a kivitelezési munkák a meghatározóak, így a különböző kivitelezési munkák során felmerülő költségráfordításokat analitikus nyilvántartásban is célszerű rögzíteni.

 

Az építőiparban, de más esetekben is jellemző a munkaszámos rendszer használata. A munkaszámos rendszer kialakítása előnyös lehet a különböző gazdaságossági mutatók meghatározásakor, de előnyös továbbá a befejezetlen beruházás készültségi fokának meghatározásakor is. Ezért a főkönyvi számlatükör kialakítása során figyelembe kell venni a gazdálkodó szervezet méretét és tevékenységi köreit, valamint azt is, hogy szükséges-e a költséghely és költségviselőkénti nyilvántartás vagy nem. A Számviteli törvény ugyanis nem írja elő kötelező jelleggel a 6-os és 7-es számlaosztályok alkalmazását, ezt minden esetben a vállalkozás dönti el. Lényeg viszont, hogy minden esetben a költségeket előzetesen tervezni szükséges.

Informális oldalon a nagyobb volumenű projektek kiemelt információt igényelnek, mivel helyesen dönteni és jól gazdálkodni csak megfelelő információ birtokában lehet. Az információt helyesen értékelni csak abban az esetben lehetséges, ha valamennyi érintett gazdasági esemény ellenőrizhető módon rögzítésre került a könyvekben, az egyezőség pedig előírásszerűen biztosított.

 

Mindegyik önköltségelemet egy alkalommal el kell számolni a kettős könyvvitelben és csak egyszer lehet figyelembe venni. A gazdálkodó szervezetnek előzetesen döntenie kell arról, hogy a közvetlen önköltséget a közvetlen költségek gyűjtésével, utókalkulációval norma alapján, vagy év végén az eladási árból történő visszaszámítással, a befejezetlen termelést pedig a teljesítési fok alapján arányosítással határozza-e meg. A legtöbb felmerülő költség esetén ugyanis nehézséget okozhat az, hogy nem lehet tudni, hogy a költség ténylegesen a befejezett vagy a befejezetlen termelést terheli-e.

Befejezetlen termelésnek azok a megmunkálás alatt lévő, további megmunkálásra váró termékek minősülnek, amelyeken már legalább egy jelentős munkaműveletet elvégeztek, de a teljes megmunkálási folyamaton még nem mentek keresztül. Befejezetlen termelésnek minősül a mérleg fordulónapjáig ki nem számlázott szolgáltatás teljesítménye is. A mezőgazdaság speciális helyzetéhez igazítottan a növénytermelés befejezetlen termelése a mezei leltár.

 

Tényleges közvetlen önköltség a termék előállításával kapcsolatban tartalmazza a felmerült közvetlen költségeket (anyag-, bér-, személyi jellegű és egyéb költségek, járulékok), és az előállítással közvetlenül kapcsolatba hozható, felosztott közvetett költségek arányos termékre jutó részét. Nem tartalmazza a tényleges közvetlen önköltség az értékesítési, igazgatási és egyéb általános az előállítással kapcsolatba nem kerülő költségeket.

 


Önköltségszámítás módszerei:

 

-    egyszerű osztókalkulációs módszer,
-    egyenértékszámos osztókalkulációs módszer,
-    pótlékoló kalkulációs módszer,
-    standard vagy normatív kalkuláció módszere,
-    teljes önköltségszámítás módszere,
-    tevékenységen alapuló költségkalkuláció módszere (ABC).

A termékkalkuláción belül egyedi, sorozat- és időszaki kalkulációt lehet megkülönböztetni. Lényeges ugyanis, hogy a gazdálkodó szervezet az adott termékekből egy darabot, esetleg több darabot, de nem ismétlődő jelleggel, vagy időszakosan ismétlődő jelleggel többet, vagy hosszú időn keresztül nagy mennyiséget állít elő. Az önköltségszámítás kalkulációs rendszerének kialakítása során a szabályzatban rögzített kalkulációs séma szerinti kalkulációs tételek önköltségének a meghatározása hozzájárul a gazdálkodó szervezet egységeiről kialakított megbízható és valós összképéhez.

 


Projekt lezárása

 

Egy adott projekt lezárása a műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján történhet, amely a lezárás alapvető dokumentuma. Ha esetlegesen jegyzőkönyvi rögzítéssel hiánypótlásra kerülne sor, az azt jelenti, hogy a projektet még nem lehet lezárni, mivel további költségek jelennek meg a hiánypótlási munkák elvégzése során. A hiánypótlási eljárás befejeztével ismét jegyzőkönyv felvételére kerül sor (hiánypótlási átadási jegyzőkönyv), amely már a végleges lezárást jelenti.

 

(Leipán Tibor)

További hírek