Magyarország Alaptörvényének XVII. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.
Az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/ EK Irányelvének 7. cikke alapján a munkavállalót évente legalább négy hét szabadság illeti meg, amely kizárólag a munkaviszony, illetőleg jogviszony megszűnése esetén váltható meg pénzben. Az irányelv bizonyos rendelkezéseitől tagállamok eltérhetnek, ám az éves szabadságot szabályozó 7. cikktől az eltérés nem megengedett. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO (International Labour Organisation), amely az ENSZ szakosodott szervezete 132. sz. Egyezményének 3. cikkében kimondja, hogy
1. Minden személy, akire a jelen Egyezmény hatálya kiterjed, jogosult a megállapított minimális időtartamára éves fizetett szabadságra.
2. A jelen Egyezményt ratifikáló minden tagállam köteles a ratifikációs okmányhoz csatolt nyilatkozatában megjelölni a szabadság időtartamát.
3. A szabadság időtartama semmilyen esetben sem lehet rövidebb egy szolgálati évre három munkahétnél.
Az uniós irányelvvel és fenti ILO-Egyezménnyel ellentétesnek bizonyult az új Mt.-nek az a korábbi rendelkezése, amely alapján a harminc napot meghaladó keresőképtelenség napjai után nem jár szabadság, mivel ezáltal előfordulhatott, hogy egy hosszabban tartó táppénzt követően a munkavállalónak alig néhány szabadságnapja marad. 2015. január 1-jével akként módosult az Mt., hogy a táppénz teljes időtartama számítson be az éves szabadság megállapításakor.

Milyen időtartamok után jár szabadság?

Az Mt. 115. (1) bekezdése alapján a munkavállalónak éves szabadság a munkában töltött idő alapján jár.
Munkában töltött időnek minősül a tényleges munkavégzésen túl
a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
b) a szabadság,
c) a szülési szabadság,
d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának,
e) 2015. január 1-jétől a keresőképtelenség teljes időtartama,
f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,
g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az Mt. 55. § (1) bekezdés b)-k) pontban meghatározott tartama, azaz
– a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint
– a kötelező orvosi vizsgálata tartama,
– a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartam,
– a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két óra, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két óra,
– hozzátartozó halálakor két munkanap,
– általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges idő,
– önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátásának tartama,
– bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartam,
– a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartama, továbbá
– munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott időtartam. Ez alatt pl. a kötelező továbbképzésben, képzésben való részvétel időtartama, vagy kollektív szerződésben megállapított egyéb, munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés értendő.

A szabadság mértéke

Az alap- és pótszabadság mértékét az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalók esetében az Mt. 116-117. §-a szabályozza, amely szerint az alapszabadság mértéke 20 nap, amelyhez életkor szerinti pótszabadság jár. Az ilyen módon megállapított alapszabadság és pótszabadság maximális mértéke évi 30 munkanap.

A Kjt. hatálya alá tartozó közalkalmazottak esetében az éves szabadság mértékének megállapítására a Kjt. 56-59. § át kell alkalmazni. A Kjt. szerinti alapszabadságokat a fizetési osztály határozza meg: az „A”-„D” fizetési osztályokban évi 20 munkanap, az „E”-„J” fizetési osztályokban évi 21 munkanap, amelyhez – az 1. fizetési fokozat kivételével – a fizetési fokozattal azonos számú pótszabadság jár.

A fentiektől eltérő a bölcsődékben, a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben, a felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban a nevelő, nevelő-oktató, oktató munkát, pedagógiai szakszolgálati tevékenységet végző közalkalmazottak pótszabadsága, akik esetében a Kjt. 57. § (3) bekezdését kell alkalmazni. Eszerint az évi pótszabadság mértéke 25 munkanap, amelyből a munkáltató legfeljebb tizenöt munkanapot nevelő, nevelő-oktató, oktató, illetőleg a neveléssel, oktatással, pedagógiai szakszolgálati tevékenységgel összefüggő munkára vehet igénybe. Nem jár a fizetési fokozat szerinti pótszabadság annak, akit az évi 25 munkanap pótszabadság megillet. Az oktatással és neveléssel kapcsolatos munkák körét végrehajtási rendelet állapítja meg.

A 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 8. §-a szerint az oktatói, nevelői munkát végzők pótszabadságára jogosult
a) a bölcsődei és a 0-3 éves korú gyermekeket ellátó gyermekotthoni kisgyermeknevelői, bölcsődei intézményvezetői, vezetői és szaktanácsadói,
b) a konduktori,
c) a fogyatékos személyek otthonában, illetve rehabilitációs intézményében az ellátottak órarend szerinti, vagy egyéni oktatását, fejlesztését végző pedagógusi, foglalkoztatás-szervezői,
d) a gyermekvédelmi szakellátási intézmény intézményvezetője, intézményvezető-helyettese, a nevelőszülői hálózat vezetője, a gyermekvédelmi szakellátási intézmény önálló szakmai egységének vezetője, az integrált, illetve közös igazgatású intézmény önálló, gyermekvédelmi szakellátást nyújtó szervezeti egységének vezetője,
e) a gyermekvédelmi szakellátási intézményekben, javítóintézetben a 2. számú melléklet V. pontjában meghatározott munkakörben,
f) bölcsődében a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését, gondozását végző gyógypedagógus, pszichológus, pedagógus
munkát végző közalkalmazott.

A gyermekvédelmi szakellátási intézményekben, javítóintézetekben pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak pótszabadságáról a Kjt. 57. § (3a) bekezdése rendelkezik. E munkakörökben a pótszabadság évi 25 munkanap, amelyből a munkáltató az alábbi feladatok ellátásra vehet igénybe legfeljebb évi 15 munkanapot:
a) a gyermekekkel, fiatal felnőttekkel való közvetlen, egyéni és csoportos foglalkozás vezetésére, fejlesztés és oktatás tartására,
b) a gyermekek, fiatal felnőttek és a velük kapcsolatos intézkedések meghozatala, a számukra nyújtott ellátások meghatározása szempontjából jelentőséggel bíró személyek személyiségállapotának vizsgálatára, pedagógiai megfigyelések és családgondozási, utógondozási feladatok végzésére, és
c) az a) és b) pontban foglalt tevékenységgel összefüggő feladatok ellátására.

A köznevelési intézményekben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak szabadsága tekintetében a Kjt. szabályait a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni. Az Nkt. 64. § (2a) bekezdése szerint a középfokú végzettségű pedagógusnak évi 20, a felsőfokú végzettségű pedagógusnak évi 21 munkanap alapszabadság jár. A munkáltatótól függetlenül – azaz egyházi és magánintézményekben is – évi 25 munkanap pótszabadság illeti meg az Nkt. 3. mellékletében felsorolt pedagógus munkakörben foglalkoztatottak mellett a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendeletben meghatározott, pedagógiai szakszolgálati intézményekben foglalkoztatott pedagógusokat, valamint a pedagógiai asszisztens, szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász munkakörben dolgozókat. E munkakörökben nem adható ugyanakkor a Kjt. szerinti, fizetési fokozat alapján járó pótszabadság.
Pedagógus és nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben az évi 25 munkanap pótszabadságból legfeljebb 15 munkanapot – a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bekezdése szerint – az alábbi esetekben lehet igénybe venni:
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés, oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi időben, óvodapedagógus esetében – a június 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszak kivételével – a nevelési évben adják ki.

A Kjt. 57. § (2) bekezdése kimondja, hogy a magasabb vezető megbízású közalkalmazottat évi tíz munkanap, a vezető megbízásút évi öt munkanap pótszabadság illeti meg. Nem alkalmazható ez a szabály, ha a vezető a kinevezés szerinti munkaköre alapján ennél nagyobb mértékű pótszabadság jár (mint pl. pedagógus munkakörben az évi 25 munkanap pótszabadság).
Egyebekben a különböző jogon járó pótszabadságok az érintetteket egyszerre többféle jogcímen is megilletik. Ilyen további pótszabadságok
– a 16 évesnél fiatalabb gyermekek után járó pótszabadságok, az apának gyermeke születése esetén járó pótszabadság (egy gyermek után évi kettő, egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermek után összesen hét munkanap, illetve fogyatékos gyermek esetén gyermekenként további két munkanap pótszabadság);
– az apának járó öt munkanap – ikergyermekek esetén hét munkanap – pótszabadság, amely gyermeke születésétől számított második hónap végéig vehető igénybe (a pótszabadság a halva született vagy születése után meghalt gyermek esetén is megilleti az apát);
– a föld alatti, illetve ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen legalább három órát eltöltők számára járó heti öt munkanap, ilyen munkahelyen öt év eltöltése után évi 10 munkanap pótszabadság, illetőleg ugyanez jár a Kjt. 57. § (6) bekezdése szerint a rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatoknak kitett közalkalmazottnak, feltéve, hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze;
– évenkénti öt munkanap pótszabadság jár annak a közalkalmazottnak, akinek a rehabilitációs szakértői bizottság legalább ötven százalékos egészségkárosodást állapított meg, vagy fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy vakok személyi járadékára jogosult.

A szabadság év közben létesített vagy megszűnt munkaviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony esetén időarányosan jár. A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít. Kivételt képez az apának járó pótszabadság, amelyet az Mt. 121. § (1) bekezdése alapján nem lehet arányosítani.
Nem befolyásolja a szabadság időtartamát az, hogy a munkavállaló (közalkalmazott) teljes napi munkaidőben vagy részmunkaidőben foglalkoztatott.
A szabadság időtartamára az Mt. 148-151. §-a, valamint a Kjt. 80. § (2)-(4) bekezdése alapján számolt távolléti díj jár. Részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén a távolléti díjat az időarányosan megállapított munkabérrel (illetménnyel) kell kiszámítani.

A szabadság kiadása

Fő szabályként a szabadságot a munkáltató adja ki azzal, hogy a munkavállalót előzetesen meg kell hallgatni, valamint a szabadság időpontját a szabadság megkezdése előtt 15 nappal közölni kell. A szabadság több részletben is kiadható, ám – az Mt. 122. § (3) bekezdésében foglaltak szerint – a munkavállalónak évente egy alkalommal legalább 14 egybefüggő napra mentesülni kell a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. Ez azt jelenti, hogy e tekintetben nemcsak a szabadságnapokat kell figyelembe venni, hanem a pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat, illetve szabadnapokat is (tehát e feltétel 10 szabadságnap kiadásával is teljesülhet).
A munkavállaló – a munkaviszony, illetve jogviszony első három hónapját kivéve – évente legfeljebb hét munkanap szabadság igénybevételéről rendelkezhet saját igényei szerint, amelyeket legfeljebb két részletben vehet ki. A szabadság igénybevételét a szabadság előtt legalább 15 nappal a munkáltatónak be kell jelenteni.
E hét munkanap szabadságon kívül csak az apának gyermeke születése esetén járó pótszabadság igénybevételének időpontjáról rendelkezhet a munkavállaló a fent részletezett korláton belül, viszont – az új Mt. rendelkezései alapján – ez nem vonatkozik a gyermekek után járó pótszabadság igénybevétele, amelynek kiadásáról – ugyan a munkavállaló előzetes meghallgatásával – de a munkáltató rendelkezik.

Ugyancsak a munkáltató rendelkezik az Nkt. 3. melléklete szerinti, valamint a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendeletben meghatározott, pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak, továbbá a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens, szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász munkakörben foglalkoztatottak évi 25 munkanap pótszabadságának kiadásáról is azzal a megkötéssel, hogy a fenti munkakörök közül a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok szabadságát a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (4) bekezdése szerint „A nevelési-oktatási intézményekben a pedagógus szabadságát – a tizenhat évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság kivételével – elsősorban a nyári szünetben, óvodákban a július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszakban kell kiadni, annak figyelembevételével, hogy a gyermekek óvodai nevelését a teljes óvodai nevelési évben biztosítani kell. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi időben, illetve a nevelési év többi részében kell kiadni.”
E rendelet 30. § (3) bekezdése értelmében „az őszi, a téli és a tavaszi szünet munkanapjai tanítás nélküli munkanapok, amelyek idejére a köznevelési intézményben ellátandó feladat is elrendelhető.” Ez azt jelenti, hogy az őszi, téli, illetőleg tavaszi szünet munkanapjaira nem kötelező szabadság elrendelése, mivel ezek olyan tanítás nélküli munkanapok, amelyek időtartama alatt a pedagógus csak akkor köteles az intézményben tartózkodni, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója számára intézményben ellátandó munkavégzést rendel el. A szabadságot alapvetően a nyári szünetben kell kiadni, és csak abban az esetben adható ki szabadság a többi tanítási szünet munkanapjaira, ha a teljes szabadság a nyári szünet idején nem volt kiadható.

Fő szabályként érvényes, hogy a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivéve, ha a munkaviszony (jogviszony) október 1-jén vagy azt követően létesült. Ez utóbbi esetben a szabadság az esedékességet követő év március 31-éig adható ki.

A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Az Mt. 124. §-ának (2) bekezdése alapján, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén úgy kell kiadni a szabadságot, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ettől eltérően a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Az első esetben a szabadságot munkanapban, a második esetben a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, és munkanapban vagy a munkavégzés alóli mentesülés tartamával megegyező óraszámban kell nyilvántartani.

Az esedékesség éve utánra áthúzódó szabadság

A szabadság az esedékesség éve után az alábbi esetekben adható ki:
– A munkavállaló oldalán felmerült ok miatt (pl. szülési szabadság, gyed, tartós táppénz) – ez esetben a szabadságot az ok megszűnésétől – azaz munkába visszatéréstől – számított hatvan napon belül kell kiadni.
– Az Mt. 123. § (4) bekezdése szerint „az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot”. A gyakorlatban ezt azt jelenti, hogy az esedékesség évében kiadottnak számít, ha az év utolsó heteiben, illetve napjaiban kiadott szabadság a következő év öt munkanapjára áttolódik.
– Az Mt. 123. § (5) bekezdésének c) pontja szerint a munkáltató „kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.” Ha kollektív szerződés erről nem rendelkezik, vagy a munkáltatónál nincs megkötött kollektív szerződés, e rendelkezés alapján a szabadság nem vihető át a következő évre.
– Az Mt. 123. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkavállaló között kötött, egy naptári évre szóló megállapodás alapján – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – a 117. § szerinti szabadságot – azaz az Mt. szerint megállapított pótszabadságot – a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adja ki. E rendelkezés azonban a közalkalmazotti jogviszonyban és minden olyan munkaviszonyban, amelyben a pótszabadságot nem az Mt. szabályai alapján kell megállapítani, nem alkalmazható.
– A Kjt. 59. § (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a „munkáltató a felek naptári évre kötött írásbeli megállapodása alapján
a) az 57. § (1) bekezdés szerinti, a fizetési fokozat alapján, és
b) az 57. § (2) bekezdés szerinti, a magasabb vezetői vagy vezetői megbízás alapján megállapított pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.” E rendelkezés azonban nem alkalmazható azokban a munkakörökben, amelyekben a pótszabadságot nem a fizetési fokozatok alapján kell megállapítani – így minden olyan munkakörben, amelyben a pótszabadság mértéke évi 25 munkanap –, valamint azokban a magasabb vezetői és vezetői megbízások esetében, amelyeknél nem évi tíz, illetőleg évi öt munkanap pótszabadság jár (pl. nevelést, oktatást végző és pedagógiai szakszolgálatoknál a vezető kinevezése szerinti pedagógus munkakör esetében).
Az Mt. 125. §-a értelmében a szabadságot csak a munkaviszony megszűnésekor lehet pénzben megváltani, ha a munkáltató a munkaviszony (jogviszony) megszűnéséig az arányos szabadságot nem adta ki. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet.
A korábbi évekről „bennragadt” szabadságok esetében sincs lehetőség a szabadság pénzben történő megváltására, mivel az összeegyeztethetetlen lenne a cikk elején említett uniós irányelvvel és ILO-Egyezménnyel, de pihenéshez és szabadsághoz való alapjoggal is.

A szabadság elévülése

A korábbi években ki nem vett szabadság iránti igény az Mt. 286. §-a szerinti, három éves elévülési időn belül érvényesíthető. Itt kell megjegyezni, hogy a korábban ki nem adott szabadságot a munkáltató akkor is köteles kiadni, ha azt a munkavállaló nem igényli. Az elévülési időn túl azonban a szabadság kiadása és pénzbeli megváltása iránti igény nem érvényesíthető, kivéve, ha a munkáltató a szabadság esedékességének évét követő három éven belül a „tartozását” elismerte, és ezt a munkavállaló hitelt érdemlően bizonyítani tudja (pl. szabadság nyilvántartásáról szóló dokumentummal), mivel a Ptk. 6:25. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése az elévülést megszakítja.