ÖSSZEFOGLALÓK

Bizonyítási kötelezettség és bizonyítási teher munkaügyi perben
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A bizonyítási kötelezettségre vonatkozó általános szabályt − többnyire − mindenki ismeri. A Polgári perrendtartás 164. § (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Kevésbé ismert azonban, hogy a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályokat a Polgári perrendtartás mellett a munkajogi anyagi jogi jogszabályok (például az Mt.) is tartalmazhatják. Ha az anyagi jogi szabályok a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket meghatározzák, elsődlegesen nem a Polgári perrendtartás szabályait, hanem az anyagi jogi jogszabályokat – mint speciális szabályokat – kell alkalmazni. Így például a munkavállaló által indított munkaviszony-megszüntetés jogellenessége iránti perben az alperes munkáltatónak kell bizonyítania a támadott rendes felmondás valóságát és okszerűségét.

2016. február 01.

A bizonyítási teher és a bizonyítási kötelezettség két különböző fogalom, amíg utóbbi a bizonyítással kapcsolatos feladatokat szabályozza (kinek mit kell bizonyítania), addig a bizonyítási teher szabályai azt állapítják meg, hogy a bizonyítatlanságnak a következményei melyik félnek a terhére esnek, vagyis ha valamilyen, a per eldöntése szempontjából fontos tényt nem sikerül bizonyítani, az melyik félnek a hátrányára szolgál. A bizonyítási teher megosztása rendszerint a bizonyítási kötelezettség szabályához igazodik, azonban a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher nem mindig esik egybe, azaz a bizonyítási kötelezettség sikertelensége nem mindig eredményez bizonyítatlanságot.

A Kúria BH 2015. 232. számon közzétett határozatában rámutatott arra, hogy amennyiben a munkavállaló a bizonyítási kötelezettsége alapján indítványozta a nyilatkozatai alátámasztására megfelelően alkalmas, de kizárólag a munkáltató birtokában lévő bizonyítékok beszerzését, a munkáltató nyilvántartási kötelezettségébe tartozó adatszolgáltatás teljes körű hiánya nem eshet a munkavállaló terhére.

A tényállás szerint a felperesek személy- és vagyonőr munkakörben álltak az alperes alkalmazásában a mindenkori minimálbérnek megfelelő személyi alapbér megfizetése mellett. Az alperes munkaidő-keretben foglalkoztatta a felpereseket 24-48 órás beosztás szerint. Tevékenységüket ténylegesen a részükre kiadott szolgálati vezénylés szerint látták el. A felperesek munkaviszonyuk megszűnését követően keresetet terjesztettek elő, amelyben azt állították, hogy a munkaidő-kereten felül jelentős túlmunkát végeztek, aminek ellenértékét az alperes nem fizette meg a részükre, ezért többször pontosított keresetük alapján személyenként 1 073 038 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy részükről rendkívüli munkavégzés nem történt.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresete szerint elmarasztalta az alperest. Indokolásában kifejtette, hogy a felperesek indítványozták kötelezni az alperest valamennyi foglalkoztatásukra vonatkozó irat csatolására, különös tekintettel
− a munkaidő-beosztásra,
− a szolgálati vezénylésre,
− a szolgálati naplókra,
− a fegyverkönyvre és
− a menetlevelekre.

Az alperes a bíróság felhívása ellenére ezeket az okiratokat nem csatolta arra hivatkozva, hogy azok egy része megsemmisült, a gépkocsi-menetlevek selejtezésre kerültek, a fegyvernyilvántartó könyveket pedig a rendőrség részére leadták. A felperesek az alperes ezen állításait vitatták. A lefolytatott bizonyítási eljárást követően megállapítást nyert, hogy a munkaügyi dokumentáció, illetőleg a szolgálati őrnaplók, őrutasítások megsemmisültek, ugyanakkor a gépjármű-menetlevelek mint szigorú számadású bizonylatok vonatkozásában − selejtezési jegyzőkönyv hiányában − az alperes ezzel kapcsolatos védekezését a bíróság nem fogadta el. Az alperes nem igazolta azt sem, hogy a fegyver-nyilvántartási könyvek a rendőrségnél fellelhetők, mivel a megkeresett rendőr-főkapitányság ezt az állítást cáfolta. Az elsőfokú bíróság az alperes terhére értékelte a felvázolt körülményeket, ezért a felperesek állításait alátámasztó tanúvallomásokra is figyelemmel helyt adott a felperesek kereseti kérelmének.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a felpereseknek kellett bizonyítani, hogy a perbeli időszakban túlmunkát végeztek, és a kötelezettségüknek eleget tettek, mivel állításukat tanúvallomások bizonyították. Az alperes állítása szerint a munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének eleget tett, azonban az ezzel kapcsolatos dokumentáció egy beázás folytán megsemmisült, ezért azt nem tudta a bíróság rendelkezésére bocsátani. Ugyancsak nem csatolta a bíróság felhívása ellenére a gépkocsi-menetleveleket, illetve a fegyver-nyilvántartási könyveket, ezzel kapcsolatos előadását azonban a másodfokú bíróság nem fogadta el.

A per eldöntése szempontjából a törvényszék annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes az általa kötelezően nyilvántartandó adatokat semmilyen módon nem tudta igazolni, és ezt az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a munkáltató terhére.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és a felperesek keresetét utasítsa el, mivel a jogerős ítélet sérti a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 126. § (1) bekezdését, 140/A. §-át, 147. § (2)−(4) bekezdéseit, továbbá a Pp. 164. §-át.

Előadása szerint a per során igazolta, hogy a munkaidő-nyilvántartás, a szolgálati naplók és a vezénylés, illetve az egyéb kapcsolódó iratok tönkrementek, továbbá vitatta azt a felperesi állítást, hogy a gépkocsi-menetlevéllel, illetve a fegyverkönyvvel a munkaidő mértéke igazolható lett volna. A meghallgatott tanúk vallomásai alkalmatlanok voltak arra, hogy azokból a felperesek állítása szerinti túlórákra megalapozottan lehessen következtetni. A tanúk egy része nem dolgozott végig együtt a felperesekkel, és objektíve nem tudták megítélni, hogy munkavégzésük túlórának minősült-e vagy sem. A felülvizsgálati kérelem hivatkozott a kialakult bírósági gyakorlatra is, amely szerint a rendkívüli munkavégzés ellenértéke iránti kereseti kérelem esetén a bizonyítási kötelezettség nemcsak arra vonatkozik, hogy egy adott napon a munkavállaló részéről munkavégzés történt-e, hanem szükséges bizonyítani a teljesített óraszámot is, ennek a kötelezettségüknek pedig a felperesek nem tudtak eleget tenni. Nem róható az alperes terhére, hogy az időközben megsemmisült iratokat nem tudta csatolni a perirat anyagához. Az egyéb, ugyancsak be nem csatolt iratok tekintetében az esetleges jogkövetkezményeket az arra hatáskörrel rendelkező hatóságok tehetik meg jogkörükben eljárva, a felperesekre kiosztott bizonyítási teher ettől nem változik meg.

A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak. A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a jogszabálysértést, a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett. Az alperes megsértett jogszabályhelyként az Mt. 126. § (1) bekezdését, 140/A. §-át, 147. § (2)−(4) bekezdéseit, továbbá a Pp. 164. § (1) bekezdését jelölte meg, a jogsértés tekintetében azonban érdemi álláspontját csupán a Pp. általa hivatkozott rendelkezése vonatkozásában fejtette ki. A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el. A bizonyítás elrendelését a felek indítványozzák. A bírósághoz címzett szóbeli vagy írásbeli kérelemben kell a bizonyítandó tényeket, illetve a bizonyítási eszközöket úgy megjelölni, hogy a bíróság az abban foglaltak alapján a bizonyítást elrendelhesse.

Arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az alperessel fennállt munkaviszonyuk alatt az általuk megjelölt időtartamban túlmunkát végeztek, amelynek ellenértékét az alperes nem fizette meg számukra. Ebben a körben a felperesek már keresetlevelükben bizonyítási indítványt terjesztettek elő, és kérték az alperest a fegyverkönyvek bemutatására kötelezni. Az alperes egy nyilatkozatot csatolt a vonatkozásban, hogy az iratai tárolására biztosított raktárhelyiség meg nem határozott időpontban beázott, az itt tárolt iratok eláztak, és a megrongálódott iratokat 2011. január 24-én megsemmisítésre elszállították. Az alperes a felhívás ellenére sem csatolta a perrel érintett időszakra vonatkozó gépkocsi-menetleveleket arra hivatkozva, hogy időközben azokat selejtezte, továbbá a fegyvernyilvántartó könyveket sem, állítva, hogy azokat a rendőr-főkapitányságon leadta. Az erről szóló bizonyítékokat a perben nem nyújtotta be, a rendőr-főkapitányság pedig úgy nyilatkozott, hogy a fegyvernyilvántartó könyv az alperesnél található meg.

Mindezekből megállapítható, hogy a felperesek teljes körűen eleget tettek a Pp. 164. §-ában rögzített kötelezettségüknek, és indítványozták a nyilatkozataik valóságának alátámasztására megfelelően alkalmas, de kizárólag az alperes birtokában lévő bizonyítékok beszerzését. Az alperes az iratok csatolására vonatkozó kötelezettségének azonban a felhívás ellenére sem tett eleget. Az eljárás során ugyan valószínűsítette azt, hogy az Mt. 140/A. §-a alapján a munkáltatót terhelő munkaidő-nyilvántartási kötelezettséggel érintett iratok a beázás során megsemmisültek, életszerűtlennek tekinthető azonban az a tényállítás, hogy ez a káresemény azon munkaügyi nyilvántartásokat is érintette, amelyek a felperesek munkaviszonya megszűnését közvetlenül megelőző időszakban keletkeztek, hiszen azok még nem kerülhettek irattározásra. Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság az egységes bírósági gyakorlatra, amely szerint az a körülmény, hogy a munkáltató a törvény által előírt munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének nem tett eleget, illetve egyéb okból a per során nem tudta rendelkezésre bocsátani a munkaidő-nyilvántartásával kapcsolatos dokumentációt, ez nem eshet a munkavállaló hátrányára. A bíróság ilyen esetben a közvetett bizonyítékok értékelésével állapíthatja meg a munkavállaló által teljesített túlmunka idejét (BH2009. 120.).

A felperesek ilyen közvetett bizonyítékokkal kívánták alátámasztani érvelésüket, miszerint nem a munkaszerződésükben megjelölt rend szerint végezték munkájukat, és jelentős mértékű többletmunkát végeztek. Az alperes a felhívás ellenére nem csatolta a fegyvernyilvántartó könyvet, holott annak adataiból következtetni lehetett volna a szolgálatteljesítés idejére, hiszen a fegyvert a felpereseknek a szolgálat megkezdésekor kellett felvenni, és annak befejezésekor leadni. Ugyancsak ilyen közvetett bizonyítéknak minősült volna a gépkocsi-menetlevél, amellyel a felperesek igazolhatták volna azt, hogy olyan napokon is végeztek munkát, amikor a munkaidő-beosztásuk alapján nem volt munkavégzési kötelezettségük. Az alperes ezeket a bizonyítékokat sem csatolta, és azt sem igazolta, hogy állításának megfelelően ezek jogszerűen selejtezésre kerültek, illetve azok megsemmisültek, és ezt bejelentették az illetékes hatóságoknak.

A bizonyítási teher arra ad választ, hogy a bizonyítatlanság következményei melyik fél terhére esnek, azaz, ha valamilyen, a per eldöntése szempontjából jelentős tényt nem sikerül bizonyítani, az melyik félnek a hátrányára szolgál. Az ebből adódó hátrány rendszerint a bíróság érdemi döntésében jut kifejezésre. Nem eshet a munkavállalók hátrányára az, ha a munkáltató nem tett eleget az anyagi jogszabályban foglalt kötelezettségének, illetve az ezzel kapcsolatos dokumentációt nem bocsátotta felhívás ellenére a bíróság rendelkezésére. Ez esetben a munkáltató megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem tett eleget a bizonyításnak.

A perbeli esetben a felperesek állítását a meghallgatott tanú vallomása alátámasztotta, aki elmondta, hogy a felperesek a munkaszerződésben foglaltaktól eltérően többet dolgoztak, tekintettel arra, hogy a kérdéses időszakban emberhiány volt, tehát a 24 órán felül még munkát kellett végezniük, így a 48 órás pihenőidőt nem mindig tudták kitölteni. Kifejtette, hogy a szolgálati naplóból, valamint a fegyverkönyvből végig lehet követni a tényleges munkavégzés időtartamát. Az alperes nem kifogásolta azt, hogy az eljárt bíróságok nem megfelelő módon értékelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat és ez alapján a megállapított tényállás okszerűtlen vagy lényeges ellentmondást tartalmazó lett volna. Ennek hiányában a Kúria a bizonyítékok mérlegelését nem vizsgálta, a másodfokú határozatban megállapított tényállást tekintette irányadónak, és azt alapul véve vizsgálta a jogerős ítélet jogszerűségét. Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, így a Kúria azt jogszabálysértés hiányában fenntartotta.

(dr. Pataki Evelin)

További hírek

Az alábbi űrlap kitöltésével kérdezhet szakértőinktől.








A gomb megnyomásával elfogadja adatkezelési tájékoztatónkat, és önként kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy az abban foglaltaknak megfelelően a Menedzser Praxis Kft. visszavonásig kezelje és tárolja adatait. Hozzájárulása után tiltakozhat személyes adatai kezelése ellen valamint bármikor kérheti adatainak helyesbítését,törlését, korlátozását.
Mégse

Kérdését továbbítottuk szakértőink felé, akik a megadott elérhetőségein tájékoztatják a témával kapcsolatbam.

Ossza meg díjmentes tanácsadói szolgáltatásunkat kollégáival, ismerőseivel.

Kérek tájékoztatást várható konferenciákról, továbbképzésekről






A gomb megnyomásával elfogadja adatkezelési tájékoztatónkat, és önként kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy az abban foglaltaknak megfelelően a Menedzser Praxis Kft. visszavonásig kezelje és tárolja adatait. Hozzájárulása után tiltakozhat személyes adatai kezelése ellen valamint bármikor kérheti adatainak helyesbítését,törlését, korlátozását.
Mégse

Kérését továbbítottuk, megadott elérhetőségein tájékoztatjuk várható rendezvényeinkről.

Az alábbi űrlap kitöltésével kérdezhet szakértőinktől.

Rendelkezik érvényes előfizetéssel?

Igen

Nem

Előfizetéssel rendelkező ügyfeleink kérdései priorítást élveznek

Megválaszolt adózási, tb, munkaügyi, számviteli kérdések a mai napon:

14

Kérdezzen itt Ön is!

AKTUÁLIS ESEMÉNYEK

Eseménykövetés

SZAKMAI KLUBJAINK

ADÓNAPTÁR