Csoportos adóalanyiság

Az áfatv. 8/A. § (1) bekezdése 2016. január 1-jén lép hatályba, amely alapján nem kell együttesen kapcsolt vállalkozásoknak tekinteni azokat az adóalanyokat, akik (amelyek) kizárólag azért minősülnek kapcsolt vállalkozásnak, mert a Magyar Állam vagy helyi önkormányzat a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (Ptk.) megfelelő alkalmazásával harmadik személyként közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik bennük.
Az áfatv. 8/A. § (2) bekezdése úgyszintén 2016. január 1-jétől lép hatályba, amelynek értelmében nem lehet együttesen kapcsolt vállalkozásnak tekinteni a helyi önkormányzatot és azt a vállalkozást, amelyben a helyi önkormányzat a Ptk. megfelelő alkalmazásával közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik.
2016. január 1-jétől hatályba lépő szabályok következtében a helyi önkormányzat nem hozhat létre csoportos adóalanyiságot azokkal a vállalkozásokkal, amelyekben közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik. Továbbá nem kell a helyi önkormányzat hozzájáruló nyilatkozata ahhoz, hogy a közvetlen vagy közvetett befolyásában lévő vállalkozások csoportos adóalanyiságot hozhassanak létre.

Teljesítés időpontja időszaki elszámolásnál

Az áfatv. 58. § (1) bekezdése alapján 2016. január 1-jétől időszaki elszámolás valósul meg, ha a felek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodtak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéket meghatározott időszakra állapítják meg.
Az áfatv. 58. § (1) bekezdése egy elszámolási időszak esetén is értelmezhető (pl. bérleti szerződés időtartama 1 év, a felek a bérleti díjat 1 évre határozzák meg, vagy a szerződés teljes időtartamára vonatkozó számolnak el egymással (pl. a felek 3 hónapra kötnek egy óradíjas karbantartási szerződést, s a ténylegesen teljesített munkaórák alapján a szerződés lejártát követően állapítják meg a fizetendő ellenértéket).

Az áfatv. 58. § (1) bekezdése fogalmazza a teljesítés időpontjára vonatkozó alapszabályt, amely szerint a teljesítés időpontja az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja.
Az áfatv. 58. § (1a) bekezdése az alapszabálytól eltérő rendelkezéseket fogalmaz meg, attól függően, hogy az esedékesség időpontja az elszámolási időszak utolsó napját megelőző, vagy azt követő időpontra esik-e.

Ha az esedékesség megelőzi az elszámolási időszak utolsó napját, akkor a teljesítés időpontja
– a számla vagy nyugta kibocsátás időpontja, vagy
– az elszámolási időszak utolsó napja, ha ezen időpontig számla, vagy nyugta nem került kiállításra.
Amennyiben az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követő időpontra esik, akkor a teljesítés időpontja
– az esedékesség időpontja, vagy
– legkésőbb az időszak utolsó napját követő 60. nap.

Abban az esetben, ha az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napjára esik, akkor az alapszabály szerint a teljesítés napja az elszámolási időszak utolsó napja.

Az áfatv. 297. §-a szerint a 58. § (1) és (1a) bekezdése akkor irányadóak, ha elszámolással vagy részletfizetéssel érintett időszak első napja, az esedékesség időpontja és a számla (nyugta) kelte egyaránt 2015. december 31. napját követő időpontra esik.

Bérleti díjon felül átterhelt közüzemi díjak kezelése

Bérbeadás esetén gyakran előfordul, hogy a bérlő a fix összegben meghatározott bérleti díjon felül köteles megfizetni a bérbeadónál jelentkező olyan költségeket is, amelyeket saját maga generált (jellemzően a bérlemény használata során felmerült közüzemi költségeket).
Ezen tételeket ún. járulékos költségnek minősülnek, amelyek a bérleti szolgáltatás ellenértékének részét képezik, ezáltal annak adóalapjába beletartoznak. Ebből adódóan felveszik a bérleti szolgáltatás adóterhelését is.
Az időszaki elszámolás 2016. január 1-jétől hatályos szabályai alapján megítélésem szerint egyértelműen nem állapítható meg, hogy a járulékos költségeket hogyan kell kezelni.
Álláspontom szerint kialakítható az a jogértelmezés, mely szerint a járulékos költségek azon elszámolási időszak vonatkozásában képeznek adóalapot, amelyre vonatkozó bérleti díjjal együtt kerülnek kiszámlázásra, feltéve, hogy az elszámolási időszak tekintetében az új szabályokat kell alkalmazni.
Tegyük fel, hogy 2016. január hónapra vonatkozó 100 egység bérleti díj a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig esedékes.
A bérbeadó általában a tárgyhavi bérleti díjról a számlát a tárgyhónap végén állítja ki.
A bérbeadó a 2016. január havi bérleti díj kiszámlázását megelőzően 2015. december hónap végén számlázta ki a felmerült, de korábban ki nem számlázott közüzemi költségeket. Tegyük fel, hogy 2016. január havi bérleti díj kiszámlázását megelőzően a bérbeadó részére a közüzemi szolgáltató 30 egység ellenértéket számlázott le, amelynek átterhelése 2015. december hónap végén kiállított számlában nem történt meg.
Amennyiben a bérbeadó a 2016. január havi 100 egység bérleti díjjal együtt a 30 egység közüzemi díjat is leszámlázza, akkor az a 2016. január havi bérleti díj járulékos költségét képezi. Tehát a 2016. január havi 130 egység bérleti díj esetében a teljesítés időpontja az esedékesség napja, mivel az esedékesség napja az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. napnál korábbi időpont.

Amennyiben a járulékos költség kiszámlázására sor kerül 2016. január 1-jét megelőzően, akkor a jelenleg hatályos szabályok irányadóak. Azaz, ha a járulékos költséget a bérlő a bérleti díjtól eltérő esedékességi időponttal köteles megfizetni, akkor adójogi értelemben külön teljesítésről van szó, ezért a járulékos költség (mint bérleti díj) önállóan számlázható.

60 napos szabály alkalmazása könyvviteli, könyvvizsgálati, adótanácsadói szolgáltatás esetén

2016. január 1-jétől hatályát veszti az áfatv. 58/A. §-a.
2016. január 1-jétől könyvviteli, könyvvizsgálati, adótanácsadói szolgáltatás esetén az áfatv. 58. §-a alapján kell a teljesítés időpontját megállapítani, feltéve, hogy a felek időszaki elszámolásban állapodtak meg. Ez kizárólag abból a szempontból lényeges, hogy az áfatv. 58/A. §-a a 30 napos szabályt (ha az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követi, s az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követő 30. napnál későbbi időpont, akkor a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napját követő 30. nap) alkalmazta, míg a 2016. január 1-jétől hatályos 58. §-a pedig a 60 napos szabályt.

Könyvviteli, könyvvizsgálati, adótanácsadói szolgáltatás esetén a 60 napos szabályt először azon elszámolási időszak vonatkozásában, amely teljes egészében 2016-ra esik, azaz az elszámolási időszak kezdő napja 2015. december 31-ét követő időpontban kezdődik, feltéve, hogy az esedékesség és a számla kelte is 2015. december 31. napját követi.

Levonható adó időbeli elszámolhatósága

2016. január 1-jét megelőzően megnyílt adólevonási jog esetén a 2015. december 31. napján hatályos szabályok az irányadóak, még akkor is, ha a levonható adó elszámolására 2015. december 31-ét követően kerül sor.
Az új szabályokat akkor kell alkalmazni, ha az adólevonási jog 2015. december 31-ét követően keletkezik.

Amennyiben az adózó termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez – ideértve az előleget is, ha az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybe vevője fizeti – kapcsolódó fizetendőt adót, önadózással megállapított import áfát számolhat el levonható adóként, akkor azt kizárólag abban a bevallási időszakban lehet figyelembe venni, amelyben a fizetendő adót el kell számolni.

Az adófizetési kötelezettség időpontjára vonatkozóan a következő szabályok az irányadóak:

a) Belföldi fordított adózás (áfatv. 142. §) esetén az alábbi három időpont közül az határozza meg a teljesítés időpontját, amelyik legkorábban bekövetkezik:
– számla kézhezvétele;
– ellenérték megtérítése;
– teljesítést követő hónap 15. napja.

Ha a teljesítés és az adófizetési kötelezettség keletkezésének fentiek szerint megállapítandó időpontja előtt az adózó jogállása oly módon változik meg, hogy tőle továbbiakban már adófizetési kötelezettség nem követelhető, vagy a tartozást ellenérték fejében átvállalják, akkor az adófizetési kötelezettség a jogállás megváltozása, vagy átvállalás időpontjában keletkezik.

b) A következő esetekben a termék vevője, a szolgáltatás igénybe vevője köteles az általános forgalmi adó megfizetésére:
– a szolgáltatás teljesítés helye belföld, de a nyújtó nem rendelkezik a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett gazdasági letelepedéssel belföldön; vagy
– a fel-, vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítése, illetve áfatv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetén, ha az eladó nem rendelkezik a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett gazdasági letelepedéssel belföldön.

Adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja:
– szolgáltatás esetén, ha a teljesítés helye az áfatv. 37. § (1) bekezdése alapján belföld, akkor az adófizetési kötelezettség a teljesítés időpontjában keletkezik;
– szolgáltatás esetén, ha a teljesítés helye nem az áfatv. 37. § (1) bekezdése alapján belföld, akkor a belföldi fordított adózásra vonatkozó szabályok [a) pont] az irányadóak;
– fel-, vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítése, illetve áfatv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetén fordított adózásra vonatkozó szabályok az irányadóak.

c) Termék Közösségen belüli beszerzésénél adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása, de legkésőbb teljesítést követő hónap 15. napja.
A teljesítés napját az általános szabályok szerint (mintha a beszerző teljesítette volna az értékesítést) kell megállapítani.

d) Termékimport esetében az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a szabadforgalomba helyezés napján keletkezik.

Az a-d) pontokban említett jogcímek mellett az adóalany abban a mértékben, amilyen mértékben a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
– a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított;
– a termék importjához kapcsolódóan maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett;
– előleg részeként megfizetett;
– az áfatv. 11. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított.

A felsorolt jogcímen gyakorolható adólevonási jognál a levonható adót az adólevonási jog keletkezésének évében és azt követő évben bármely bevallási időszakban el lehet számolni. Amennyiben ezen időszakban a levonható adó nem került elszámolásra, akkor annak figyelembevételére az adómegállapításhoz való jog elévülésén belül kizárólag azon bevallási időszakra benyújtott önellenőrzés útján van lehetőség, amely bevallási időszakban az adólevonási jog megnyílt.

Számlázási szabályok változása

2016. január 1-jén, vagy azt követően teljesített adómentes légi személyközlekedési szolgáltatásoknál csak akkor kötelező számla kiállítása, ha azt a megrendelő kifejezetten kéri. Amennyiben a megrendelő számla kiállítását nem igényli, akkor a szolgáltató a számla helyett számviteli bizonylatot állíthat ki. A szolgáltató saját döntése alapján továbbra is kiállíthat számlát, függetlenül attól, hogy a megrendelő nem kéri számla kibocsátását, így elégséges lenne számviteli bizonylat kiállítása is.

Az ún. távolról nyújtható szolgáltatások körét az áfatv. 45/A. § határozza meg.
Ezen szolgáltatások esetén, feltéve, hogy a megrendelő nem adóalany személy, akkor a teljesítés helye 2015. január 1-jétől a megrendelő letelepedésének helye (állandó lakhely, szokásos tartózkodási hely).
Ha a nem adóalany megrendelő letelepedésének helye belföld, akkor a teljesítés helye is belföld, függetlenül attól, hogy a szolgáltatást nyújtó belföldön nem rendelkezik gazdasági letelepedéssel (székhely, állandó telephely), vagy szolgáltatást nem belföldi gazdasági letelepedéséről nyújtja.
2016. január 1-jén, vagy azt követően teljesített távolról nyújtható szolgáltatásoknál a szolgáltatónak a nem adóalany megrendelő részére elégséges nyugtát kibocsátani.
Kizárólag akkor kötelező a szolgáltatónak számlát kiállítani, ha azt a megrendelő nem adóalany személy kifejezetten kéri. Amennyiben az ellenérték külföldi pénzeszközben kifejezett, s a nem adóalany megrendelő igényli számla kiállítását, akkor a számlán nem kötelező az áfa összegét forintban kifejezve is feltüntetni. A szolgáltató saját döntése alapján továbbra is kiállíthat számlát, függetlenül attól, hogy a megrendelő nem kér számlát, így elégséges lenne nyugta kiállítása is.