Ahhoz azonban, hogy a munkáltató jogviszonyt megszüntető egyoldalú jognyilatkozata jogi hatást tudjon kifejteni, az írásba foglalt munkáltatói intézkedést nem elég megtenni, bizonyíthatóan át is kell adni az érdekeltnek.

Az Mt. 24. § (1) bekezdése szerint az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha
− azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy
− az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik, továbbá
− a 22. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott jognyilatkozat esetében, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik.

Az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát megismerje. A közlés akkor is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza.

Az Mt. 24. § (4) bekezdés szerint vita esetén a jognyilatkozatot tevő felet terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént.

A munkáltató gyakran személyesen próbálja meg átadni a jognyilatkozatát a munkavállalónak. Ilyenkor rendszerint az érdekelt átveszi, de előfordul olyan, hogy megtagadja vagy megakadályozza az átvételt. Abban az esetben, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy átveszi, közöltnek kell tekinteni. A későbbi viták elkerülése és a könnyebb bizonyíthatóság érdekében célszerű az átvevővel az átvétel tényét elismertetni, például úgy, hogy a nálunk maradó példányra ráíratjuk az átvevővel, hogy egy példányt átvett.

Fontos, hogy az átvétel nem jelenti azt, hogy az átvevő a jognyilatkozat tartalmával egyetért, elfogadja, tudomásul veszi, így ilyen jellegű nyilatkozat megtételére nem célszerű rávenni az átvevőt, nehogy ez meghiúsítsa az átvételt.

Ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza, a közlés akkor is hatályos. A korábbi szabályozás szerint ilyenkor erről jegyzőkönyvet kellett felvenni. Az új szabályozás szerint ez már nem szükséges, de természetesen a megtagadás vagy megakadályozás tényét az átadónak kell bizonyítania.

Ennek továbbra is az egyik legcélszerűbb módja a két tanú jelenlétében felvett jegyzőkönyv. A jegyzőkönyvben rögzíteni célszerű az átadás megkísérlésének pontos időpontját, hogy kik voltak jelen, milyen iratot kíséreltek meg átadni, a megtagadás körülményeit, történt-e kioktatás a megtagadás jogkövetkezményét illetően, egyéb lényeges körülményeket és lehetőség szerint írassuk alá a jelenlevőkkel.

A Kúria Mfv. II.10.546/2014. számú ügyben elvi jelentőségű határozatot tett közzé a munkáltatói felmentő intézkedés átvételének megtagadásával kapcsolatban. A jogeset tényállása a következő volt.

A felperes megbízott kistérségi tiszti főorvosi munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2012. január 17-én reggel munkavégzésre jelent meg irodájában, majd röviddel ezután – mivel rosszul érezte magát – felkereste háziorvosát, aki keresőképtelennek nyilvánította. Ezután otthonába távozott, állapotáról azonban nem értesítette munkáltatóját. Délelőtt telefonon kereste titkárnője, és elmondta, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a humánpolitikus társaságában személyesen kereste. A felperes erre figyelemmel visszament irodájába. A munkáltatói jogkör gyakorlója és a humánpolitikai munkatárs itt várta, majd közölték vele, hogy egy a vezetői megbízása visszavonását, illetményeltérítését és felmentését tartalmazó okiratot kívánnak átadni a számára. A felperes az iratok átvételét megtagadta, illetve közölte, hogy keresőképtelen állományba vették, és a táppénzes állománya alatt nem áll módjában hivatali ügyekben aláírni, továbbá kérte, hogy az okiratokat postán küldjék meg számára. A munkáltató ezt követően postai úton kézbesítette a felperesnek az okiratokat.

A felperes felmentését sérelmezve keresetet nyújtott be a közigazgatási és munkaügyi bíróságon. Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte arra figyelemmel, hogy a felperes a keresetlevelet személyes kézbesítést követő harminc napon túl nyújtotta be, így igényérvényesítésével elkésett, de érdemben sem tartotta megalapozottnak a felperes keresetét.

Az ügyben eljáró elsőfokú bíróság nem találta elkésettnek a felperes igényérvényesítését figyelemmel arra, hogy az ügyben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes 2012. január 17-én, illetve az azt követő két hónapban az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel átmenetileg teljes mértékben nem rendelkezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Megállapította, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték a perben rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot, és ítéletüket csupán a beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményre alapították.

A Kúria álláspontja szerint az ügyben nem annak volt jelentősége, hogy a felperes belátási képessége korlátozottsága folytán fel tudta-e mérni az okiratok tartalmát és annak súlyát, illetve tudott-e arra érdemben reagálni a közlés napján vagy sem, hanem annak, hogy volt-e objektív akadálya, hogy a munkáltató által kézbesíteni kívánt dokumentumokat átvegye.

A rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok (tanúvallomások, okirati bizonyítékok) alapján megállapítható volt, hogy a felperest betegsége nem gátolta abban, hogy a mindennapi életben szokásos, akár egy cselekvőképtelen személy által is gyakorolható cselekményt megtegye, és átvegye a számára kézbesíteni kívánt iratot. Az adott időpontban nem kellett tudatának átfognia azt, hogy mihez van joga és mihez nincs, illetve miként kell eljárnia annak érdekében, hogy a legkedvezőbb helyzetbe kerüljön.

Mivel az okiratok átvételét a felperes megtagadta, a felmentő intézkedés 2012. január 17-én kézbesítettnek volt tekinthető. Az a körülmény, hogy a felperes 2012. január 17-én, illetve ezt követő két hónapig nem rendelkezett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel teljes mértékben, arra lett volna alkalmas, hogy a felperes erre hivatkozva igazolási kérelmet terjesszen elő a kereseti kérelem határidőben történő benyújtásának elmulasztása miatt, ezt azonban nem tette meg. Mindezekre figyelemmel a felperes elkésetten érvényesítette igényét, így a Kúria a pert megszüntette.