Nézzük ezeket a hatásköröket röviden, az önkormányzati feladatokra, illetve a településekre koncentrálva:
A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 33. § (1) bekezdése kimondja, hogy a települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátását a közszolgáltatóval kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján biztosítja.
Ez a közszolgáltatás egyrészt kötelezően ellátandó önkormányzati feladat, másrészt, a település lakossága szempontjából pedig kötelező jelleggel igénybe veendő szolgáltatás.
A feladatot tehát közszolgáltató – többnyire gazdálkodó szervezet – látja el közszolgáltatási szerződés keretében, melyre az önkormányzatok önállóan vagy társulás útján adhatnak megbízást. A közszolgáltatás kiterjed a hulladék átvételére, gyűjtésére, elszállítására, kezelésére, valamint a hulladékgazdálkodási létesítmény fenntartására, üzemeltetésére.
Az ingatlanhasználó a közszolgáltatásért díjat köteles fizetni. A díjat miniszteri rendelet állapítja meg.
A közszolgáltató lomtalanítást is köteles szervezni, a lomtalanítás során a közterületen csak nem veszélyes hulladék helyezhető el, illetve adható át a közszolgáltatónak.
A települési hulladékot az ingatlanhasználó a hulladék képződésének helye szerinti ingatlan területén, szabványos gyűjtőedényben vagy hulladékgyűjtő zsákban gyűjti.
Ha a gyűjtőedényt vagy zsákot a közszolgáltatás igénybe vétele érdekében a közterületen elhelyezték, a hulladék ezzel a közszolgáltató tulajdonába kerül. A lomtalanítás során közterületen elhelyezett hulladék szintén a közszolgáltató tulajdonát képezi.
Ahogy említettem, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételéért – amelyet tehát kötelező igénybe venni – díjat kell fizetni.
Nem tagadhatja meg a díj megfizetését az sem, aki a települési hulladékkal kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, feltéve, hogy részére a közszolgáltató a közszolgáltatást felajánlja (a lehetőségét biztosítja), illetve az ingatlanhasználó részére a közszolgáltatás teljesítésére rendelkezésre áll.
Amennyiben a díj megfizetése elmarad, ez az – ingatlanhasználót terhelő – díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei egyaránt adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.

A díjhátralék adók módjára történő behajtását a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hajtja végre a közszolgáltató általi kezdeményezés (megkeresés) alapján.

Fontos megjegyezni, hogy közös tulajdonú ingatlan esetén a köztartozásért egyetemleges a felelősség, tehát bármelyik tulajdonos (használó) ellen az egész tartozás végrehajtható.
A hulladékot csak a közszolgáltató által a gépjárművéhez rendszeresített (meghatározott űrtartalmú) szabványos gyűjtőedényben, illetve tőle megvásárolható hulladékgyűjtő zsákban lehet gyűjteni. A hulladéktól – ezzel együtt – csak kijelölt vagy arra fenntartott helyen, a környezet veszélyeztetését kizáró módon lehet megválni.
Egyéb területeken – legyen az bármilyen ingatlan vagy közterület – hulladék nem helyezhető el. Az ilyen – ellenőrizetlen körülmények között elhelyezett vagy elhagyott hulladék – elszállításának és kezelésének kötelezettsége a hulladék tulajdonosát vagy korábbi birtokosát terheli.
Ha a hulladék tulajdonosa vagy korábbi birtokosa e kötelezettségét önként nem teljesíti vagy nem állapítható meg annak személye, aki a hulladékot így elhelyezte, az elszállítási kötelezettség azt az ingatlanhasználót terheli, akinek az ingatlanán elhelyezték vagy elhagyták a hulladékot.
Amennyiben ez az elhagyott (elhelyezett) – de mondjuk ki nyíltan, hiszen többnyire erről van szó: illegálisan lerakott – hulladék közterületen van és a hulladék korábbi birtokosa vagy tulajdonosa annak elszállításáról nem gondoskodik – vagy ami gyakoribb: nem ismert a kiléte – annak elszállítása az önkormányzat kötelezettsége. Erről leginkább a közszolgáltató útján gondoskodik a vele megkötött szerződés keretében vagy külön megállapodás útján.
A jogellenesen lerakott hulladék elszállítása és az azt elhelyezők szankcionálása érdekében több hatóságnak van hatásköre. Ez időnként problémákat, hatásköri vitákat okozhat.
A hulladékgazdálkodás rendjének megsértését szankcionálja egyrészt a Büntető Törvénykönyv, amelynek 248. § (1) bekezdése szerint az, aki arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot helyez el, vagy hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez, az bűncselekményt követ el, amely 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Még súlyosabb a cselekedet akkor, ha ezt veszélyes hulladékkal követik el. Ezekben az esetekben az eljárás a rendőrség, majd az ügyészség és végül a bíróság hatáskörébe tartozik.
A szabálysértési törvény a köztisztasági szabálysértés keretében szintén szabályozza a hulladék engedély nélküli elhelyezését, a törvény azonban itt „csak” a közterületi hulladék- elhelyezést szankcionálja, az egyéb ingatlanokon történő hulladék elhelyezést nem (mivel azt más törvények – mint a Btk. – teszik meg).
A szabálysértési törvény 196. § (2) bekezdése szerint az, aki települési hulladékot a közterületen engedély nélkül lerak, elhelyez, vagy nem a kijelölt lerakóhelyen rak le vagy helyez el, szabálysértést követ el. Ez esetben az eljárás a járási hivatal hatáskörébe tartozik, emellett a közterület-felügyelő jogosult helyszíni bírság kiszabására, mely feltételezi a tettenérést.

A hulladékról szóló törvény szintén következményeket fűz a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályok megsértéséhez. Az eljárásra a törvény a környezetvédelmi hatóságot hatalmazza fel. A törvény 85. § (1) bekezdése szerint attól, aki jogellenes módon hulladékot szállít, hulladékot más ingatlanán, illetve közterületen jogellenesen elhelyez vagy elhagy, a hatóság a jogsértéssel érintett eszközöket lefoglalhatja – ideértve a járművet is – és a lefoglalt dolgokat adott esetben el is kobozhatja, továbbá bírságot szabhat ki.
Környezetvédelmi hatóságként – ha kormányrendelet másként nem rendelkezik – a Kormányhivatal jár el. Ez a fő szabály, de környezetvédelmi hatósági jogkörrel rendelkezik még – bizonyos esetekben – például a járási hivatal, a polgármester és a jegyző is.
Elhagyott, illetve jogellenesen elhelyezett hulladék esetében a település jegyzője jár el (leszámítva természetesen a Büntető Törvénykönyv és a Szabálysértési törvény hivatkozott eseteit). Ez alól kivétel az, amikor a hulladék tulajdonosa vagy az, aki a hulladéktól jogellenesen megvált vagy – végső esetben – az ingatlantulajdonos az önkormányzat.
Ha a jegyző jár el, kötelezi a jogsértőt a jogellenes állapot megszüntetésére, azaz elsősorban az illegálisan elhelyezett hulladék elszállítására és az ilyen esetektől való tartózkodásra s nem utolsósorban az eredeti állapot helyreállítására.
Emellett hulladékgazdálkodási bírságot szab ki, amely azonban nem mentesíti a jogsértőt az egyéb – büntetőjogi, kártérítési – felelősség és az eljárásban megállapított más kötelezettségek alól.

Hulladékgazdálkodási bírság kiszabására kerülhet sor például akkor, ha természetes személy, jogi személy vagy egyéb szervezet hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabály vagy hatósági határozat előírásait megsérti. Kiszabható a bírság a hulladék gyűjtésére és átadására vonatkozó kötelezettség megszegése esetén, jogellenes hulladék-elhelyezés esetén vagy amikor a települési hulladékot közterületen, illetve más ingatlanán hagyták el. Továbbá akkor is, ha az ingatlan tulajdonosa nem tesz eleget önkormányzati rendeletben meghatározott közterület-tisztántartási kötelezettségének.
„Enyhébb” esetekben a bírság mértéke 1 500 és 50 000 Ft között állapítható meg. Súlyosabb esetben – ilyen például az ugyanazon jogsértés ismételt elkövetése is – a bírság mértéke jóval magasabb is lehet, a jogszabályban megállapított alapbírság és meghatározott szorzószám szorzataként kerül kiszámításra és kiszabásra.
A hulladékgazdálkodási bírság szintén adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
Végül szót kell ejteni a veszélyes hulladékokról:
A háztartásban képződő veszélyes hulladékot a hulladéktermelő elkülönítve, a környezet veszélyeztetését kizáró módon köteles gyűjteni és azt a közszolgáltatónak, illetve azzal foglalkozó – erre jogosultsággal rendelkező – kereskedőnek vagy hulladékkezelőnek átadni.
A 98/2001. (VI. 15.) kormányrendelet 33., 34. §-a szerint amennyiben a veszélyes hulladék birtokosa jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt kötelezettségének nem tesz eleget, vagy az engedélyhez kötött tevékenységet az engedélytől eltérő módon végzi, akkor – a külön jogszabályban előírt szankciók alkalmazása mellett – a környezetvédelmi hatóság kötelezi a jogsértő állapot megszüntetésére.
A veszélyes hulladékokkal kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén a veszélyes hulladék termelőjét, birtokosát a környezetvédelmi hatóság kötelezi a külön jogszabályban meghatározott veszélyeshulladék-bírság megfizetésére.