Az öregségi nyugdíj

A törvény különbséget tesz öregségi teljes, és öregségi résznyugdíj között. Az öregségi teljes nyugdíjhoz a korhatár betöltése mellett legalább húszévi szolgálati idő szükséges. Az öregségi résznyugdíjhoz a korhatár betöltése mellett legalább tizenöt év szolgálati idő megléte kell.

Az öregségi nyugdíjra jogosultság szabályai

A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki
– 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,
– 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,
– 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
– 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
– 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
– 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
– 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.
A férfiak és nők 62 évre felemelt korhatára 2010-től fokozatosan 65 évre emelkedik, az első érintett az 1952-ben született korosztály.

Öregségi teljes nyugdíj

Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki
– a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt (öregségi nyugdíjkorhatár) betöltötte, és
– legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint
– azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

Öregségi résznyugdíj

Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki
– az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
– legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkezik, valamint
– azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi résznyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

A biztosítással járó jogviszony megszüntetése

Mint láttuk, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor igénybe vehető öregségi nyugdíj igénybevételének feltétele a biztosítással járó jogviszony előzetes megszüntetése. A Tny. szerint a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja szerinti biztosítási jogviszonyt kell megszüntetni a nyugdíj megállapíthatósága érdekében. Ezek az alábbi jogviszonyok:
– a munkaviszony,
– a szövetkezeti tagság,
– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
– a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (megbízási, vállalkozási jogviszony).
Nem kell megszüntetni ugyanakkor az egyházi szolgálatot, nem kell felhagyni az őstermelői tevékenységgel, nem kell lemondani egy választott tisztségről. Izgalmakat okoz azonban az egyéni és társas vállalkozói minőség! A nyugdíj érdekében meg kell szüntetni az egyéni vállalkozást, a társas vállalkozást (vagy meg kell szüntetni abban fennálló tagsági jogviszonyunkat)? Nem! Az egyéni és társas vállalkozóból attól a perctől kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó lesz, ahogy saját jogú nyugdíjassá válik. A hivatkozott pontok szerint biztosítottnak a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó számít. Ezért a nyugdíjazás pillanatától nincs olyan biztosítási jogviszony, amelyet meg kellene szüntetni [merthogy az magától megszűnt].

Nem jogosult öregségi nyugdíjra
– az a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó személy, aki EGT-államban,
– az a szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény hatálya alá tartozó személy (ha az egyezmény eltérően nem rendelkezik), aki a szerződő államban
azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi nyugdíjat megállapítják, a fentiekben tárgyalt – Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)–b) és e)–g) pontja szerinti – biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyban áll. Erre az igénylő nyilatkozata, illetve az ügyben hatáskörrel rendelkező külföldi szerv adatszolgáltatása alapján lehet következtetni.

Nyugdíj életkortól függetlenül 40 év jogosultsági idővel

2011. január 1-jétől öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki
– legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és
– azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Ilyen jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.
Az öregségi teljes nyugdíj azonban nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a harminc évet. Ez a harminckét, illetve harminc év jogosultsági idő, ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt, egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) 12. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek.
Cst. 12. § (2) A családi pótlékra való jogosultság szempontjából, saját háztartásban nevelt, gondozott gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket (személyt) is,
– aki kül- és belföldi tanulmányai folytatása vagy gyógykezelése okán átmeneti jelleggel tartózkodik a háztartáson kívül,
– akit szociális intézményben 30 napot meg nem haladóan helyeztek el, vagy
– aki a szülő kérelmére átmeneti gondozásban részesül, vagy szülőjével együtt családok átmeneti otthonában [Gyvt. 49–51. §] tartózkodik.

A kereső tevékenységgel járó biztosítási idő

A kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időket társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet tételesen felsorolja.
Jogosultsági időként nem veszik figyelembe a szakképző iskolai tanulóként, szakmunkástanulóként, álláskeresési (munkanélküli) ellátással szerzett szolgálati időt, nem számít be a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje és a megállapodás alapján járulékfizetéssel szerzett szolgálati idő sem! A nyugdíj összegét azonban már valamennyi megszerzett szolgálati idő figyelembevételével kell megállapítani.

A nyugdíj számítására vonatkozó szabályok

Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétől függ. Ennek alapján az öregségi nyugdíj összege:
            
Az öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el, az ellátás összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével.
Az öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha ez nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

A nyugdíj alapjául szolgáló jövedelem

Az öregségi nyugdíj összege a megszerzett szolgálati idő hosszától és az alapul szolgáló havi átlagkereset nagyságától függ. A nyugdíjakat a fentiekben ismertetett százalékos mértékben állapítják meg. A nyugdíjaknál azokat a jövedelmeket veszik alapul, amelyek után – 1992. március 1-je és 2012. december 31-e között a járulékfizetés felső határára is tekintettel – nyugdíjjárulékot kell(ett) fizetni. Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1. napjától a nyugdíjazás napjáig elért (kifizetett) keresetekből (jövedelmekből) számítják. Ez az irányadó időszak minden évben tehát egy-egy évvel hosszabbodik, s az előbb-utóbb az „életkeresethez” igazodik. Miután a nyugdíj nem adózik, a nyugdíjakat a bruttó jövedelemből számítani nem lehet. Ezért a nyugdíj kiszámítása során:
1.    a)    a nyugdíjalapot képező kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is – naptári évenként először csökkenteni kell a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított egészségbiztosítási (munkaerő-piaci) járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék, illetőleg vállalkozói járulék összegével,*
    b)    majd ezt csökkenteni kell a személyi jövedelemadónak a keresetek, jövedelmek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével.
2.    A nyugdíj-megállapításhoz figyelembe veendő minden év keresetét a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjére kell valorizálni.

* Ettől eltérően 1991. évben munkavállalói járulék címén 0,2 százalékos, 2006. évben egészségbiztosítási járulék címén 4,6 százalékos, munkavállalói járulék címén 1,1 százalékos mértéket kell alkalmazni. 2010. január 1-jétől a munkavállalói és a vállalkozói járulék beépült az új – 7,5 százalékos mértékű – egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékba.

Megjegyezzük, hogy 2008. január 1-jét megelőzően a nyugdíjalapot még csak a személyi jövedelemadóval csökkentették (az egyéni járulékokkal nem), ugyanakkor az is igaz, miszerint ekkor még a nyugdíj előtti utolsó három év keresetét nem valorizálták.
Ahány év, annyiféle járulékmérték és adókulcs! Szinte lehetetlen magunknak próbálkozni a nyugdíj kiszámítását illetően. De ezzel a vissza-nettósítással még nem jutottunk el a nyugdíjunk igazi alapjához! A nyugdíj-megállapításhoz figyelembe veendő minden év keresetét valorizálni kell a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjére. Ezzel a szabályozással az a probléma állott elő, hogy a valorizációhoz szükséges adatok a KSH előtt is csak február végén, március elején válnak ismertté. Így a kormány az új valorizációs szorzókról csak március hónapban tud rendeletet alkotni (addig a korábbi szorzókat lehet használni). Akinek a nyugdíját január – február hónapi indulással állapítják meg, ez nyilván előlegben történik (hacsak nem késik az ügyintézés!). Márciusban ismertté válnak a valorizációs szorzók, akkor az aktát ismét előveszik, új határozatot hoznak, aminek következtében nyilván csak emelkedhet a nyugellátás összege!
A valorizációs szorzókat a Tny. végrehajtási rendeletének. 2. sz. melléklete tartalmazza.
A 2014. évi átlagkereset-növekedési adatokat a KSH 2015. február 20-án hozta nyilvánosságra. A bruttó és a nettó átlagkereset-növekedés egyaránt 3 százalék.

A minimálbérből történő számítás

Amennyiben a biztosított az ismertetett irányadó időszaknak – vagy ha ennél a szolgálati ideje kevesebb, e rövidebb időnek – legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges – a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező – kereset, jövedelem alapján kell meghatározni. Abban az esetben azonban, ha ezen irányadó időszaknak legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs igazolt keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell (valorizáltan) figyelembe venni. Az 1988. év előtti valorizációs szorzókat is a Tnyvr. 2. számú melléklete tartalmazza. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként – a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt.
Az irányadó időszak egy 2015. évtől induló nyugdíj esetén 27 év (1988. – 2015. közötti kereset). Ennek fele részében, 13,5 évre kell rendelkezésre állnia tényleges, igazolt keresetnek. Ez nem csak olyan esetben fordulhat elő, amikor az igénylő például külföldön dolgozott (és ezért nem is lehet magyarországi keresete), hanem akkor is, ha ez a társadalombiztosítási szerv nyilvántartásában nem szerepel és az igénylő sem tudja hitelt érdemlően ezt bizonyítani. 1988. január 1-je előtt személyi jövedelemadó nem volt, de a nyugdíjalapot képező keresetet jelenleg már csökkenteni kell az egyéni járulékok (nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, stb.) összegével is. Erre tekintettel mondja ki a jogszabály, hogy az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása során az 1988. január 1-je előtti kereseteket, jövedelmeket a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell csökkenteni. 1988. előtt ugyanis csak ez a nyugdíjjárulék létezett (külön egészségbiztosítási járulék, stb. még nem).

Sávos degresszió

Az adóval és járulékokkal csökkentett, majd valorizált nyugdíjalapot képező jövedelemből egy havi átlagot számolnak. Abban az esetben, ha az így számított havi keresetünk (jövedelmünk) 372 000 forintnál magasabb, az ezt meghaladó keresetek átesnek egy „sávos degresszión”(!). Ha a 2014. december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több, akkor
– a 372 001 – 421 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
– a 421 001 forint feletti átlagkereset nyolcvan százalékát
kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.
Ezek az összegek voltak érvényben az elmúlt évben is.

A rögzített öregségi nyugdíj

A társadalombiztosítási szabályok ösztönözni szeretnék, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltésekor se menjünk feltétlenül nyugdíjba, hanem, ha egészségünk engedi, és erre lehetőségünk van, akkor a nyugdíj igénybevétele nélkül inkább továbbra is maradjunk munkában. Ez a törekvés azonban sokáig nem járt túl nagy sikerrel, szinte mindenki igyekszik – persze, ha a jogosultsági feltételeknek megfelel – nyugdíjba menni. A ritka kivételnek számító egyedeknek is sokszor csalódnia kellett a múltban. A nyugdíjra való jogosultságot megszerezvén nyugdíj igénybevétele nélkül a további munkavállalást választották, ám a nyugdíjjogi változások miatt később a nyugdíjuk jóval alacsonyabb összegű lett, mintha annak idején a nyugdíjazást választották volna. [Álláspontunk szerint gyakran a jogalkotó nem képes felmérni az állandó jogszabályi változások következményeit.] Ezt az anomáliát igyekszik kiküszöbölni az ún. rögzített nyugdíj jogintézménye. Eszerint lehetőség van a nyugdíj összegének folyósítás nélküli megállapítására is. Ez az úgynevezett rögzített nyugdíj. Az öregségi nyugdíj rögzítését az kérheti, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és eddig az időpontig az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel (legalább 20 év) is rendelkezik. Mit is jelent ez? Annak, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte [és eddig az időpontig rendelkezik legalább húsz év szolgálati idővel is] kiszámítják a nyugdíj összegét (mintha nyugdíjba menne), de a nyugdíj folyósítására ténylegesen nem kerül sor. Viszont tudja, hogy mennyi lenne a nyugdíj összege, ha tényleg nyugdíjba vonult volna! Aki így a nyugdíj kiszámítását, vagyis rögzítését kérte, és (a nyugdíjkorhatáron túl) tovább dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ennek időtartama alatt nem kéri a nyugdíj megállapítását (folyósítását), ezt követően később a tényleges nyugdíjba menetel idején választhat:
a) vagy a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított nyugdíj folyósítását, vagy
b) e helyett a korábban kiszámított (rögzített) nyugdíj időközi emelésekkel növelt összegének folyósítását kéri.
Így a nyugdíjas nem fogja megbánni döntését – bár visszamenőleges időre nem jár nyugdíj –, de a két összeg közül azt a nyugdíjösszeget kapja, amely reá nézve kedvezőbb, a b) pont szerinti összeg ugyanis már tartalmazza a kiszámítást követő időre bekövetkezett évenkénti emeléseket is.
Amennyiben a rögzített nyugdíj megállapítása után az igénylő mégsem tudna legalább újabb 365 napot dolgozni, és így az előírt 365 naptári nap szolgálati idő megszerzése előtt vonul nyugdíjba, a választási lehetőség már nem illeti meg. Ilyenkor a rögzített nyugdíj nem folyósítható, csak a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított nyugdíj.
Aki a rögzített nyugdíj megállapítását kérte, a tényleges nyugdíjba vonulás időpontjáig nem minősül öregségi nyugdíjban részesülőnek. Nem kérheti az öregségi nyugdíj rögzítését, aki az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazásig eltelt idő fele része alatt özvegyi nyugdíjat vett fel.
A rögzített nyugdíjat tehát időben igényelni kell [ellenkező esetben utóbb nem lehet úgy okoskodni, hogy jobban jártam volna, ha kértem volna]! Erről ugyanis a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek határozatot kell hoznia.

A nyugdíjra jogosító szolgálati idő

A biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve egyéni és társas vállalkozó esetében megfizették. Ha a biztosítás ténye, illetőleg a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának ténye nem állapítható meg, vagy az okiratok (igazolások) hiányában, illetőleg a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását vélelmezni kell. A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. A járulékfizetés nélkül figyelembe vehető szolgálati időt (például régebbi katonai szolgálat) a jogszabály tételesen felsorolja. A szolgálati időt naptári naponként kell számolni és 365 napot kell egy évnek tekinteni. A szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján veszik figyelembe. A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai által nem igazolt szolgálati időket – ha jogszabály másként nem rendelkezik – abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azokat a nyugdíjigénylő:
– a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
– a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
– egyéb hitelt érdemlő módon (például tanúvallomás)
bizonyítja.
A nyugdíj alapjául szolgáló kereseti (jövedelmi) adatok igazolására sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak. Ezt csak okirattal lehet bizonyítani. Elsősorban a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell e kereseteket (jövedelmeket) számításba venni. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre (jövedelemre) vonatkozó adatokat a foglalkoztatónak, illetve jogutódjának az egykorú munkaügyi-, bérszámfejtési, könyvelési nyilvántartásai alapján kiállított írásbeli igazolással, ennek hiányában más egykorú okirattal – így különösen a járulékokkal összefüggő foglalkoztatói igazolással, a személyi jövedelemadó megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással, a kereset (jövedelem) kifizetést, elszámolást igazoló bizonylattal, munkakönyvvel, személyijövedelemadó-bevallással lehet igazolni.

Az arányos szolgálati idő

1997. január 1-jétől érvényes szabály, hogy amennyiben a biztosítottnak (például egy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állónak) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a munka törvénykönyve értelmében teljes, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete (jövedelme) a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe szolgálati időként. Ez a szabály nem vonatkozik a szakképző iskola tanulóra, az álláskeresési támogatásban részesülőkre, viszont 2008. január 1-jétől az arányos szolgálati idő számítására vonatkozó szabályokat a mezőgazdasági őstermelő esetében is alkalmazni kell.
Ilyen esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) és a mindenkor érvényes minimálbér arányával. A szolgálati időt az adott naptári évre (évben) – a biztosítási jogviszony időtartamára – úgy kell kiszámítani, hogy:
a) meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék köteles kereset (jövedelem) és az erre az időszakra számított minimálbér összegét,
b) ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék köteles kereset (jövedelem) kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék köteles kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az a) pont szerint megállapított minimálbér összegével, majd
c) az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával (ha az így kapott szám nem egész szám, azt egész számra fel kell kerekíteni).

A biztosítási időtartamok teljes tartamára figyelembe vehető minimálbér számításánál – ha a biztosítási jogviszony a naptári hónap(ok) teljes időtartama alatt fennállt – naptári hónaponként a mindenkor érvényes minimálbér havi összegét, ha pedig a biztosítási jogviszony nem teljes naptári hónapon át áll fenn, egy naptári napra a mindenkor érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni. Az adott időszakra vonatkozó minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt, vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék köteles keresete, jövedelme.
Mint látjuk, e szabály alkalmazása szempontjából nem a munkaidőnek, hanem a keresetnek van szerepe. Napi 4 órás részmunkaidőben is megkereshető akár a minimálbérnél is magasabb összeg, ám ilyenkor az arányos szolgálati idő számítása nem jön szóba!

Az arányos szolgálati idő szabályának alkalmazása

A szolgálati időnek nyugdíjjogilag kettő jelentősége van! Egyrészt jogosultsági feltétel. Gondoljunk csak arra, hogy az öregségi teljes nyugdíj csak 20 évi szolgálati idő esetén jár, vagy a nőknek 40 évi jogosultsági idő megléte esetén jár a nyugdíj még a nyugdíjkorhatár betöltése előtt. Másrészt a szolgálati idő az induló nyugdíj összegét meghatározó tényező. Lásd a fenti nyugdíjskálát (a nyugdíj az elért havi átlagkeresetnek a megszerzett szolgálati időhöz rendelt százalékos mértékben kerül meghatározásra).
Nyugdíjtörvényünk 2004. január 1. napjától az arányos szolgálatiidő-számítást csak a nyugdíj összegének kiszámításánál rendeli el, a nyugdíjra való jogosultság megállapításánál már nem. A jogosultság tekintetében tehát teljes értékű szolgálati időt lehet szerezni a minimálbérnél kisebb jövedelemmel is!