A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 18–19. §-ai szerint a nyugdíjas foglalkoztatott és a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. E személyek a nyugdíjjárulék fizetése ellenében új (további) nyugdíjra jogosító szolgálati időt, nyugdíjalapot képező jövedelmet nem szereznek. A nyugdíjjárulék megfizetése ellenében egy speciális 0,5 százalékos nyugdíjnövelésben részesülhetnek, amely a létező nyugdíjat növeli meg.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §-a alapján a saját jogú nyugellátásban részesülő személy – ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetel – nyugellátását kérelemre saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege egytizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell. A növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.

A saját jogú nyugellátásban részesülő személy kérelmére a nyugellátását az előzőek szerint kell növelni akkor is, ha arra a jogosultságot korábban, azóta megszűnt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy rehabilitációs járadék mellett szerezte. A saját jogú nyugellátás mellett folytatott kereső tevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe. A növelésre irányuló kérelmet évente egy alkalommal, legkorábban a kereset, jövedelem megszerzését követő naptári évben lehet benyújtani. Amennyiben a növelés iránti kérelem több naptári évben megszerzett keresetre, jövedelemre vonatkozik, a növelés összegét naptári évenként kell meghatározni. Ha a növelésre jogosult személy a növelés megállapítása előtt elhunyt, a növelésre szerzett jog a hozzátartozói nyugellátásra (özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj) jogosult személy kérelmére a hozzátartozói nyugellátás megállapítására irányuló eljárás során érvényesíthető.

Ezzel kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy megállapítható-e a Tny. 22/A. § szerinti növelés abban az esetben, ha a rehabilitációs járadék folyósítása alatt az ügyfél keresőtevékenységet folytatott, de a járadék megszűnését követő napon már rehabilitációs ellátásban részesül, így a növelés megállapításának a napján már nem sajátjogú nyugdíjas. A Tny. 22/A. § (1) bekezdése értelmében a 0,5 százalékos növelés a sajátjogú nyugdíjban részesülő személyt illeti meg, a sajátjogú nyugdíjasként történt keresőtevékenységgel a naptári évben elért nyugdíjjárulék alapot képező kereset alapján.

Ezzel összefüggésben a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 30. § (6) bekezdése kimondja, hogy aki rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj mellett 2012. január 1-je előtt a Tny. 22/A. §-a alapján nyugdíjnövelésre jogot szerzett, ezt a jogát a megváltozott munkaképességű személyek ellátása esetén is érvényesítheti, az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával. A hivatkozott rendelkezés tehát csak a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj mellett szerzett jogosultság érvényesítését teszi lehetővé, a rehabilitációs járadék alatt folytatott keresőtevékenységre, illetve az annak alapján megszerzett jogosultság későbbi, rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás folyósítása során történő érvényesítésére nem vonatkozik.

A kérdés megválaszolása során ezért csak a Tny. 22/A. § (1) bekezdésének szövegéből lehet kiindulni, amely szerint a növelésre a sajátjogú nyugellátásban részesülő személy kérelme alapján kerülhet sor, így hasonló esetben – vagyis amikor a rehabilitációs járadék megszűnését követően az ügyfél nem sajátjogú nyugellátásban részesül – a Tny. 22/A. § (1) bekezdésére hivatkozással a növelés iránti kérelem elutasításáról kell döntést hozni. A Tny. 22/A. § (2) bekezdéséből következően a rehabilitációs járadék melletti keresőtevékenységgel szerzett növelést csak a sajátjogú nyugellátás összegére lehet végrehajtani, így annak folyósítására csak az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését, illetve az öregségi nyugdíj megállapítását követően kerülhet sor.

A fentiekkel összefüggésben azonban felmerülhet az a probléma is, hogy ugyanazon kereset beszámítására kétszer kerül sor. A Tny. 22. § (2) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis, ha az igénylőre nézve kedvezőbb, a rehabilitációs járadék alatt folytatott keresőtevékenységgel szerzett jövedelmet és az ellátás együttes összegét nyugdíjalapot képező jövedelemnek kell tekintetni, és azt az öregségi nyugdíj megállapítása során figyelembe kell venni. A Tny. 22/A. § (2) bekezdése ugyanezen nyugdíjjárulék alapot képező keresetek alapján ugyanakkor egyidejűleg a 0,5%-os növelés megállapítását is lehetővé teszi.
Ezen probléma kiküszöbölése azonban törvényi módosítást igényelne.
(dr. Futó Gábor)