A Három Ponty Étterem Kft. ügyvezetője szervizbe viszi a cégautót, ahol feltöltik a szélvédő  mosófolyadékot és kicserélik az autógumikat is. Ez utóbbiak lényegesen nagyobb értéket képviselnek, mint maga a szerelés díja. Természetesen mindezekről számlát is kap az ügyvezető.

A Tuti Tragacsok Gépjárműjavító Kft. ügyvezetője – korábban ő is autószerelőként dolgozott – megvásárolja a szélvédőmosó folyadékot és az autógumikat, és ő maga cseréli ki azokat a cégautón. Ő is kért számlát a vásárlásról.

Előfordul, hogy a Három Ponty Étterem  ügyvezetője a céges kocsival megy el a gyerekéért az oviba, iskolába, vagy „kiugrik” bevásárolni a hétvégére. A Tuti Tragacsok Gépjárműjavító Kft. ügyvezetőjétől azonban távol áll mindenféle „kilengés”, ő szigorúan csak a vállalkozás érdekében használja a kocsit (legalábbis ezt állítja).

Mindkét esetben cégautóról van szó, és végeredményét tekintve ugyanarról a munkáról (kivéve a kocsi magáncélú használatát). Kérdés, mi a helyzet az áfával és az iparűzési adóval? (Egyáltalán, van az ügynek bármi köze ez utóbbi adóhoz?)

Az áfa kérdésében az áfatv. 119–137. §-aiban kell elmélyednünk, e jogszabályi helyek tárgyalják az adó levonásának személyi, tárgyi és egyéb törvényi feltételeit. Eszerint az adóalanyok az e minőségükben megvásárolt termékek, igénybe vett szolgáltatások előzetesen felszámított adóját abban a mértékben vonhatják le az általuk fizetendő adóból, amilyen arányban az adott beszerzés, szolgáltatás az adóköteles tevékenységüket szolgálta.

Ez nagyon lényeges feltétel, és az is lényeges, hogy az adó levonásának tilalma nem csak a vállalkozási tevékenységen kívüli felhasználást érinti – például, ha a vállalkozás tulajdonosai saját, a vállalkozás tevékenységével semmiféle összefüggésben nem álló céljaikra szerezték be, illetve használják az adott terméket –, hanem azt a termékbeszerzést, igénybe vett szolgáltatást is, amelyet ugyan üzleti tevékenységéhez használt fel a cég, de a szóban forgó tevékenység adómentes az áfatv. szerint, a tevékenység közérdekű, vagy sajátos jellege miatt (ezeket az áfatv. 85–86. §-ai részletezik).

Így például, ha a vállalkozás ingatlan bérbeadásával is foglalkozik – és erre nem választotta az adókötelezettséget –, adóköteles tevékenysége is van (legyen ez mondjuk bútorkereskedelem)  és kifesteti a bérbe adott az ingatlanokat, valamint a bemutatótermet, ahol termékeit a vásárlók megrendelés előtt megtekinthetik, akkor a festés-mázolás előzetesen felszámított áfájából csak a bemutatóteremre eső részt vonhatja le. (Azt, hogy ezt a levonható részt miként kell kiszámítani, az adótörvény 123. §-ában részletezettekből tudhatjuk meg.)

Fentiek az adótörvény adólevonással kapcsolatos fő szabályát jelentik. Ebben még nincs semmi bonyolult, de az áfatörvény nem azért jogszabály, hogy ne csavarna egyet-kettőt az egyébként logikus szabályon. Azaz, itt is találunk kivételeket. Egyes – a jogalkotó által ki tudja milyen megfontolások mentén luxusnak minősített – beszerzésekhez speciális szabályokat kapcsol, azaz az adót, vagy annak a törvény által diktált arányát akkor sem engedi levonni, ha az adott termék, szolgáltatás teljes egészében a vállalkozás adóköteles tevékenységét szolgálta.

A személygépkocsi és az annak fenntartásához, üzemeltetéséhez vásárolt termékek, szolgáltatások is e „kivételezett” körbe tartoznak. A levonási tilalommal érintett termék- és szolgáltatás kör felsorolásának, és a „mégis csak levonható az adó, ha” típusú kivételt jelentő körülményeknek két paragrafust (124. § és 125. §) szentelt a jogalkotó.

Az áfatv. 124. § (4) bekezdésének rendelkezése szerint nem vonható el a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka – akkor sem, ha az adott kiadás teljes egészében a vállalkozás adóköteles tevékenységéhez kapcsolódóan merült fel-, figyelemmel az ún. mentesítő szabályokra is (ezeket 125. § (1) bekezdés f) pontjában, valamint a 125. § (2) bekezdés c) pontjában találjuk). Röviden arról van szó, hogy az adó másik 50 százaléka is levonható, ha az beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást legalább 50 százalékban továbbszámlázza a vállalkozás (például bérbe adja a járművet).

A példáinkban szereplő esetekben erről nincs szó, így most lépjünk túl ezen a szabályon! Viszont vissza kell térnünk a már említett 124. § (4) bekezdéséhez! Azaz ahhoz, hogy a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka levonható a vélelmezett magáncélú használattól függetlenül, és az áfatv. ezen rendelkezéséhez nem szükséges külön nyilvántartás a magáncélú használat kimutatására. (Azaz a Három Ponty Étterem Kft. ügyvezetője nem okozott áfa-galibát azért, hogy ki-kiruccan az oviba a kocsival...)

Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az adólevonást megalapozó ügylet teljesítését igazoló bizonylat, ami általános esetben a számla, és az adóalany nevére szól. (A nem általános esetek bemutatásától e keretek közt tekintsünk el.)

A példáinkban szereplő ügyvezetők esetében – emlékszünk, egyikük szereltetett, a másikuk maga szerelt – meg kell még ismerkednünk egy, laikus számára meglehetősen kacifántos kifejezéssel: az ügylet jellegadó tartalmának meghatározása kitétellel.

Ehhez az áfatv. 70. §-át kell segítségül hívnunk. Ennek (1) bekezdés b) pontja szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen:

– a bizománnyal,

– egyéb közvetítéssel,

– csomagolással,

– fuvarozással és

– biztosítással

összefüggő díjak és költségek.

A felsorolás természetesen nem (lehet) teljes körű, csak példálózó jellegű, segítve az itt nem szereplő, de  a sorba illő tételek „felismerését”. Fentiekből következően, ha az ügylet jellegadó tartalma valamely szolgáltatás nyújtása, akkor a szolgáltatásnyújtáshoz szükséges termékek beépülnek az adó alapjába, mint járulékos költségek. Ez történt a Három Ponty Étterem Kft. cégautója esetében.

Nagyon fontos, hogy járulékos költségként csak olyan termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás költsége értelmezhető, amely szolgáltatást, termékértékesítést ugyanaz az adóalany teljesíti (akár közvetített ügyletként), aki a főügyletet is. Azok a szolgáltatásnyújtások, termékértékesítések, amelyek járulékos költségként (másképp mellékszolgáltatásként) a főügylet adóalapjába tartoznak, meghatározóan olyan ügyletek, amelyek elősegítik a főügylet megvalósulását, vagy kiegészítik azt.

 

A főügylet és az a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelynek költsége a főügylet adójogi sorsát osztja jellemzően azonos időpontban teljesül.
Ez akkor is igaz, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

Például, ha egy adóalany – mint a Három Ponty Étterem Kft. – személygépkocsi javításával bíz meg egy autószerelő vállalkozást, akkor az ügylet jellegadó tartalma szerint szolgáltatás, vagyis arra kötöttek megállapodást a felek (szóban is, nem feltétlenül írásban).
Általában a javításhoz szükséges anyagokat – példánkban az autógumit, a szélvédőmosó folyadékot – az autószerelő vállalkozás biztosítja, így az anyagok értéke beépül a főszolgáltatás, vagyis a szerelés adóalapjába (nem történt önálló termékértékesítés). Az autószerelő vállalkozás szolgáltatásról állítja ki a számlát.

Nem beszélhetünk viszont szolgáltatás nyújtásáról a Tuti Tragacsok Gépjárműjavító Kft. esetében!
Itt ugyanis a személygépkocsi fenntartója saját maga szerelte fel az autógumit, töltötte fel a mosófolyadékot.
Idézzünk el egy picit az autógumi kérdésénél! A gumik értéke ugyanis lényegesen magasabb, mint az a díjazás, amit felszerelésükért a műhely elkérhet.
Lehetséges, hogy itt termékértékesítésről van szó, amelynek a szerelés a járulékos költsége?

Természetesen ezt az ügyletet is annak alapján kell elbírálni, hogy mi annak a jellegadó tartalma.

Így abban az esetben, ha – mondjuk annak kopása miatt – a megrendelő (példánkban adóalany ő is) új autógumi felszerelését kéri, akkor ő és a szerelő műhely szolgáltatásra szerződnek, az ügylet jellegadó tartalma szerint szolgáltatás, melynek adó alapjába az autógumi ára beépül, mint járulékos költség.

A számlán ez esetben is szolgáltatást kell feltüntetni.
Amint látjuk, az ügylet jellegadó tartalmát kizárólag az alapján kell meghatározni, hogy a felek mire szerződtek!
Az ügylet jellegadó tartalmának meghatározását nem befolyásolja az érték.
Előfordulhat tehát, hogy a járulékos költség összege magasabb, mint a főszolgáltatás ellenértéke.

Amennyiben az ügylet jellegadó tartalma szerint szolgáltatás, akkor a számlán azt kell feltüntetnie a számlakibocsátó adóalanynak.

A számlakibocsátó saját döntése vagy a felek megállapodása alapján a számlán feltüntetheti a szolgáltatás mellett a beépített termékek nevét, darabszámát, egységárát, de csak, mint a számla nem kötelezően megadott adatait (és ettől még nem alakul át termékértékesítéssé az ügylet).
A számlából egyértelműen ki kell derülnie annak is, hogy termékértékesítés nem történt, kizárólag szolgáltatásnyújtás.
Például, ha a számla szerint az autógumik felszerelés volt a főügylet – az autógumik ekkor járulékos, a szolgáltatás bekerülési értékének részét képező költséget jelentenek –, de emellett még kiszámláz egy visszapillantó tükröt is a szerviz, de az nem szerepel a bizonylaton, hogy azt fel is szerelték, akkor két, azonos teljesítési napon megvalósuló ügyletről van szó: szolgáltatásról (autógumik felszerelése) és termék eladásáról (visszapillantó tükör).
Egyébként a számlakibocsátó saját döntése vagy a felek – akár szóbeli – megállapodása alapján a számla mellékleteként is feltüntetheti az adóalapba tartozó járulékos költségek adatait.

A fő- és mellékszolgáltatás megítélése kérdésében az áfatv. kifejezetten „önzőnek” bizonyul: az adóalap meghatározásakor kizárólag az áfatv. idevonatkozó előírásait lehet alkalmazni. Más törvény rendelkezéseit kizárólag abban az esetben lehet figyelembe venni, ha annak alkalmazására az áfatv. kifejezetten hivatkozik.

Mi következik példabeli ügyvezetőink számára fentiekből?

A Három Ponty Étterem Kft. kénytelen megelégedni a szolgáltatás áfája 50 százalékának levonásával, mert az adótörvény az adóköteles tevékenységhez történő igénybevétele mértékétől függetlenül csak ezt engedi meg [124. § (4) bekezdése.]

A Tuti Tragacsok Gépjárműjavító Kft. viszont nem szolgáltatást vett igénybe, hanem terméket vásárolt, ezért ők egy forint áfa nem sok, annyit sem vonhatnak le!

Az adótörvény ugyanis tiltja azon termékek adójának levonását – ismét csak az adóköteles tevékenységhez való kapcsolatuk mértékétől függetlenül –, amelyeket személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szereztek be.
(A 125. §-ában felsorolt mentesítő körülmények „nem játszanak”, nem hasznosítják a járművet bérbeadással, taxi-szolgáltatás nyújtásával.)

E pontnál úgy tűnik, a Tuti Tragacsok Kft. ügyvezetője buzgalma több kárt okozott, mint hasznot (a beszerzett termékekkel növelt szerelési díj – mint szolgáltatás – áfájának fele biztosan meghaladta a szerelés megspórolt díját).

(Sinka Júlia)

A cikk következő részében az iparűzési adó vonatkozó szabályairól olvashat!