Eszerint a pénzügyi lízing: „az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését”.

A hiba fogalma az olyan beszámolóval lezárt üzleti évet érintő gazdasági események elszámolásának utólagos módosítására is kiterjed, amelyekre szerződésmódosítás, a számviteli bizonylatok módosítása miatt van szükség [Szt. 3. § (3) bekezdés 2. pont].
A saját tőke alátámasztására a legutolsó beszámolót – vagy közbenső mérleget – a mérleg fordulónapját követő hat hónapig lehet figyelembe venni [Szt. 21. § (7) bekezdés].

Abban az esetben, ha a pótbefizetésre, illetve annak visszafizetésére nem pénzeszköz rendelkezésre bocsátásával kerül sor, az értékesítésre vonatkozó számviteli szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy az így keletkezett követeléssel szemben az eredménytartalékot/lekötött tartalékot kell csökkenteni [Szt. 37. § (7) bekezdés].

Az áfatörvény szerinti üzletág átruházásakor az üzletág átruházásáért kapott, az átadott eszközök – átadott kötelezettségek értékével csökkentett – piac értékét meghaladó ellenértéket nettó árbevételként kell elszámolni [Szt. 72. § (4) bekezdés e) pont].
Az áfatörvény szerinti közvetett pénz-visszatérítési akció keretében kapott (járó) és adott (fizetendő) engedmények összegét egyéb bevételként, illetve egyéb ráfordításként kell kimutatni [Szt. 77. § (7) bekezdés].
A számviteli törvényre vonatkozó új rendelkezéseket – néhány kivétellel – a 2014. évben induló üzleti évről készített beszámolóra lehet, a 2015. évben induló üzleti évről készített beszámolóra pedig kötelező alkalmazni.

A változott szabályok részben jogtechnikai jellegűek, illetve az adóalanyiság keletkezésével, megszűnésével kapcsolatos eljárás egyszerűsítését, a kapcsolódó jogszabályokkal való összhang megteremtését célozzák A legfontosabbak:

A hatályos szabályok szerint a kata alanyiság a naptári negyedév utolsó napjával szűnik meg, ha a kisadózó vállalkozás állami adóhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható, nettó módon számított adótartozása a naptári negyedév utolsó napján meghaladja a 100 ezer forintot. A 100 ezer forintot meghaladó adótartozás fennállása 2015. január 1-jétől csak a naptári év utolsó napjára nézve jár megszűnéssel, az adóalanyiság azonban nem az adóév utolsó napján szűnik meg, hanem a megszüntetéséről rendelkező határozat jogerőre emelkedésének napját magában foglaló hónap utolsó napján [Katv. 5. § (1) bekezdés j) pont].
A megszűnést 2015-től az adóhatóság minden esetben határozattal állapítja meg. Ezzel az adózó lehetőséget kap arra, hogy az eljárás során pótolja az adóalanyisága megszűnését kiváltó jognyilatkozatokat (például az adófizetés szünetelését kiváltó ok bejelentését), az egyéb mulasztásokat, vagy rendezze a tartozását [Katv. 5. § (2) bekezdés].
Az adóalanyiság választásának bejelentésével egyidejűleg a kisadózó vállalkozásnak 2015-től a korábbi adatokon (név, cím, adóazonosító jel) túlmenően be kell jelentenie a kisadózó társadalombiztosítási azonosító jelét is. A bejelentésben a kisadózónak – a főállású minőség jelzésén, illetve a magasabb összegű tételes adó választására vonatkozó nyilatkozaton kívül – nyilatkoznia kell arról is, hogy biztosítása az adott bejelentéssel jön-e létre. E módosítások lehetővé teszik, hogy az adóhatóság adatszolgáltatási kötelezettsége keretében tájékoztatni tudja az egészség- és nyugdíjbiztosítási szerveket a főállású kisadózók biztosítotti jogállásának időtartamáról és az ellátások alapjáról [Katv. 7. § (1) és (3) bekezdés, 10. § (1) bekezdés].
Az egyéni vállalkozónak, ha a rá vonatkozó szabályozás alapján szünetelteti a tevékenységét, ezt nem kell havonta ismételten a bejelentenie. Az adóhatóság ilyen esetben a kötelezettség módosítását a rendelkezésére álló adatok alapján hivatalból elvégzi [Katv. 8. § (11) bekezdés].

Új esettel egészül ki 2015-től munkaviszony létrejöttének vélelmét megdöntő körülményeket tartalmazó felsorolás. ilyennek minősül az is, ha a kisadózó azért nem főállású kiadózó, mert máshol főállású munkavállaló vagy társas vállalkozó, feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás bevételének több mint felét nem attól a cégtől szerzi, ahol a kisadózó munkaviszonyban áll vagy főállású társas vállalkozó [Katv. 14. § (3) bekezdés g) pont].
A nyilvántartott készlet értékét 2015. január 1-jétől akkor sem kell leadózni, ha az egyéni vállalkozó a Katv. hatálya alól áttér az Eva tv. hatálya alá [Katv. 25. § (2) bekezdés].

Osztaléknak minősül a kisadózó vállalkozások tételes adóját választó betéti társaságok kisadózóként be nem jelentett (a társaság tevékenységében részt nem vevő) tagja részére a vállalkozás nyereségéből való részesedésként kifizetett összeg. Ezzel az érintett magánszemélyek a jelenleginél kedvezőbb adózási feltételek közé kerülnek (jelenleg ezek a kifizetések – egyéb jövedelemként – az osztaléknál magasabb közterhet viselnek) [Szja tv.66. § (1) bekezdés a) pont af) alpont].