A járulékalapot nem képező jövedelmek köre

A Tbj. 21. § szerint nem kell nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizetni:
a) a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,
b) az Szja törvény 71. § szerinti béren kívüli juttatás,
c) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,
d) a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék),
e) a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat
után.
Ebből a szabályból a b) pontot a törvény 2015. január 1-jével hatályon kívül helyezte. No, nem azért, hogy a jövőben ez után egyéni járulékot (vagy szociális hozzájárulási adót) kellene fizetni, hanem mert a cafeteriát a jövőben az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben fogják kezelni.

A 13 százalékos korkedvezmény-biztosítási járulék sorsa

Az eredetileg úgy volt, hogy korkedvezményre jogosító időt csak 2012. december 31. napjáig lehet szerezni. Ezt azonban meghosszabbították 2014. év végéig. Ezért marad a korkedvezmény-biztosítási járulék is. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) korábbi szabálya szerint, aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez, az korkedvezményben részesül.  A korkedvezményre – 2014. december 31-ig – a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések szerinti munkakörök (munkahelyek) jogosítanak. 2014. december 31-ig a 2006. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni az egyes munkakörökre (munkahelyekre) vonatkozó különös számítási szabályokra is.
Ez a korkedvezmény 2014. december 31-ig lényegében érvényben marad, de a többletjogosultságot (a korhatár előtti nyugdíjba menetel lehetőségét) az érintett munkáltatók többlet-járulékfizetése alapozza meg. A 2006. december 3l-ét követő időszakban a jogosultsághoz a Tbj. szerinti többletjárulék fizetési kötelezettség szükséges. Bevezetésre került egy korkedvezmény-biztosítási járulék.
A foglalkoztató a korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott, saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő biztosított, illetőleg kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó után, valamint a korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet.
A foglalkoztató és az egyéni vállalkozó által fizetendő korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke 13 százalék.  A foglalkoztató, az egyéni vállalkozó a korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott után a járulékalapot képező jövedelem alapulvételével korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet.
A saját jogon nyugdíjas munkavállaló, a kiegészítő tevékenységet folytató (azaz saját jogú nyugdíjas) egyéni és társas vállalkozók nem érintettek, hiszen már nyugdíjasok. Esetükben tehát a 13 százalékos mértékű korkedvezmény-biztosítási járulék nem merül fel.
Ha a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett tevékenység nem áll fenn a teljes időszakban (például a teljes naptári hónapban, naptári évben), amelyre a jövedelmet kifizetik, vagy juttatják, akkor a korkedvezmény-biztosítási járulék alapjaként a jövedelem (járulékalap) azon időszakra (naptári napokra) jutó arányos részét kell figyelembe venni, amely alatt a biztosított korkedvezményre jogosultságot szerez. Előfordulhat, hogy a munkavállaló ugyanabban a munkakörben végzett munkavégzése alapján korkedvezményre jogosító és nem jogosító tevékenységet is végez. Ezekre az esetekre figyelemmel a rendelkezés [Tbjvr. 5/F. §] kimondja, hogy csak a korkedvezményre jogosító tevékenység időszakára járó jövedelem (például a havi munkabér, az éves prémium vagy jutalom) arányos része vehető figyelembe a korkedvezmény-biztosítási járulék alapjaként.
A hatóság a foglalkoztatót, illetve az egyéni vállalkozót – kérelmére – külön jogszabály szerint határozatban mentesítheti a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól.
Igaz, 2012. január 1-jétől megszűnt a korkedvezményes nyugdíj, de megszületett a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény. A törvény szerint 2012. január 1. napjától – a nők 40 évi jogosultsági idejével megállapítható nyugdíj kivételével – megszűnt minden, korábban még a nyugdíjkorhatár betöltése előtt igénybe vehető öregségi nyugdíj így a korkedvezményes nyugdíj is.
Akinek korábban korkedvezményes nyugdíjat állapítottak meg, annak ellátása átalakult (a nyugdíjkorhatár betöltéséig) korhatár előtti ellátássá.
A hivatkozott törvény szerint azonban új ellátásként – 2011. december 31-ét követő kezdő naptól – korhatár előtti ellátásra jogosult az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2012. december 31-éig a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett [férfi legalább tíz, nő legalább nyolcévi korkedvezményes idővel rendelkezik]. Újabban tehát már a jogosultság nem nyugdíjra, hanem korhatár előtti ellátásra érvényesíthető! Ez persze olyan, mint korábban a nyugdíj, csak más a neve!
Aztán később ebben a jogszabályban a 2012. december 31-ig szövegrész helyébe 2014. december 31-éig szövegrész lépett! Vagyis a korkedvezmény-szerzés ideje ismét kettő évvel meghosszabbodott.
A most tárgyalt 2014. évi LXXIV. törvényt azonban nem rendelkezik sem a korkedvezmény meghosszabbításáról, sem a 13 százalékos mértékű korkedvezmény-biztosítási járulékra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezéséről.
Pedig vagy az egyik, vagy a másik.
Az Országgyűlés időközben megkezdte a Magyarország 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló T/2141. számú törvényjavaslat tárgyalását, ebben pedig a korkedvezmény-biztosítási járulék hatályon kívül helyezése szerepel!

A 27 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető kedvezmények változásai

A szociális hozzájárulási adó fizetésének szabályait az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény [Eat.] tartalmazza. A törvény szerint ebből az adóból számtalan kedvezményt lehet érvényesíteni. Az alábbiakban az ezzel összefüggő érdemi változásokat dolgozzuk fel.

A különböző Start kártyák sorsa

2015. január 1-jével hatályukat vesztik a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Pftv.)] 2–7. §-ai és az azokat megelőző alcímek. Ezek a következők:
– a pályakezdő fiatal foglalkoztatásának kedvezménye [Start kártya]
– a gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési támogatás, valamint ápolási díj folyósításának megszűnését követő foglalkoztatás, a gyermekgondozási segély folyósítása melletti foglalkoztatás, valamint a tartósan álláskeresők foglalkoztatásának kedvezménye [Start Plusz kártya],
– a munkaerőpiacon halmozottan hátrányos helyzetben levő álláskeresők foglalkoztatásának kedvezménye [Start Extra kártya, Start Bónusz kártya].
Ennek indoka, hogy ezen Start kártyák igénylése 2013. január 1-jével megszűnt, a még érvényben levő kártyák utáni szociális hozzájárulási adókedvezmény érvényesítésének időpontja legfeljebb 2014. december 31. lehet.
Viszont a Pftv. új 17/B. §-a szerint 2015. január 1-jét követően az ezt megelőző időszakra utólag kifizetett, juttatott jövedelem tekintetében – amennyiben a törvényi feltételek fennálltak – a Pftv. 2–7/A. §-ban meghatározott kedvezmények érvényesíthetőek. A 2014. december 31-ével kivezetésre került Start-kedvezmények az utólagos kifizetése tekintetében így lehetőséget adnak a kedvezmények érvényesítésére, arra az időszakra, melyre a munkavállaló érvényes Start kártyával rendelkezett.

A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, vagy gyermeknevelési támogatásban részesülő munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény

A gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás (ezek együtt: anyasági ellátás) folyósítása alatt vagy folyósításának megszűnését követően adókötelezettséget eredményező munkaviszonyban álló személyt foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott – gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült vagy részesülő – természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első két évében és 14,5 százalékával a foglalkoztatás harmadik évében.
Ettől eltérően a részkedvezmény egyenlő a természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első három évében és 14,5 százalékával a foglalkoztatás negyedik és ötödik évében, ha a foglalkoztatott
– a családok támogatásáról szóló törvény szerint legalább három gyermekre tekintettel családi pótlékra szülőként jogosult és gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült vagy részesül, vagy
– gyermeknevelési támogatásban részesült vagy részesül.
A kedvezményt a munkáltató a feltételek fennállását igazoló, az anyasági ellátást folyósító egészségbiztosítási szerv, társadalombiztosítási kifizetőhely, kincstár, családtámogatási kifizetőhely, a társadalombiztosítási vagy családtámogatási kifizetőhely megszűnése esetén az egészségbiztosítási szerv, illetve a kincstár által az ellátásban részesülő kérelmére kiállított igazolás birtokában érvényesítheti.
A kedvezmény igénybevételéhez gyermekgondozási díj és gyermekgondozási segély esetén szükséges a legalább három gyermek után a szülőnek járó családi pótlékra való jogosultságról szóló, kincstár által kiadott igazolás is.
E tekintetben kedvező változás, hogy 2015. január 1-jétől nem érvényesül már az az arányosítási szabály, miszerint részmunkaidős munkaviszony esetén a bruttó 100 ezer forintos kedvezmény arányos része érvényesíthető.

Példa
2014 évben a három gyermekes anyát napi 4 órában alkalmazták havi 120 000 forintos munkabér mellett. Az arányosítási szabály szerint csak 50 000 forint után járt az adókedvezmény, a további 70 000 forint után a munkáltatónak az adót meg kellett fizetnie.
2015. évben változatlan feltételek mellett a munkaadó már bruttó 100 000 után igénybe veheti az adókedvezményt és csak 20 00 forint után köteles adó fizetésére.

Költségvetési szerv kifizető nem érvényesíthet adókedvezményt

2015. január 1-jétől az Eat. 461. §-ban és a 462/B–462/D. §-ban meghatározott kedvezményeket a költségvetési szerv kifizető nem érvényesítheti. Ezek:
A szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény.
A huszonöt év alatti és az ötvenöt év feletti foglalkoztatott munkavállaló után érvényesíthető adókedvezmény.
A tartósan álláskereső személyek után érvényesíthető adókedvezmény.
A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban részesülő munkavállaló után érvényesíthető adókedvezmény.
Korábban a költségvetési szervek az érintett foglalkoztatottak után ugyan érvényesíthették a kedvezményeket, ugyanakkor az ebből származó megtakarításaikat be kellett fizetniük a központi költségvetésbe.