Járulékalapot képező jövedelem

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § k) pontja határozza meg a nyugdíjjárulék, valamint az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját képező jövedelmek körét.
1. alpontja szerint járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló (a továbbiakban: borravaló), az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj.
Igen gyakori azonban, hogy nincs az Szja tv. szerinti összevont adóalapba tartozó jövedelem, például kiküldetés esetén kettős adóztatást elkerülő egyezmény alkalmazása miatt. Ilyenkor kell alkalmaznunk a 4. k) 2. alpontját:
2. az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában járulékalapot képező jövedelem a munkaszerződésben meghatározott alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj.
Ezzel a szabállyal kapcsolatban azonban az a jogalkalmazási probléma lépett fel, hogy az alapbér kifejezetten a munka törvénykönyvünkhöz kötődő jogi fogalom, ezért a külföldi jog szerint megkötött munkaszerződés alapján kapott jövedelemre nem lehet alkalmazni.
Ennek okán a jogszabály kiegészült azzal, hogy ilyenkor a járulékalapot képező jövedelem, ha a munkát külföldi jog hatálya alá tartozó munkaszerződés alapján végzik, a szerződésben meghatározott díj havi összege.

Egyes külföldi előadóművészek biztosítási kötelezettsége Magyarországon

A biztosítás nem terjed ki az Szja tv. 1/B. § hatálya alá tartozó természetes személyre [Tbj. 11. § e) pontja].
Ilyen külföldi illetékességű előadóművésznek minősül az alábbi FEOR besorolásból a
2724 Zeneszerző, zenész, énekes foglalkozásból a zenész, énekes,
2726 Színész, bábművész,
2727 Táncművész, koreográfus foglalkozásból a táncművész,
2728 Cirkuszi és hasonló előadóművész, és
3711 Segédszínész, statiszta.

Az érintett személy Magyarországon fejti ki a tevékenységét és nem lehet a Tbj. szerinti belföldi. Belföldi, aki:
– Magyarország területén a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, a bevándorolt és a letelepedett jogállású, valamint a menekültként elismert személy,
– a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személy (a továbbiakban: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy), aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát Magyarország területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, valamint
– a hontalan.

E speciális adóalanyi körben nincs járulékfizetési kötelezettség, az adóköteles jövedelme után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, de legfeljebb évi 450 000 forint összegig.

A kiegészítő tevékenységet folytató ügyvezető nyugdíjjárulékának alapja

A Tbj. 4. § d) pontja szerint társas vállalkozónak minősül:
– a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),
– a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha az előző szerint (személyes közreműködésre tekintettel) minősül társas vállalkozónak.

Ez a szabály nem csak a biztosított társas vállalkozóra érvényes, hanem a kiegészítő tevékenységet folytatóra is.

Kiegészítő tevékenységet folytató: az a társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte [Tbj. 4. § e) pont].
Saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki
– a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a 14. § (3) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
– a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.
A társas vállalkozó ezen jogállását nem érinti, ha az említett nyugdíj folyósítása szünetel [Tbj. 4. § f) pont].
Korábban a társadalombiztosítási törvény már kimondta, hogy a járulékok alapja ebben az esetben a személyes közreműködési díj, de ha a társas vállalkozó ügyvezetőként biztosított, akkor személyes közreműködési díj alatt az ügyvezetői díjazást kell érteni.
Ez a szabály azonban így alkalmazhatatlan volt a kiegészítő tevékenységű, társas vállalkozó ügyvezetőre (aki egyébként nyugdíjjárulék fizetésére köteles, a társaság pedig egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet utána).
Erre tekintettel a törvénymódosítás a Tbj. 36. §-ában kimondja, hogy az ügyvezetőként társas vállalkozónak minősülő személy a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot az ügyvezetői tevékenysége alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után fizeti meg (persze, ha van ilyen), továbbá, hogy a nyugdíjjárulékot a társas vállalkozói tevékenységének megszűnése után kifizetett ügyvezetői tevékenység alapján járó járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.

A családi járulékkedvezmény havi összegének megállapítására kötelezett foglalkoztató

A Tbj. 51. § (1) bekezdése alapján jelenleg csak az a foglalkoztató köteles a családi járulékkedvezmény havi összegének megállapítására, amely (aki) az Szja tv. szerint adóelőleget megállapító munkáltatónak minősül.
Ez a szabály kiegészül azzal, hogy a jövőben erre az olyan kifizető is köteles lesz, amely a magánszemély részére az összevont adóalapba tartozó rendszeres jövedelmet (például megbízási díjat) juttat.

A családi járulékkedvezmény éves elszámolása

A Tbj. 51/B. § új (4) bekezdése szerint a családi járulékkedvezmény éves elszámolásakor
– a visszafizetési kötelezettséget személyi jövedelemadóként kell teljesíteni,
– a még igényelhető családi járulékkedvezményt a személyi jövedelemadó terhére kell elszámolni.
Az új szabály jelentős adminisztráció csökkentést jelent, hiszen az éves elszámoláskor a természetes személynek elegendő egy adónemre (szja-ra) teljesíteni a visszafizetési kötelezettségét, illetve ha az éves bevallásban több családi járulékkedvezmény jár neki, mint amit az év folyamán igényelt, azt a személyi jövedelemadóból igényelheti.

Az egészségügyi szolgáltatási járulék 2015. évi összege

Az egészségügyi szolgáltatási járulék havi 6810 (napi 227) forintról havi 6930 (napi 231) forintra emelkedett.
Ennek fizetésére változatlanul
– a kiegészítő tevékenységű társas vállalkozó után a társas vállalkozás,
– a kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozó maga után,
– az a belföldi magánszemély, aki más jogcímen egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult [Tbj. 39. § (2) bekezdés] és
– a szociális szövetkezet a tagi munkavégzés keretében munkát végző tagja után
kötelezett.

Harmadik állam polgárának magyarországi foglalkoztatása

A Tbj. 11. § b) pontja értelmében a biztosítás nem terjed ki a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és külföldinek minősülő munkavállalóra, ha a munkavégzésre kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, feltéve, hogy e munkavégzés a két évet nem haladja meg; e rendelkezés ismételten nem alkalmazható ugyanarra a munkavállalóra, ha az előző belföldi munkavégzés befejezésétől számítva három év nem telt el.
Harmadik állam: az Európai Gazdasági Térség és Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó állam [Tbj. 4. § z) pont].
A Tbj. 2014. január 1. napjától hatályos 11/A. § szerint az előzőektől eltérően, két évnél hosszabb munkavégzés esetén csak akkor mentesül a munkavállaló a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól, ha
a) a kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés kezdetekor előre nem látható olyan körülmény következik be, ami alapján a magyarországi munkavégzése ténylegesen vagy várhatóan két évnél hosszabb időtartamúvá válik, és
b) az a) pontban említett körülmény a magyarországi munkavégzése kezdetét követő legalább egy év után következik be, amelyet a munkavállaló 8 napon belül bejelent az állami adóhatóságnak.
Ez a rendelkezés azonban nem érinti az e jogviszony alapján létrejött – külön törvényben meghatározott – szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget. A 27 százalékos szociális hozzájárulás adót tehát a két év elteltével meg kell fizetni, a mentesség csak a 10 százalékos nyugdíjjárulékra és a 8,5 százalékos egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékra vonatkozik!
Ehhez a szabályhoz a jogalkotó egy átmeneti rendelkezést is fűzött. Eszerint a 2013. január 1-je előtt megkezdett kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés két éves időtartamát 2013. január 1-jétől kell számítani és a biztosítási kötelezettség így legkorábban 2015. január 1-jével jön létre.
Az akkori törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint: „Ezzel a rendelkezéssel a kettős járulékfizetés elkerülését célozza az a javaslat, mely szerint a már letárgyalt, illetve aláírt, de még hatályba nem lépett kétoldalú szociális biztonsági egyezmények hatálybalépéséig meghosszabbodik a Magyarországra kiküldött külföldi munkavállalókra vonatkozóan rögzített azon időtartam, amely biztosítja, hogy a kiküldött dolgozók járulékmentesen foglalkoztathatók Magyarországon. A harmadik állambeli kiküldöttekre vonatkozó szabály továbbá kiegészül egy olyan előírással, amely mentességet biztosít az egyéni járulékfizetés alól 2 évnél hosszabb kiküldetés esetén, de csak akkor, ha a kiküldetés 2 éven túli meghosszabbítására előre nem kalkulálható okból kerül sor. További feltétel, hogy e körülmény 1 év után következik be, és erről a munkavállaló bejelentés tesz az adóhatóságnak. A módosítás háttere, hogy amennyiben a kiküldetés 2 évnél rövidebb időtartama meghosszabbításra kerül 2 évnél hosszabb időre, és emiatt visszamenőlegesen járulékfizetési kötelezettsége keletkezne a kiküldött munkavállalónak, akkor a járulékfizetésért járó egészségügyi ellátások igénybevétele visszamenőlegesen „de facto” lehetetlen. A módosítás az ebből adódó anomáliát oldja fel azáltal, hogy ilyen speciális esetben a kiküldöttet mentesíti az egyéni járulékok alól.”
Hasonló indokok most is felmerültek, hiszen jelenleg is vannak már letárgyalt, tehát végleges új szociális biztonsági egyezményeink, amelyek azonban még nem léptek hatályba.
Erre tekintettel a jogalkotó 2015. január 1-je hatállyal megváltoztatta az átmeneti szabályt, de hangsúlyozzuk, hogy ez csak a 2013. július 1-je előtt megkezdett munkavégzésekre érvényesek!
Eszerint a 2013. július 1-je előtt megkezdett kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés két éves időtartamát 2013. július 1-jétől kell számítani és a biztosítási kötelezettség legkorábban 2015. július 1-jével jön létre.
Tbj. 65. § (1) bekezdés.

Következő számunkban a járulékalapot nem képező jövedelmek körével folytatjuk.