A kata főbb szabályai,a fizetendő adó mértéke és az azzal teljesített közterhek

A kata választása elsősorban a 6 millió forint alatti bevételű, legkisebb vállalkozások számára jelenthet alkalmazható adózási módot. A kisadózást csak az egyéni vállalkozók, az egyéni cégek és kizárólag magánszemély taggal rendelkező bt.-k és kkt.-k választhatják.  Az adónem választására a NAV felé benyújtott nyilatkozattal kerülhet sor, akár év közben is, a nyilatkozat benyújtását követő hónap első napjától. Az adóalanyiság létrejöttének feltétele, hogy a vállalkozás – az alábbiaknak megfelelő módon – legalább egy kisadózót bejelentsen.
Az adóalanyiság választásának bejelentésével egyidejűleg a kisadózó vállalkozásnak be kell jelentenie azon kisadózóknak a nevét, címét és adóazonosító jelét, akik a munkaviszonyt kivéve bármilyen jogviszonyban (ideértve különösen a személyes közreműködést, a vezető tisztségviselői és a megbízási jogviszony alapján végzett tevékenységet) részt vesznek a kisadózó vállalkozás tevékenységében. Egyéni vállalkozó esetén az egyéni vállalkozót mint magánszemélyt kell kisadózóként bejelenteni.
Amennyiben egy vállalkozás a kata hatálya alá bejelentkezik, a vezető tisztségviselői feladatokat nem munkaviszony keretében ellátó, a kisadózó vállalkozással megbízási jogviszonyban álló és a személyes közreműködésre köteles tagokat a kisadózó vállalkozás köteles bejelenteni kisadózóként. A bt. és kkt. így be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre a vállalkozás tevékenységében.
A fenti szabály megsértése esetén a kisadózó vállalkozás tevékenységében részt vevő tag közreműködését be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának kell tekinteni.
A be nem jelentett foglalkoztatás – amellett, hogy munkaügyi ellenőrzés során kötelező bírságolási eset  – a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételének megsértését jelenti, amivel a vállalkozás két évre kizárja magát az állami támogatások igénybevételének lehetőségéből is.
Nem választhatja az adóalanyiságot az a vállalkozás, amelynek adószámát az adóhatóság a bejelentést megelőző két éven belül törölte, vagy ezen időszakban a vállalkozás adószáma jogerősen fel volt függesztve. A tevékenységi körre vonatkozó kezdeti korlátozásokat enyhítve a jogalkotó immár csak azokat a vállalkozásokat zárja ki az alanyi körből, amelyek az Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke, illetve a TEÁOR 2008 szerint 68.20 „Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése” besorolású tevékenységből az adóalanyiság választásának évében bevételt szereztek.
Az adónemet választók főállású kisadózóként 50 000 forint, nem főállású kiadózóként pedig 25 000 forint tételes adó megfizetésére kötelesek, amely magában foglalja a következőket:
a) vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése;
b) társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése;
c) a személyi jövedelemadó, járulékok és az egészségügyi hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése;
d) szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése.

Főállású kisadózó biztosítottnak minősül, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet. Az ellátások számításának alapja havi 81 300 forint.
2014. január 1-jétől a kisadózó választhatja magasabb összegű tételes adó fizetését is, akár a NAV-hoz történő bejelentkezése során, akár az adóalanyiság fennállása során később is. Ekkor, havi 75 000 forint tételes adó megfizetésével, az ellátások alapja 136 250 forint lesz.
A fenti tételes adón túl, a kisadózó vállalkozás évi 6 millió forintot meghaladó bevétele után 40% mértékű adót fizet. Amennyiben az adóalanyiság év közben keletkezett a 6 millió forint helyett a bevételi határ az adóalanyisággal érintett hónapok száma, szorozva 500 000 forinttal. Például, július 1-jével kezdődő adóalanyiság esetén 3 millió forint.
A kisadózó vállalkozásnak minden, általa kibocsátott számlán fel kell tüntetnie a „Kisadózó” kifejezést, amelynek elmaradása esetén az adóhatóság 500 000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
A választott adóalanyiság – a vállalkozás megszűnésének esetein túlmenően – megszűnik akkor is, ha a vállalkozás az alól kijelentkezik, vagy az adóhatóság által nyilvántartott nettó adótartozása a 100 000 forintot meghaladja. Ugyanakkor érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a 6 millió forintos bevételi határ átlépése az adóalanyiságot nem szünteti meg. Az adóalanyiság megszűnésének további jogkövetkezménye, hogy azt a megszűnést követő 24 hónapon belül újra nem választható.

A munkaviszonytól történő elhatárolás szabályai és a szabályozás dilemmái

Az adó mértékéből adódóan, az bizonyos összeg fölött határozottan kedvezőbb közteherfizetést eredményez, mintha azonos tevékenység ellátására munkaviszony keretében kerülne sor. A jogalkotó színlelt szerződésekkel szemben történő fellépéshez egy, a megszokottól eltérő technikát alkalmazott.
Az adóhatósági ellenőrzés során ugyanis törvényi vélelem szól amellett, hogy minden olyan kisadózóval kötött szerződéssel munkaviszony jön létre a kisadózó és a vele szerződést kötő között, ahol a kisadózó számára juttatott összeg meghaladja az évi 1 millió forintot (az ilyen mértékű juttatást adó adózó a továbbiakban: adatszolgáltatásra kötelezett személy).
A törvényi vélelem megdönthető, azaz fennáll a lehetőség annak bizonyítására, hogy a kisadózó jogszerűen járt el és az általa kötött szerződés valójában nem munkaviszony. A bizonyítási teher azonban – a törvényi vélelemnek köszönhetően – ebben az esetben megfordul és nem az adóhatóságnak, hanem a kisadózónak – vagy a számla befogadójának –kell azt bizonyítania, hogy nem leplezett munkaviszonyról van szó.
A törvényi vélelmet abban az esetben kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:
a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;
c) az adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

A törvényi vélelem megdöntéséhez tehát a fenti, hat pontot tartalmazó felsorolásból kell legalább kettő fennállását bizonyítania a kiadózónak ahhoz, hogy az általa kötött szerződést ne minősítsék színlelt szerződésnek.
A szabályozás ugyan nem sérti a szerződéses szabadság elvét, amely szerint a felek – amennyiben a tevékenység jellege megengedi – a felek az általuk kötött szerződés típusát maguk határozzák meg, de a korábbi gyakorlattól eltérően értelmezi a szerződések minősítésének kérdését, hiszen fő szabály szerint a hatóságot terhelné a bizonyítási teher a színlelt szerződések kapcsán.
A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során a gyakorlatban továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír a már hatályon kívül helyezett 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv, amely a szerződések minősítésénél az ellenőrzés során megállapított valamennyi releváns tényt, illetve a polgári jogviszonyok és a munkaviszony minősítő jegyeit – azon belül az elsődleges és a másodlagos minősítő jegyeket – az elsődleges szempontok prioritása mellett, egyenként és összességében is vizsgálni és mérlegelni rendeli.
Az irányelv a következő elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket határozza meg.

Elsődleges minősítő jegyek:
– a tevékenység jellege, munkakörként történő feladat meghatározás;
– a személyes munkavégzési kötelezettség;
– foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása;
– alá-fölérendeltségi viszony.

Másodlagos minősítő jegyek:
– az irányítási, utasítási és ellenőrzési jog;
– a munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása;
– a munkavégzés helye;
– az elvégzett munka díjazása;
– a munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása;
– a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása;
írásbeliség.

A törvényi kimentési okok rendszerét a fentiekkel összevetve látható, hogy a kisadózó által kötött szerződések esetében a jogalkotó nem csak a bizonyítási teher megfordításával tért el a fentebb ismertetett elvektől, hanem a minősítő jegyeket is más rendszerben határozta meg. Az elsődleges minősítő jegyek közül kizárólag a személyes munkavégzési kötelezettség került be a jogszabályi felsorolásba, ami még munkaviszonyban sem feltétlenül teljesülő ismérv,  ugyanakkor kimaradt a munkaviszonyra a hatályos szabályozásban is minden esetben jellemző alá-fölérendeltségi viszony. A másodlagos minősítő jegyek közül ugyanakkor négy is megjelenik a jogszabályi feltételek között, ráadásul valamennyi olyan, amelyet az Mt. korábbinál jóval rugalmasabb szabályai még a munkaviszonyban sem tekintenek kötelező érvényűnek. A távmunka és a bedolgozói munkaviszony például a fentebb idézett feltételeknél lényegesebben megengedőbben szabályozza a munkaviszonyt, mint amit a jogalkotó a törvényi vélelem megdöntése során elvár.
További sajátosság, hogy a bizonyítás során csak a fenti „menüből” kell két tetszőleges pont megvalósulását bizonyítani, további körülmények vizsgálatára nem kerülhet sor, hiszen a törvényi felsorolás a vélelem megdöntése tekintetében zárt.
Álláspontunk szerint, a szabályozásnak a minősítő jegyek mennyiségi teljesítése helyett a hangsúlyt az eset összes körülményeinek mérlegelésével hozott döntésekre kellene helyeznie, mivel az sokkal jobban szolgálhatná mind a kisadózó vállalkozások, mind az ellenőrzést végző hatóság érdekeit.

A kisadózó vállalkozások tételes adója és a munkaviszonnyá átminősítés esetei

A 2012. évi CXLVII. törvény 2013. január 1-jétől kezdődően új adónemeket vezetett be meg a magyar jogrendszerbe, a kiadózó vállalkozások tételes adóját (a továbbiakban: kata) és a kisvállalati adót. Jelen írásunkban a kata hatálya alá tartozó vállalkozásra vonatkozó főbb szabályokat tekintjük át, valamint foglalkozunk a kisadózó vállalkozók által megkötött szerződések munkaviszonytól történő elhatárolásának kérdéseivel, tekintettel arra, hogy az unikális módszerrel került szabályozásra.

A kata főbb szabályai,a fizetendő adó mértéke és az azzal teljesített közterhek

A kata választása elsősorban a 6 millió forint alatti bevételű, legkisebb vállalkozások számára jelenthet alkalmazható adózási módot. A kisadózást csak az egyéni vállalkozók, az egyéni cégek és kizárólag magánszemély taggal rendelkező bt.-k és kkt.-k választhatják.  Az adónem választására a NAV felé benyújtott nyilatkozattal kerülhet sor, akár év közben is, a nyilatkozat benyújtását követő hónap első napjától. Az adóalanyiság létrejöttének feltétele, hogy a vállalkozás – az alábbiaknak megfelelő módon – legalább egy kisadózót bejelentsen.
Az adóalanyiság választásának bejelentésével egyidejűleg a kisadózó vállalkozásnak be kell jelentenie azon kisadózóknak a nevét, címét és adóazonosító jelét, akik a munkaviszonyt kivéve bármilyen jogviszonyban (ideértve különösen a személyes közreműködést, a vezető tisztségviselői és a megbízási jogviszony alapján végzett tevékenységet) részt vesznek a kisadózó vállalkozás tevékenységében. Egyéni vállalkozó esetén az egyéni vállalkozót mint magánszemélyt kell kisadózóként bejelenteni.
Amennyiben egy vállalkozás a kata hatálya alá bejelentkezik, a vezető tisztségviselői feladatokat nem munkaviszony keretében ellátó, a kisadózó vállalkozással megbízási jogviszonyban álló és a személyes közreműködésre köteles tagokat a kisadózó vállalkozás köteles bejelenteni kisadózóként. A bt. és kkt. így be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre a vállalkozás tevékenységében.
A fenti szabály megsértése esetén a kisadózó vállalkozás tevékenységében részt vevő tag közreműködését be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának kell tekinteni.
A be nem jelentett foglalkoztatás – amellett, hogy munkaügyi ellenőrzés során kötelező bírságolási eset  – a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételének megsértését jelenti, amivel a vállalkozás két évre kizárja magát az állami támogatások igénybevételének lehetőségéből is.
Nem választhatja az adóalanyiságot az a vállalkozás, amelynek adószámát az adóhatóság a bejelentést megelőző két éven belül törölte, vagy ezen időszakban a vállalkozás adószáma jogerősen fel volt függesztve. A tevékenységi körre vonatkozó kezdeti korlátozásokat enyhítve a jogalkotó immár csak azokat a vállalkozásokat zárja ki az alanyi körből, amelyek az Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke, illetve a TEÁOR 2008 szerint 68.20 „Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése” besorolású tevékenységből az adóalanyiság választásának évében bevételt szereztek.
Az adónemet választók főállású kisadózóként 50 000 forint, nem főállású kiadózóként pedig 25 000 forint tételes adó megfizetésére kötelesek, amely magában foglalja a következőket:
a) vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése;
b) társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése;
c) a személyi jövedelemadó, járulékok és az egészségügyi hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése;
d) szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése.

Főállású kisadózó biztosítottnak minősül, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet. Az ellátások számításának alapja havi 81 300 forint.
2014. január 1-jétől a kisadózó választhatja magasabb összegű tételes adó fizetését is, akár a NAV-hoz történő bejelentkezése során, akár az adóalanyiság fennállása során később is. Ekkor, havi 75 000 forint tételes adó megfizetésével, az ellátások alapja 136 250 forint lesz.
A fenti tételes adón túl, a kisadózó vállalkozás évi 6 millió forintot meghaladó bevétele után 40% mértékű adót fizet. Amennyiben az adóalanyiság év közben keletkezett a 6 millió forint helyett a bevételi határ az adóalanyisággal érintett hónapok száma, szorozva 500 000 forinttal. Például, július 1-jével kezdődő adóalanyiság esetén 3 millió forint.
A kisadózó vállalkozásnak minden, általa kibocsátott számlán fel kell tüntetnie a „Kisadózó” kifejezést, amelynek elmaradása esetén az adóhatóság 500 000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
A választott adóalanyiság – a vállalkozás megszűnésének esetein túlmenően – megszűnik akkor is, ha a vállalkozás az alól kijelentkezik, vagy az adóhatóság által nyilvántartott nettó adótartozása a 100 000 forintot meghaladja. Ugyanakkor érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a 6 millió forintos bevételi határ átlépése az adóalanyiságot nem szünteti meg. Az adóalanyiság megszűnésének további jogkövetkezménye, hogy azt a megszűnést követő 24 hónapon belül újra nem választható.

A munkaviszonytól történő elhatárolás szabályai és a szabályozás dilemmái

Az adó mértékéből adódóan, az bizonyos összeg fölött határozottan kedvezőbb közteherfizetést eredményez, mintha azonos tevékenység ellátására munkaviszony keretében kerülne sor. A jogalkotó színlelt szerződésekkel szemben történő fellépéshez egy, a megszokottól eltérő technikát alkalmazott.
Az adóhatósági ellenőrzés során ugyanis törvényi vélelem szól amellett, hogy minden olyan kisadózóval kötött szerződéssel munkaviszony jön létre a kisadózó és a vele szerződést kötő között, ahol a kisadózó számára juttatott összeg meghaladja az évi 1 millió forintot (az ilyen mértékű juttatást adó adózó a továbbiakban: adatszolgáltatásra kötelezett személy).
A törvényi vélelem megdönthető, azaz fennáll a lehetőség annak bizonyítására, hogy a kisadózó jogszerűen járt el és az általa kötött szerződés valójában nem munkaviszony. A bizonyítási teher azonban – a törvényi vélelemnek köszönhetően – ebben az esetben megfordul és nem az adóhatóságnak, hanem a kisadózónak – vagy a számla befogadójának –kell azt bizonyítania, hogy nem leplezett munkaviszonyról van szó.
A törvényi vélelmet abban az esetben kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:
a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;
c) az adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

A törvényi vélelem megdöntéséhez tehát a fenti, hat pontot tartalmazó felsorolásból kell legalább kettő fennállását bizonyítania a kiadózónak ahhoz, hogy az általa kötött szerződést ne minősítsék színlelt szerződésnek.
A szabályozás ugyan nem sérti a szerződéses szabadság elvét, amely szerint a felek – amennyiben a tevékenység jellege megengedi – a felek az általuk kötött szerződés típusát maguk határozzák meg, de a korábbi gyakorlattól eltérően értelmezi a szerződések minősítésének kérdését, hiszen fő szabály szerint a hatóságot terhelné a bizonyítási teher a színlelt szerződések kapcsán.
A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során a gyakorlatban továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír a már hatályon kívül helyezett 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv, amely a szerződések minősítésénél az ellenőrzés során megállapított valamennyi releváns tényt, illetve a polgári jogviszonyok és a munkaviszony minősítő jegyeit – azon belül az elsődleges és a másodlagos minősítő jegyeket – az elsődleges szempontok prioritása mellett, egyenként és összességében is vizsgálni és mérlegelni rendeli.
Az irányelv a következő elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket határozza meg.

Elsődleges minősítő jegyek:
– a tevékenység jellege, munkakörként történő feladat meghatározás;
– a személyes munkavégzési kötelezettség;
– foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása;
– alá-fölérendeltségi viszony.

Másodlagos minősítő jegyek:
– az irányítási, utasítási és ellenőrzési jog;
– a munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása;
– a munkavégzés helye;
– az elvégzett munka díjazása;
– a munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása;
– a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása;
írásbeliség.

A törvényi kimentési okok rendszerét a fentiekkel összevetve látható, hogy a kisadózó által kötött szerződések esetében a jogalkotó nem csak a bizonyítási teher megfordításával tért el a fentebb ismertetett elvektől, hanem a minősítő jegyeket is más rendszerben határozta meg. Az elsődleges minősítő jegyek közül kizárólag a személyes munkavégzési kötelezettség került be a jogszabályi felsorolásba, ami még munkaviszonyban sem feltétlenül teljesülő ismérv,  ugyanakkor kimaradt a munkaviszonyra a hatályos szabályozásban is minden esetben jellemző alá-fölérendeltségi viszony. A másodlagos minősítő jegyek közül ugyanakkor négy is megjelenik a jogszabályi feltételek között, ráadásul valamennyi olyan, amelyet az Mt. korábbinál jóval rugalmasabb szabályai még a munkaviszonyban sem tekintenek kötelező érvényűnek. A távmunka és a bedolgozói munkaviszony például a fentebb idézett feltételeknél lényegesebben megengedőbben szabályozza a munkaviszonyt, mint amit a jogalkotó a törvényi vélelem megdöntése során elvár.
További sajátosság, hogy a bizonyítás során csak a fenti „menüből” kell két tetszőleges pont megvalósulását bizonyítani, további körülmények vizsgálatára nem kerülhet sor, hiszen a törvényi felsorolás a vélelem megdöntése tekintetében zárt.
Álláspontunk szerint, a szabályozásnak a minősítő jegyek mennyiségi teljesítése helyett a hangsúlyt az eset összes körülményeinek mérlegelésével hozott döntésekre kellene helyeznie, mivel az sokkal jobban szolgálhatná mind a kisadózó vállalkozások, mind az ellenőrzést végző hatóság érdekeit.