A kormányrendelet előkészítése során a következő fő célokat tartotta szem előtt a jogalkotó:

– a bevételeket és a kiadásokat az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV törvény szerint adminisztratív, közgazdasági és funkcionális osztályozás bontásban kell nyilvántartani,
– a pénzforgalmi szemlélet mellett az eredményszemlélet megjelenítése,
–a költségvetési, illetve a pénzügyi számviteli rendszerben alkalmazandó főkönyvi számlák számának csökkenése, melyből a költségvetési beszámolók és a különböző statisztikai adatszolgáltatások előállíthatók.

Az új jogszabályi előírás hatálya kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére, így természetesen az önkormányzati alrendszerre is. A 4/2013. (I. 11.) kormányrendelet hatályba lépésével egyidejűleg hatályát vesztette a 249/2000. (XII. 24.) kormányrendelet.

Az államháztartás számvitele az új jogszabály alapján két szerkezeti elemből áll.
– költségvetési számvitel-költségvetési könyvvezetés;
– pénzügyi számvitel-pénzügyi könyvvezetés.

A két szerkezeti elem legfontosabb jellemzőit – melyeket az Számviteli törvényben előírt kötelező szabályzatoknak tartalmazniuk kell – a következőkben foglaljuk össze.

A költségvetési számvitel jellemzői

A számvitel szemlélete pénzforgalmi, könyvvitele kettős. Tartalma alapján a nyilvántartási számlákon belül a függő és biztos jövőbeni követelések a 03 csoportban, a függő kötelezettségek a 04 csoportban, a kiadási előirányzatok és a kötelezettségek teljesítése a 05 csoportban, a bevételi előirányzatok, és követelések a 09 számlacsoportban jelennek meg.
Bevezetésre kerülnek a 00-s ellenszámlák.

Új elem, hogy a 003 kiadási és a 005 bevételi ellenszámlákat vállalkozási és alaptevékenységek szerinti bontásban, továbbá kormányzati funkció (COFOG) szerinti bontásban kell vezetni. Ugyancsak újdonság, hogy a bevételi és kiadási előirányzatok, követelések, kötelezettségvállalások, valamint ezek teljesítésének vezetése a költségvetési év során 05 és a 09 számlacsoport számláit az egységes rovatrend szerinti bontásban kell vezetni.

Pénzügyi számvitel

A pénzügyi könyvvezetés során az eszközökre és a forrásokra, azok változásaira, valamint az eredmény alakulására ható gazdasági események vezetése történik. A könyvvezetés az egységes számlakeret 1–9 számlaosztályán belül a kettős könyvvitel szabályai szerint forintban készül. Az államháztartáson belül nem új elem, de a pénzügyi számvitelen belüli elkülönítése miatt megemlítendő, hogy a költségeket elsődlegesen az 5 számlaosztályban, másodlagosan a 6. vagy a 7. számlaosztály könyvviteli számláin kell könyvelni. A 7-s számlaosztály a szakfeladatokat tartalmazza.

Ugyancsak a pénzügyi számvitelen belül jelenik meg az államháztartási pénzügyi beszámoló új szerkezete, amely mérlegből, eredmény-kimutatásból, költségek és megtérült költségekről készült kimutatásból, és kiegészítő mellékletből tevődik össze.

Ennek az elkülönítésnek meg kell jelennie a számviteli politikában, illetve az ahhoz tartozó kötelezően elkészítendő szabályzatokban.
A szabályozás területén továbbra is el kell készíteni a Számviteli politikát, nyilvánvalóan az új előírások beépítésével, illetőleg az alábbi szabályzatokat.

A Számviteli törvény szerint:
• Eszközök és források értékelési szabályzata
• Eszközök és források leltározási és leltárkészítési szabályzata
• Önköltség-számítási szabályzat
•Pénzkezelési szabályzat
• Intézményi számlarend

Az új Áhsz. szerint:
• Számlakeret
• Bizonylati szabályzat, album

Az államháztartási törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (Ávr.) szerint a következő szabályzatokat kell elkészíteni:
• Szervezeti - és működési szabályzat
• Gazdálkodási szabályzat (amely tartalmazza a kötelezettségvállalás rendjét)
• Beszerzések lebonyolításával kapcsolatos eljárásrend
• A belföldi és külföldi kiküldetések elrendelésével és lebonyolításával kapcsolatos eljárásrend
• A gépjárművek igénybevételének és használatának rendje
• A vezetékes és mobiltelefonok használatának rendje
• A közérdekű adatok megismerésére irányuló kérelmek intézésének, illetőleg a kötelezően közzéteendő adatok nyilvánosságra hozatalának rendje

A költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló 370/2011. (XII. 32.) kormányrendelet (Bkr.) szerinti szabályzatok:
• Belső ellenőrzési kézikönyv
• Belső kontroll kézikönyv
• Szabálytalanságok kezelésének eljárásrendje
• Kockázatkezelési szabályzat
• Ellenőrzési nyomvonalak

Jelen cikkben a Számviteli politika fő tartalmi változásait emeljük ki, mivel ez a dokumentum meghatározó jelentőségű a költségvetési szervek gyakorlatában a szabályozottság, a szabályszerűség, az eredményesség, a hatékonyság és a gazdaságosság megteremtése szempontjából. A belső szabályozás célja továbbra is az, hogy a jogszabályokban előírt kógens elemek a költségvetési szervek sajátosságai alapján legyenek interpretálva az eljárásrendekben.

Számviteli politika

A bemutató részben célszerű a szervezet adatainak rögzítése, a beszámolási kötelezettségekre vonatkozó éves és évközi adatszolgáltatások prezentálása, a bevallási kötelezettségek megemlítése, a szakfeladatok számjel szerinti felsorolása, a pénzforgalmi számlavezetés adatainak leírása, a pénzkezelés (valutapénztár) működésének szabályozása és egyéb információk közlése. Ez utóbbiak között szerepelnek a költségvetés összeállításának szabályai, az előirányzatok évközi módosítása, átcsoportosítása, és az előirányzat felhasználási jogkörök.
A Számviteli politika tartalmazza a mérlegkészítésre vonatkozó Áhsz. 30/A. § szerinti szabályokat. Itt kerül rögzítésre, hogy az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozó költségvetési szerv, a helyi önkormányzat illetőleg a nemzetiségi önkormányzat esetén a mérlegkészítés határideje a költségvetési évet követő év február 28.
Költségvetési sajátosság és új elem, hogy a Számviteli politikában rögzíteni kell az általános költségek szakfeladatokra és az általános kiadások tevékenységekre történő felosztásának módját, a felosztáshoz alkalmazott mutatókat és vetítési alapokat. A költségelszámolás során 2014. január 1-jétől az államháztartás szerveinél is biztosítani kell, hogy a nyilvántartás végeredményeként a költség annak a tevékenységnek a költségeként jelenjen meg, amely tevékenység miatt valójában felmerült. Következésképp a közvetlen és közvetett költség szerinti megosztást a költségvetési szervekben is alkalmazni kell. A tevékenységek sajátosságaiból adódóan a költségek felosztása mindig valamilyen arányosítás, aminek következtében sohasem pontos, csak az adott keretek között elfogadható.
A vetítési alap általában az a természetes mértékegységben kifejezett mutató, amely a költségek nagyságát és arányár befolyásolja (költségjellemző). A pótlékkulcs azt fejezi ki, hogy a vetítési alap egységére átlagosan milyen nagyságrendű költség jut. Ezek részleteit az önköltség-számítási szabályzatban kell kifejteni, de a fő rendezőelvek rögzítése 2014. január 1-jétől a Számviteli politikában is kötelező.
Megváltozott a jelentős, nem jelentős összegű hiba fogalma és minősítése is. A definíciót az Áhsz. 1. § (1) bekezdése tartalmazza, a szabályozást pedig a 9. § (2) bekezdés és a 23. § (2) bekezdés alapján kell kialakítani.
A fogalom eltérő a számviteli törvénytől, ugyanis akkor kell alkalmazni, ha a hiba megállapításának évében, az ellenőrzések során ugyanazon költségvetési évet érintően megállapított hibák, hibahatások együttes (előjeltől független) összege eléri, vagy meghaladja a költségvetési év mérlegfőösszeg 2%-t, vagy – ha a mérlegfőösszeg 2%-a meghaladja a 100 millió Ft-t – a százmillió forintot.
A mérlegben minden tételnél fel kell tüntetni az előző év megfelelő adatát. Ha az ellenőrzés az előző éves költségvetési beszámolóban elkövetett jelentős összegű hibát állapított meg, a mérlegkészítés időpontjáig megismert és nem vitatott, nem fellebbezett, illetve a jogerőssé vált megállapítások miatti módosításokat a mérleg minden tételénél az előző adatok mellett kell bemutatni. Ilyen esetben a mérlegben külön-külön oszlopban szerepelnek az előző évek adatai, a módosítások, valamint a 7. § szerinti időszak adatai. A megállapított jelentős összegű hibák összegével az előző mérleg adatai nem módosíthatók.
Az eredmény-kimutatásban ugyanazokat az elveket kell követni a jelentős összegű hiba bemutatásánál, mint a mérlegben. Ez teljesen új elem a költségvetési gazdálkodásban.

Teljesen újszerű a Számviteli politikában a háromoszlopos mérleg felépítésének bemutatása.

1. oszlop: előző év:
Itt szerepelnek az eszközök és források üzleti évi nyitó adatai, amelyek megegyeznek az előző üzleti év mérlegének mérlegfordulónapi (eszköz- és forrás adataival.)
2. oszlop: előző év, módosításai:
A feltárt jelentős összegű hibáknak az egyes eszközöket, illetve a forrásokat érintő adatai előjel-helyesen (több üzleti évet érintő jelentős összegű hibák esetén összevontan)
3. oszlop: tárgyév

Tartalmazza az üzleti év mérlegfordulónapi, leltárral alátámasztott eszköz és forrás adatait.
A Számviteli politikában rögzített szabályozás különös célja a költségvetési számvitel fogalmának definiálása. Ez nem más, mint a bevételi és kiadási előirányzatok alakulásának, a követelések, kötelezettségvállalások, más fizetési kötelezettségek, és ezek teljesítésének, továbbá a központi költségvetés Áht. 14. § (3) bekezdése szerinti fejezetéből kapott támogatások felhasználásának a valóságnak megfelelő, folyamatos, zárt rendszerű, áttekinthető nyilvántartásának és az éves költségvetési beszámoló ezekre vonatkozó részeinek megbízható és valós összképest mutató előkészítésének biztosítása.
A pénzügyi számvitel a vagyon és annak összetétele, a tevékenység eredménye valóságnak megfelelő, folyamatos, zárt rendszerű, áttekinthető nyilvántartásának és az éves költségvetési beszámoló ezekre vonatkozó részeinek megbízható és valós összképet mutató előkészítésének biztosítása.
A kétfajta számvitel elkülönítése kiemelkedően fontos a Számviteli politikában, mivel az itt meghatározandó rendező elvek biztosítják a költségvetési szerv szabályszerű számviteli rendjének eljárásrendbeli alapjait.
Az új jogszabályok bevezetése és az ezzel kapcsolatos belső szabályzatok kialakítása 2014. I. negyedévében a költségvetési szervek meghatározó részénél csak részben sikerült. A szakszerű interpretáció megvalósulásának egyik akadálya a megbízható informatikai bázis hiánya volt. A Magyar Államkincstár koordinálásával beindultak az új szoftverfejlesztések és az újszerű időközi költségvetési jelentésekhez szükséges űrlapok szerkezetéhez igazodó számítástechnikai programok alkalmazásai, de ezek működése nem zökkenőmentes. Az egyik legnagyobb probléma, hogy gyakran sérül a tartalom és a forma elve, mert az egyébként indokolt számítástechnikai megoldások háttérbe szorítják a számviteli szabályok érvényesítését. Ezen probléma megoldása haladéktalan feladat, mert meghiúsulhat az uniós irányelvek gyakorlati megvalósítása.

A legfontosabb jogforrások:
– az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) kormányrendelet (új Áhsz.);
– a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számviteli törvény);
– 36/2013. (IX. 13.) NGM rendelet az államháztartás számvitelének 2014. évi megváltozásával kapcsolatos feladatokról;
– 38/2013. (IX. 19.) NGM rendelet az államháztartásban felmerülő egyes gyakoribb gazdasági események kötelező elszámolási módjáról;
– államháztartási törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (Ávr.)