Új tisztségként jelent meg a Kttv.-ben a „közszolgálati tisztviselő” fogalma, amely gyűjtő fogalom, mert magában foglalja a kormánytisztviselő, a köztisztviselő a kormányzati ügykezelő és az önkormányzati ügykezelő fogalmát. Új jogviszonyt jelent a „kormányzati szolgálati jogviszony”, amely az állam, valamint az állam nevében foglalkoztatott kormánytisztviselő között, a köz szolgálatában létrejött olyan különleges jogviszony, melynek keretében a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.

Jubileumi jutalom

A jubileumi jutalom jogintézménye, az arra való alapvető jogosultság változatlan feltételekkel került át A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényből és A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvényből. E szerint akkor illeti meg a jubileumi jutalom a közszolgálati tisztviselőt, ha a kormányzati szolgálati jogviszonyban betölti a 25, a 30, a 30, illetve a 40 éves jogszerző időt. Változatlan maradt e jutalom összegszerűsége, amely 25 évi jogszerző idő után 2 havi, 30 évi jogszerző idő után 3 havi, 35 évi jogszerző idő után 4 havi és 40 évi jogszerző idő után 5 havi illetménynek megfelelő összeg. Ez nem azonos az átlagkeresettel, vagy a távolléti díjjal. Azt az illetményt kell alapul venni, amely a kifizetéskor megilleti a kormány, illetve a köztisztviselőt.
A jubileumi jutalomra való jogosultsághoz jogszerző időként a Ktv., a Ktjv., és a Kjt. valamint a hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött időt, a bíróságnál, ügyészségnél eltöltött szolgálati, vagy e szerveknél munkaviszonyban eltöltött időt, a hivatásos nevelőszülői jogviszonyban eltöltött időt, a Ktv., a Kjt. és a Ktvj. hatálya alá tartozó szerveknél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban eltöltött időt és végül az állami vezetői szolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet elismerni.

Végkielégítés

A közszolgálati tisztviselőket két esetben illeti meg végkielégítés; ha a jogviszony felmentéssel, továbbá ha a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnésével szűnik meg. A végkielégítés mértéke megegyezik a korábbi Ktv.-ben, 1998 óta hatályos mértékkel, vagyis a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött idő függvényében 1 havi illetményének megfelelő összegtől 8 havi illetménynek megfelelő összegig terjed. Változatlan maradt az a szabály is, miszerint a végkielégítés további 4 havi illetmény összegével emelkedik, ha a közszolgálati tisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg az említett módokon. Végkielégítés illeti meg a közszolgálati tisztviselőt, és a munkavállalót, ha érvénytelenség címén kell a jogviszonyt azonnali hatállyal megszüntetni. Ugyancsak jogosult végkielégítésre a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállaló is, ha munkaviszonya a munkáltató működésével összefüggő okból történő felmondás következtében szűnik meg.
A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a kormányzati szolgálati jogviszonyt megszüntető államigazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni, azonban a jogelőd munkáltatónál eltöltött idő is e kategóriába tartozik. Ide kell érteni a jogviszonyváltás esetén az átadó munkáltatónál eltöltött időt is, vagy áthelyezés esetén a költségvetési szervnél kormányzati szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött időt is, és 1992. július 1-jéig bármely munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt is. A Kúria jogelődjeként eljáró Legfelsőbb Bíróság MK BH 2001/343 sz. döntvényében rögzítette, hogy a végkielégítés mértékének meghatározásakor a közszolgálati szervnél eltöltött jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehető figyelembe, amelyből áthelyezéssel került a köztisztviselő az alkalmazó szervhez, feltéve, hogy az áthelyező munkáltató költségvetési szerv volt. Az ezt megelőző korábbi munkaviszonyok akkor számítanak jogszerző időnek, ha azokat a köztisztviselő kivétel nélkül költségvetési szervnél töltötte el, és az egyik munkaviszonyból áthelyezéssel került a következő munkaviszonyba.

Azonban nem illeti meg a végkielégítés a közszolgálati tisztviselőt, vagy munkavállalót, ha pl. felszólítás ellenére nem csatolja a büntetlen előéletet igazoló, vagy foglalkozástól eltiltás hiányát igazoló határozatot. Nem jogosult a közszolgálati tisztségviselő, vagy munkavállaló végkielégítésre, ha legkésőbb a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. A közszolgálati tisztviselő nem csak akkor minősül nyugdíjasnak, ha betöltötte a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy jogerős közigazgatási határozattal megállapították részére az öregségi nyugdíjat, hanem ha a legalább a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nő, e jogcímen való nyugdíjaztatása miatt kéri a közszolgálati jogviszony alóli felmentését. Nem illeti meg végkielégítés a közszolgálati tisztviselőt, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzést végző szerv a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséhez szükséges hozzájárulást visszavonta és a külön törvény szerint arra feljogosított személy, szerv vagy testület a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését, illetve fenntartását nem hagyta jóvá és emiatt a jogviszonyt azonnali hatállyal meg kellett szüntetni.

Egyéb juttatások

A kormány, illetve köztisztviselő cafeteria-juttatásra is jogosult, melynek keretében a következő juttatások közül választhatnak a közszolgálati tisztviselők, A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben szereplő kedvezmények közül: – a munkáltató tulajdonában vagy vagyonkezelésében lévő üdülőben nyújtott szolgáltatás a saját és közeli hozzátartozó jogán, – a munkáltató telephelyén működő munkahelyi étkeztetést, legfeljebb havi 12 500 Ft erejéig, – havi 8000 Ft-ig Erzsébet-utalványt vehetnek igénybe, – Széchenyi Pihenőkártya igénybe vétele, évente szálláshely esetében legfeljebb 225 000 Ft-ig, vendéglátás igénybe vétele esetén legfeljebb 150 000 Ft-ig és egyéb szabadidő eltöltést, vagy rekreációt, illetve egészségmegőrzést biztosító szolgáltatás legfeljebb 75 000 Ft-ig. Béren kívüli cafeteria-juttatásként választhatja továbbá a közszolgálati tisztviselő az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba történő minimálbér 50%-ának megfelelő összeg befizetését vagy az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba, illetve önsegélyező pénztárba való befizetést, a minimálbér 30%-ának megfelelő összeg erejéig és végül megilleti a közszolgálati tisztviselőt a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a minimálbér 50%-ának megfelelő összeg befizetésével. A kormánytisztviselőt megillető cafeteria-juttatás éves összege nem lehet alacsonyabb az illetményalap ötszörösénél, amely az ez évi 38 500 Ft illetményalapot figyelembe véve: 192 500 Ft. A kormány illetve köztisztviselőnek a Kttv. végrehajtása tárgyában kiadott 249/2012. (VIII. 31.) kormányrendeletben (továbbiakban: Korm. r.) előírtaknak megfelelően a tárgyév március 1-jéig, vagy áthelyezés esetén az áthelyezéskor kell nyilatkoznia arról, hogy mely cafeteria-juttatásra tart igényt. Az áthelyezéskor időarányosan jogosult a tárgyévben a két vagy több munkáltatótól a cafeteria-juttatásra. Ha a közszolgálati tisztviselő időarányos résznél több ilyen juttatást vett igénybe, az időarányos résszel arányos többletjuttatást vissza kell fizetnie. A tárgyévre esedékes választott juttatás teljes mértékű fel nem használása esetén a kimaradó juttatásrész a következő évre nem vihető át.
Az egyes közigazgatási szervek vezetői a személyügyi szervezetei útján kötelesek a társadalmi és érdek-képviseleti szervekkel együttműködve figyelemmel kísérni a nyugdíjas közszolgálati tisztviselői szociális helyzetét. A Kormányrendelet lehetőséget ad arra, hogy a nyugállományú közszolgálati tisztviselő is részesülhet mind pénzbeli, mind pedig természetbeni juttatásban, a rászorultsága függvényében. A nyújtható pénzbeli és természetbeni támogatások lehetnek – eseti szociális segély, – jövedelem-kiegészítés, – temetési segély, – kedvezményes étkeztetés, – kedvezményes üdültetés és – egyes szolgáltatások kedvezményes igénybevétele.

A Korm.rend.-ben foglaltaknak megfelelően képzettségi pótlék állapítható meg a közszolgálati tisztviselőnek, ha a feladatkör szakszerűbb ellátását biztosító tudományos fokozattal, valamint a feladatkörön belüli szakosodást elősegítő további szakképesítéssel, vagy szakképzettséggel rendelkezik, továbbá ha a besorolásánál figyelembe vett iskolai végzettségénél magasabb szintű szakképesítéssel, vagy szakképzettséggel rendelkezik, feltéve, ha az a munkakör ellátásához szükséges. A képzettségi pótlék mértéke: az illetményalap 75%-a, 50%-a, 40%-a vagy 30%-a, attól függően, hogy
– doktori (PhD) fokozattal, vagy a felsőoktatási törvényben meghatározott, illetve azzal egyenértékű, vagy ennél magasabb tudományos fokozattal rendelkezik a közszolgálati tisztviselő, vagy
– felsőfokú iskolai rendszerű képzéssel rendelkezik és továbbképzésben szerzett további szakképesítéssel is rendelkezik, vagy
– akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben vagy iskolarendszeren kívüli felsőfokú szakképzésben szerzett szakképesítést, vagy
– iskolarendszeren kívüli középfokú szakképzésben szerzett további szakképesítést, vagy szakképzettséget.

A közszolgálati tisztségviselő és a kormányzati ügykezelő részére munkaköri pótlék állapítható meg a közszolgálati szabályzatban meghatározott munkakörökben. A munkaköri pótlék mértéke megegyezik az alapilletmény 30%-ával. Az alapilletményt a Kttv. határozza meg. Ennek értelmében az alapilletmény megegyezik az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz tartozó növekvő szorzószámok és az illetményalap szorzatával.

Céljuttatás állapítható meg a közszolgálati tisztviselőnek, ha a hivatali szervezet vezetője valamilyen rendkívüli célfeladattal bízza meg a közszolgálati tisztviselőt. Ez a céljuttatás illeti meg akkor is a közszolgálati tisztviselőt, ha legfeljebb egy éves időtartamra kutatási szerződés alapján végez munkát.

A Kjt. is lehetőséget ad két, három és öthavi jubileumi jutalom kifizetésére attól függően, hogy ha 25, 30 vagy 40 éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik a közalkalmazott. A legalább 35 éves jogszerző idővel rendelkező közalkalmazott is jogosult a 40 éves jogviszony után esedékes, tehát öthavi jubileumi jutalomra, ha a következő két feltétel valamelyike bekövetkezik:
– ha a közalkalmazott jogviszonya úgy szűnik meg, hogy legkésőbb a megszűnés időpontjában nyugdíjasnak minősül. E tekintetben a jogviszony megszűnése alól kivételt jelent, ha kizárólag a Kjt. hatálya alá tartozó szervhez történő áthelyezéssel, továbbá ha rendkívüli felmentéssel szűnik meg a közalkalmazotti jogviszony, valamint
– ha a női közalkalmazott felmentésére azért kerül sor, mert a 40 éves jogosultsági idő megszerzése címén, az öregségi nyugdíjaztatás miatt kérelmezi a jogviszony megszüntetését.

A közalkalmazott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (továbbiakban: Mt.) definiált szabály szerint minősül nyugdíjasnak. [E szerint az a közalkalmazott tekintendő nyugdíjasnak, aki – az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik – aki az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül, aki – a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben részesül, aki – az egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül – aki az öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, aki – a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, és aki – rokkantsági ellátásban részesül.]

Végkielégítés illeti meg a közalkalmazottat, ha a jogviszonya – felmentéssel, vagy – rendkívüli lemondással, továbbá – ha a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg, és végül – ha a közalkalmazottal ugyanazon munkáltató legalább két alkalommal határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt létesít, és a korábbi közalkalmazotti jogviszony megszűnése, valamint az újabb közalkalmazotti jogviszony létesítésének időpontja között nem telt el hat hónapnál hosszabb idő, feltéve, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató a Kjt. 30. § (1) bekezdésének a), vagy b) pontjaira hivatkozva azonnali hatállyal megszünteti, tehát ha megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták, illetve az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, vagy a központi költségvetési szerv vezetője valamint az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a munkáltatónál létszámcsökkentést, illetve átszervezést kell végrehajtani, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség. Végül, ha amiatt szűnik meg a jogviszony, mert a kinevezésben foglalt határozott idő lejárt. A Kúria jogelődjeként eljáró Legfelsőbb Bíróság az MK BH 1996/453. sz. döntvényében rámutatott, hogy a munkaügyi jogvitában nem vizsgálható, hogy a munkáltató miért az érintett közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg, és miért nem az azonos munkakörű másik alkalmazottat mentette fel. A Legfelsőbb Bíróság egy elvi határozatában pedig azt is rögzítette, hogy a munkáltató létszámcsökkentés esetén maga választhatja ki azt az alkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával teheti és a felmentési okot alátámasztó bizonyítás nem lépheti túl a felmentés indokolásának kereteit.

A végkielégítés mértéke annyiban különbözik a Kttv.-ben lefektetett szabály szerinti összegtől, hogy annak alapját nem a jogviszony megszűnésekor érvényes illetmény képezi, hanem a távolléti díj, melynek számítási módjára az Mt. szabályait kell alkalmazni, hozzászámítva a Kjt. 70–75. §-aiban foglalt azon juttatásokat, melyek folyamatosan megilletik a közalkalmazottat, pl. idegennyelv-tudási pótlékot, vagy a vezetői, és címpótlékokat, vagy az ágazati-szakmai sajátosságok alapján esedékes különböző pótlékokat.

(dr. Mareczky Ferenc)